A GONDOLAT TEREMTŐ HATALMA
/a vonzás törvénye/
Az egyik legjelentősebb fejezetnek szánom a következőt, mert örökérvényű meghatározója személyes tapasztalatainknak, az életünknek, a történelmünknek, az emberiség sorsának és az Univerzum létének.
Amióta élet létezik a mindenségben, folyamatosan és megingathatatlanul jelen van ez a törvény. Nem csak a gyerekcipőben járó földi történelem meghatározója. Jelen van időtlen idők óta. Ez a világegyetem mozgatórugója, az Univerzum képének alapvető lényegisége. A legjelentősebb és leghatalmasabb őstudás, mely az Univerzum örök és megváltoztathatatlan törvénye. Ez a lényünkből fakadó teremtett világunk forrása, a megvalósulás alapja, az örök törvény: a Vonzás Törvénye.
A vonzás
Függetlenül attól, hogy valójában tudatosan kívánjuk e- a megvalósulását, gondolatainknak, vagy sem, az agyunkban megfogant minden egyes elképzelés, félelemérzet, vagy ábránd, egyféle óhaj az Univerzum felé. Mi hozzuk létre a saját megvalósult világunkat, mi alakítjuk az életünket és a sorsunkat olyanná amilyen. Mi döntünk arról, hogy milyen jó vagy rossz élmények történjenek velünk, mert a mi gondolataink azok, amelyek ezt a valóságot megalkotják
Bármennyire elfogadhatatlannak vagy nem tetszőnek tűnik is a dolog első hallásra, minden, amit tapasztalunk, legyen jó vagy rossznak vélt tapasztalat, mi teremtjük meg önmagunknak a saját elménk által.
Azt gondoljuk tökéletlen emberi tudattalanságunkban, hogy bizonyos negatív tapasztalatok, melyek rendkívül megkeserítik mindennapjainkat, véletlenek sorozatának köszönhetően kaptuk. Valaki másban kezdjük keresni a hibát, mert úgy véljük, ezt nem érdemeljük meg, mi erről nem tehetünk. Valaki mást okolunk a történtekért, esetleg „Isten”kezének lesújtó erejében véljük megtalálni a magyarázatot, mert mi aztán biztosan nem akartuk, hogy ez így legyen. Talán akad, aki nem hisz ebben, mert úgy véli, ő aztán biztosan nem tehet arról, hogy vele ilyen események történnek. Vannak, akik határozottan tiltakoznak, - Én nem…! Én biztosan nem tehetek erről…! – mondják, és vitába szálnak ezzel a gondolatmenettel.
Nos ezt bárkinek jogában áll megtenni, de hozzá kell tennem, hogy ezek az emberek hatalmasat tévednek!
Mert kedves barátom, tudtodra szeretném adni, hogy minden, amit az életedben tapasztalsz csakis te vonzottad magadhoz a gondolataid teremtő ereje által!
De mégis hogyan?
Minden, ami az Univerzumban jelen van, csakis és kizárólag Energia. Minden! Nem létezik anyag, mert minden fizikai megnyilvánulás, amit anyagnak vélünk érzékelni, Energiák milliárdjaiból halmozódik ténylegesen kézzelfoghatóvá. Márpedig ha minden, ami létező, egyenlő az Energiával, akkor maga a gondolat sem egyéb, csak Tiszta Kozmikus Energia. A tudomány kétségtelenül alátámasztja ezt az állítást, mert a gondolatot meg lehet mérni. Technikai eszközök segítségével igazolható, hogy a gondolat nem más, mint bizonyos rezgéshullámokon terjedő Energia.
Bármi, amit kigondolunk, vagy megfogalmazódik az agyunkban, egy-egy kibocsátott, valamilyen frekvenciájú Energiahullám. Ez az Energia belőlünk árad ki, hozzánk tartozik, mert mi magunk hoztuk létre az elménk segítségével.
Minden esetben, olyan formában olyan rezgésekkel ellátva lép ki az Univerzum felé a gondolati Energiánk, amilyen lelkiséget tükrözünk abban a pillanatban. Ha éppen szomorúak vagyunk, és olyan dolgokra koncentrálunk, amit nem szeretnénk, mert épp emiatt vagyok most is szomorú, pontosan ezzel a rezgéssel felvértezve küldöm ki az Univerzumnak az óhajomat.
Ha viszont, örömteli céltudatos pillanatomban, valami olyasféle dologra összpontosítok, amit nagyon szeretnék megvalósítani, és ehhez még egy boldog érzelmi állapotot is társítok, akkor ezzel az érzéssel felruházott gondolatomat irányítom az Univerzum felé.
A kisugárzott Energia nem vész el a mindenségben, és nem válik semmivé az éterben, hanem beépül az Univerzum nagy energiahalmazába és a megfelelő időben, visszatér hozzánk a kívánt megvalósulás formájában. Ez az Univerzum alapvető törvénye. Nincsen semmi, élő vagy élettelennek vélt dolog, sem látható vagy láthatatlan, ami ne tartozna bele az Univerzumnak eme törvényszerű rendezettségébe.
A gondolat is, mint önvalónkból kiáradó tudati Energia, pontosan így, az Univerzum részét képezi. Ez a tudatosan, vagy nem tudatosan kibocsátott energiahullám, a Kozmikus rendszerbe beépülve, látható, megfogható, vagy érezhető valóságot képes létrehozni. Nincsenek szabályok, nincsenek felállított törvényoszlopok, melyek szerint meg kell felelni az „Istenünknek”. Szabad Akaratunk van, s e Szabad Akaratunkból fakadó döntéseink következményeit hordozzuk magunkon.
