2015. március 26., csütörtök

SARAH VARCAS: 2015 ASZTRO-ENERGIA ELŐREJELZÉSEI


2015-öt energetikai szempontból jellemezve elmondhatjuk, hogy ez az év jelentősen eltér az elmúlt három évben tapasztalt „normáitól”. Az Uránusz/Plútó kvadrátsorozat, amely 2012-ben kezdődött és 2015-ben fejeződik be, szüntelenül érezteti hatását és jelenlétét sokunk számára.

Életünk a feje tetejére állt és a kilátásaink mindörökre megváltoztak, mert a helyzeteink is a felismerhetetlenségig összekuszálódtak. Elvesztetteünk olyan dolgokat, embereket, helyeket amikről/akikről azt gondoltuk, hogy nélkülük nem tudunk már soha tovább élni, de olyan új utakat fedeztünk fel, amelyekről viszont azt képzeltük, hogy soha nem lenne lehetségesek. Vannak, akiket ezek mélyen megérintettek, míg másokat kevésbé: néhány pozitívan hangolódtak rá, míg mások a látszataikkal szembesülve azt pusztító látványnak érezhették meg. Az Uránusz alapfogalmába beletartoznak a hirtelenséggel társult elkerülhetetlen változások, míg a Plútóhoz a rombolás és/vagy a kreatív, teremtő erő. Amikor ezek ketten találkoznak akkor a sokk és a meglepetések garantáltak, egyfajta újjászületés indul el a romok feletti pusztulást követően, amely egy új élet lehetőségét hordozza. Ha felébredünk ezekre, a változásokra és acélosan meglovagoljuk a hullámait, akkor azt is észrevehetjük, hogy hol tartunk a többiekhez képest.


2015 első felében sok minden fogunk felfedezni, főleg azt, hogy annyi hónap után, hova jutottunk most, és mégis a víz felett tudjuk tartani a fejünket. Most még egyszer pillantást vethetünk a szárazföldre, a derűs napsugárzásra, hogy képünkbe legyen ez az új környezet. Kísértést érzünk megint újra azzal kapcsolatban, hogy áttekintsük azt, hogy mi történt eddig velünk, és elgondolkodhatunk azon is, hogy mit tükröz és milyen választ vár ez a fordulat, amely elhozta nekünk ezt a helyet. Visszatükröződés ez rendben is lenne, de már jobb lenne távol tartani a múlt nosztalgiáit és mélabús történéseit, mert már túl sok a másfajta teendőnk.

A múlt, pedig már elment, bár valószínűleg meg mindig ott lappang, és felszínre bukik a bánatunkban és a sebeink gyógyulási folyamatában. Ezért is fontos hogy tudatosak maradjunk és a figyelmünket, arra irányítsuk, ami a teendőnk, és arra is, hogy mikor és miért engedhetjük meg magunknak azt, hogy megpihenjünk. A jövő megvár bennünk, de a jelen tele van lehetőségekkel. A múltban már túl sok energiát pazaroltunk el, amit már nem engedhetünk meg most ilyen gáláns módon. Az elkövetkező év (2015) arra hív bennünk, hogy az energiáinak minden egyes cseppjét felhasználjuk, mert a kollektív felébredésünkből már nem tudunk visszazökkeni egy tudatlan állapotba, csak azért mert ott könnyebb ellenni.



Február nagyon fontosnak tűnik a 18.-ai Újhold megjelenésével, amelynek csúcspontja a Vízöntő és a Halak találkozására esik. Mind a Fekete Hold ideje (a 2. Újhold a szoláris hónapban) és mind a Szuperholdé (bár nem ez lesz a legerősebb Szuperhold az évben, arra még szeptemberig várni kell) erős lesz. Viszont az elmúlt hetekben eltöltött idő jó volt arra, hogy beilleszkedjünk az új életterepünkre, és így lehetőségünk van arra, hogy eldönthessük azt, hogy mit szeretnénk tenni ebben az évben. Ez az idő kiváló alkalom arra, hogy elkötelezzük magunkat egy új kezdetre, amik eléggé biztosítanak bennünket arra, hogy elég újak ahhoz, hogy méltóak legyünk ezekhez a különleges erős energiákhoz. Tekintsünk vissza a 2014. augusztusi Szuperholdra, és akkor felfedezzük benne a jelenlegi helyzetünk indító lényegét. Innentől kezdve kezdenek gyümölcsözők lenni a szükséges változások és újraigazítások, és azokat most már el kell kezdenünk elkötelezetten megtestesíteni, mint az élő lélegzet részei, akik vagyunk, de nemcsak egy toldaléka része benne, mint akik egykor eléggé késztetve úgy éreztük, hogy elkülönüljünk benne. De ez csak egy ideig volt így. Ezért is van szükségünk egy új kezdetre, hogy „nagyon is újnak” lenni, mert az nem azt jelenti már, hogy egyszerűen felmelegítjük a múlt kötelezettségvállalásai miatti dolgainkat, amik soha nem teljesültek. A Kozmosz ezen a ponton a cselekvő/teremtő tettekre hív fel most bennünket. Ha valóban ki akarjuk venni a részünket a bolygó evolúciójából, hogy megszülessen a Vízöntő kor, akkor itt van a lehetőség most, hogy teljesen őszintén megmutassunk magunkat és fellépjünk érte, magunkat emelve.


Március 

közepén elérkezik az utolsó szoros Uránusz/Plútó kvadrát, mielőtt még az év további részében elkezdene gyengülni a hatása. Olyan sokan és sokat írtak már erről az aspektusról az elmúlt néhány évben, úgyhogy nagyon már nincs mit mondani erről. Azonban mert a Jupiter egy hangyányit hozzárak ehhez az összejövetelhez, ez arra hívja fel a figyelmünket ebben az időben, hogy igényeinket a fizikai és nemfizikai birodalmak elvárásainak megfelelően megvalósítsuk. Minden dolgot magunkhoz kell ölelnünk, ami érkezik, hogy egésszé váljunk. Nem szükségszerű elutasítani vagy lekapcsolódni az egyik vagy másik megtapasztalásról a másik javára. Bármelyik hiedelmet, ami befolyásolt eddig bennünk, az a lelkiség felé halad, kifinomult, szuper érzékeny és pszichikus lesz a nagy kihívást jelentő végső Uránusz/Plútó összehangolódásban, mert megköveteli azt, hogy spirituálisan legyünk tudatába annak, hogy a teljes létezés egyszerre mind: fizikai, mentális, érzelmi és spirituális is egyben. Spirituálisnak lenni azt jelenti, egésznek lenni és ez egy egyszerű és világos dolog. Amikor felébredünk önmagunk létezésének igazságára, akkor azok vagyunk, akik valójában vagyunk, a természet ereje és a tudatosság egy olyan pontja, ahol az univerzum felébreszt bennünk saját jelenlétünkre. Amikor megtestesítjük fizikai formába Szellemet, akkor leföldeljük a multidimenzionális igazságokat a mindennapi életünkbe, és akkor felismerhetjük az energia egyesített mezejét, amely összeköt mindent és minket, minden egyes pillanatban, hogy egyre elmélyültebben döbbenjünk ezekre, az igazságokra, amint spirituálisak vagyunk. És akkor nem kell majd felcímkézni vagy beazonosítani, vagy elismerni és hálát adni a létezésért magáért, mindenért, amik vagyunk, mert nincs már másra szükség ekkor csak arra, hogy kövessük a saját (isteni) természetünket. Az Uránusz/Plútó kvadrátot pár nappal követő napfogyatkozás világossá teszi azt, hogy ha eddig nem vettük volna észre, akkor most éppen annak itt az ideje: hogy valami véget ért. Ha még mindig ragaszkodunk azokhoz az emléknyomainkhoz, hogy kik is voltunk valamikor és a régi identitásunkról azt tartjuk, hogy örökké tart, akkor éppen itt az ideje, hogy elengedjük ezt, és túllépjünk azon.



A Holdfogyatkozás április 4-én a Mérleg jegyében, a kapcsolatainkat, szerepeinket, a belső értékeinket fogja kiemelten tükrözni. Hogyan támogassuk a saját személyiségünket és függetlenségünket, hogyan szavatoljuk és elégítsük ki a biztonság igényünket, hogyan érzékeljük mások személyiségét, most mindezeket előtérbe hozza. Hajlandóak vagyunk-e felismerni az egészséges kulcsfontosságú kapcsolatainkat, úgy, mint a saját belső jólétünk tükröződését, amellyel megjutalmazhatjuk magunkat.