Az Univerzum, a törvényei értelmében, feltétel nélkül mindent meg ad nekünk, amit kérünk. A kérés pedig nem más, mint maga a gondolat. Az Univerzum nem foglalkozik azzal, hogy mi a jó az egyénnek és mi a rossz, egyszerűen csak teljesít. Mi vonzzuk be magunknak a számunkra rossznak vélt dolgokat és a jót is.
Gondolkozzunk el kissé! Vajon mi a rossz és mi a jó? Nyilvánvalóan jónak érezzük azt, ami örömet okoz, vagy amiben megtaláljuk a boldogságunkat. És a rossz? Vajon valóban rossz az, amit rossznak vélünk? Vagy csak egy olyan helyzet, ami egy régebbi döntésünk következménye, melyből óriási tanítást kapunk önmagunktól, s abból komoly következtetéseket vonhatunk le.
Éppen ezért az Univerzum törvényei szerint nem létezik a jó és rossz fogalma. Csak a „Van” van. Nem létezik a rossz, csupán emberi kitalálás, hogy megmagyarázhatóak legyenek a félelmeink.
Az Univerzumban csak pozitív és negatív polaritású Energia létezik, melyekből olyat vonzzunk be magunk köré amilyen a gondolatunk. Ha éppen egy gondterhelt és szomorú időszakot élünk át, és csak fájdalmas, szomorú dolgokra tudunk gondolni, még többet vonzunk be magunknak ebből a nem kívánt állapotból. Ha máskor, önfelett boldogságot érzünk, és a gondolataink vidám érzelmekkel átitatva fogannak meg, akkor pedig abból a kívánt valóságból vonzzunk magunkhoz még többet.
A kétpólusú Univerzumban egyszerre csak az egyik polaritás érvényesülhet, de az egyik mindenképpen érvényesül, vagy a boldogság, vagy a boldogság hiánya. Mindenképp igaz mindkét állítás, az is, hogy boldog vagy és az is, hogy nem vagy boldog. De csak az egyénen múlik, hogy melyik lehetőséget vonzza be. Kissé zavarodottságot jelenthet, hogy a megvalósulások ellentéte is mindig igaz. Ezért vegyük figyelembe, hogy az Univerzum törvényei nem feltétlen mutatnak egyezést jelenlegi földi morális gondolkodásmódunkkal, és etikai értelmezéseinkkel.
Az emberi elme mindezidáig képtelen volt ezt felfogni, ezért megszemélyesítette, és leegyszerűsítette az Univerzum két pólusát. Kinevezte az igazságot jónak, és az igazság hiányának is nevet adott, ez lett a rossz. Aztán a jót és a rosszat további nevekkel illette, lett belőle: Isten és Sátán, Mennyország és Pokol, angyal és ördög, élet és halál, szentség és bűn.
Az Univerzum két polaritását, ami egyéb iránt egy és ugyanazon valóság, az emberi elme kettéválasztotta, holott valójában csak egymással szemben álló, két ellentétes igazság. Minden estben az erősebb érzelmekkel felruházott gondolat kerül ki győztesként. Valós emberi élethelyzetekre lefordítva: mindig az erősebb jellem győz, függetlenül attól, hogy ezt erkölcsileg igazságosnak véljük e- vagy sem. Ezért az Univerzum törvényei olykor ellentmondásosnak és igazságtalannak tűnnek.
Az is érthetetlen számunkra, hogy miért valósulnak meg azok a dolgok a legtöbb esetben, amit semmiképp nem szeretnénk.
Nos, elmagyarázom.
Mert folyton valami ellen harcolunk, nem pedig az örömünket szolgáló dolgok mellett foglalunk állást. Örökké arra koncentrálunk, hogy mi az, amit nem akarunk, és ezek ellen a dolgok ellen próbálunk meg küzdeni. -...nem szeretném, ha ez történne,… nem akarom, hogy ő legyen az a személy…, nem szeretnék ilyen problémát…, nem akarom így…, nem akarom azt…, nem…, nem…, nem..., nem...!
Állj!
Csillapodj le egy kicsit! Miért harcolsz mindig valami ellen? Ha megtagadod azt a dolgot, akkor is azt vonzod maghoz, mert az, amit taszítani akarsz, pontosan az ellentéte annak, amit valójában szeretnél, ezért azt az ellentétes igazságot hívod önmagadhoz.
Figyelj rám egy kicsit! Az Univerzum egyik legfontosabb titkát árulom most el neked:
A tudat nem ismeri azt a kifejezést, hogy „nem”! Nincs tagadás! Az Univerzum törvénye szerint nem létezik a „nem”fogalma!
Az Univerzum két pólusú, tehát csak az Igazság létezik, a Van létezik és ezek ellentétei, de nem létezik a tagadás!
Mindennek, ami Van, a tükörképe létezik, az ellentétes pólusa, nem pedig a tagadása. Ezek a tükörképek nem oltják ki egymás létét, nem semmisítik meg az ellentétes pólusokat, mert nem két különálló dolog, hanem egy ugyanazon Energia két pólusa. Egyszerre létezik, de egy időben csak az egyik pólus érvényesülhet, vagy a Van, vagy a Van hiánya.
Mi emberek, kitaláltunk mindenféle magyarázatot, hogy meghatározzuk azt, amit már az emberi elme nem képes felfogni. A