Május közepén a Juno kisbolygó együttáll a Jupiterrel, amely találkozás szintetizálja a szent nő és férfi univerzális nászát, az ellentétek egységét, amelyből egy harmadik egy tőlük független állapot jön létre. Ebben az időben megtapasztalhatjuk azt, hogy mit jelent teljességünkben lenni, miközben az itteni pólusunkat is megőrizzük magunkban. Ami felszínre kerülnek belőlünk a kapcsolatainkban, ugyanazt kapjuk meg másoktól, és az ilyen paradoxonok fogják tisztázni azt, mi az, amit magunkhoz engedünk, vagy mi az, amit nem, vagy mitől különülünk el, vagy mivel olvadunk össze. Az ilyen dolgainkhoz való hozzáállás és hajlandóság vezet el, ahhoz hogy észrevegyük a mögöttük rejlő azon létállapotunkat, amelyben, mint Isteni Ének, feladjuk az eddigi (kisebb) énünket, és felismerjük azt, hogy nincsen semmi olyan erő, amely azt csökkenthetné.



A Vénusz július 25.-én (GMT), retrográd útján a Szűz első fokára ér, és egészen szeptember 6-ig visszautazik az Oroszlánig. Majd októberben ismét a Szűzbe lép. Ez egy „majdnem ott, de mégse eléggé ott” kisciklusa. A Szerelem Istennője arra emlékeztet bennünk, hogy a szerelem, mind az isteni rend, de az ego trükkje is egyben. A kettő között a finom ítélőképesség alapvetően fontos. A Vénusz Oroszlánon keresztüli retrográd mozgása, esélyt kínál nekünk arra, hogy idézzem János első levelét az Újszövetségből: „Mi mindannyian, maga a szeretet vagyunk”. A Vénusz a Szűzben pedig arra emlékeztet, hogy a szeretet a természetes állapotunk, és a lélegzet, ami éltet minden dolgot. Bármi hibánk is lehet, de akkor lehet megérteni csak vagy elfogadni, amikor ezek rávilágítanak a tévedéseink igazi természetére. Ez év folyamán ezért is szükséges a tévhiteinktől megtisztulni. 2015. végéig egyre mélyebben fogjuk tudni, jobban, mint bármikor ezelőtt, azt, hogy a szeretet sokkal többet jelent, mint hogy árad a szívünk és körülöttünk virágos minden, és kedvességgel és melegséggel jár együtt, ahogy mi ezt érzékeljük, hanem ez egy olyan hatalmas erő, amely visszatérít minket egy nagyon szétesett és törött állapotból a dolgainkkal, egy egység állapotba, és nem számít az, hogy hogyan érjük el ezt.


Szeptemberben a Szaturnusz végső búcsút vesz a Skorpiótól és majd az elkövetkező néhány évben (kb. 3 év), a Nyilasban időzik el.Innentől annak az ideje jön el, hogy meg is éljük annak igazságát, amelyet már oly régen minden lélek keresett a Skorpió általi utazás során az előző három évben. Jupiter, mint a Nyilas ura tisztításba kezd az utolsó Uránusz/Plútó kvadrát alatt márciusban. Így az igazságunk akkor feleslegessé válik, ha nem ölt testet és nem becsüljük meg annak a mindennapi életünkben felbukkanó apró részleteit. Szaturnusz a Nyilasban arra emlékeztet bennünket, hogy ezekben a napokban különleges spirituális feltételek állnak majd fenn, olyanok, amelyek elterelhetik a figyelmünket. Képesnek kell lennünk arra, hogy megéljük a spirituális igazságunkat e földi körülmények között. Ne azzal töltsük a napjainkat, hogy azokra a pillanatokra várjunk, hogy hogyan vonhatjuk ki magunkat a feladatainkból, és hogy másban, máshol hogyan legyünk spirituálisak. A „spirituális egyenlőség” bármelyik formáját és fogalmát a Szaturnusz kihívások elé fogja állítani az elkövetkező Nyilassal társult években. A mi feladatunk ekkor az, hogy felismerjük, hogy a spiritualitás nem egy címkével való megjelölésünk vagy kiemelkedésünk a tömegek közül az életünkben, hanem egy olyan tény az emberi létezésben, amelyet bárki tudatosan választhat bármelyik pillanatban. Mindannyian lélekből valók vagyunk, de nagyon különleges módon testből is állunk és így is éljük a hétköznapjainkat. Az egoista hozzáállás azzal a gondolattal játszik, azt tükrözheti, hogy spirituálisnak lenni az egy kitüntetés vagy különálló fölény másokkal szemben, de ez nem így van. Spirituálisnak lenni, egyszerűen csak azt jelenti, hogy testet öltött lelkek vagyunk, isteniek emberi formában, minden nap és minden pillanatban, az életünkben.


Szaturnusz Nyilasba érkezését követően, szeptember 13-án (GMT) Szűzben létrejövő napfogyatkozást egy energia szendvicsbe fogja be a szeptember 28-ai Kosban létrejövő szuperholdas holdfogyatkozás, ami azt jelentheti, hogy szeptember egy rendkívülien befolyásoló hónap. A napfogyatkozás az ősi energiákat világítja fel rajtunk keresztül, és makacsul azt követeli tőlünk, hogy ne nyomjuk el őket, hanem bölcsen hasznosítsuk a jelenlétünkben. Ha hagyjuk teljesen eluralkodni a bölcsességünket nélkülöző használatukat, akkor olyan körülményeket teremthetünk, amelyek akadályozhatják az életünket, blokkolhatják haladásunkat vagy lerombolhatják, megsemmisíthetik azt, ami nekünk érték, de ha felismerjük és tudatában vagyunk abban hogy ezek az energiák milyen meghitten és bizalommal telten érkeznek felénk, akkor akár lehetnek látszólag vadítók, könyörületesek, elvakítóan önzők, békeszeretők, felbőszítők, reményhozók és kétségbeejtőek is, de mindezek éppen ezért jelentkeznek így, hogy elfogadjuk azt, akik vagyunk és hiteles, és őszinte megoldásokat keressünk az életünkben. De ha bölcsességgel és lelkierővel ruházzuk fel magunkat vagy hajlandóak, vagyunk arra, hogy a kiszolgáltatott helyzetekben, erőben és magabiztossággal félretegyük a saját jelentéktelenségünkbe vetett hitünket, akkor bátran meghívhatjuk ebben az univerzumban az otthonunkat. Az energiák ebben a hónapban arra hívnak fel majd, hogy éberek legyünk annyira, ahogy csak tudunk, és amikor megérkezik a holdfogyatkozás is, akkor meg is tudjuk szilárdítani mindazt, amiket ez a hónap jelez számunkra az életünkben. Azt hogy felismerjük az egyre több és több ember abbéli növekvő igényét, hogy már sokmindent képesek vagyunk megtenni azért, akár hétmérföldes lépéseket is, hogy megszülessen a virágzó Vízöntő kor, amelynek a csészéjében egyelőre most még erőtlenek vagyunk.



2015 utolsó negyedében egy magasztos adventi összeigazodást szemlélhetünk, és a továbbléphetünk rést ütve és elhagyva a korábbi években összeállt Uránusz/Plútó kvadrát felbomlásához. És annak is az ideje jön el, amikor a Szaturnusz a Neptunusszal áll össze egy kvadráttal, mintegy 36 éves ciklus végét jelezve, amely visszamenőleg 1989-ben kezdődött. Ez az aspektus (Szaturnusz/Neptunusz kvadrát) szorosan folytatódni fog 2016 át is, de az első pontos (kvadrát)együttállás november végén lesz. Itt most akkor számíthatunk arra, hogy feszültség teremtődik az igazság és a dogma, a valóság és illúzió, az elkötelezettség és felelőtlenség, az elszigeteltség és az egység között. Minden meggyőződésünk és rögeszménk nyomás alá kerül. A felsoroltak közül vajon melyik kerül a porondra. Vajon melyik tapasztalatunkkal kerül szembe? Vajon melyik hordozza az igazságot, vagy csak konfrontál. Az együttállás tanulóideje alatt, mindannyiunknak szembe kell nézni annak, hogy az életünkben hol jelentkeznek legjobban a dogmáink, és azt hogy elfogadjuk, azt hogy az életünkben mit szeretnénk világosan és egyértelműen, biztosan és megingathatatlanul magunknak, mert csak az lehet az igazságunk, semmi más.


www.foldicsillagok.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése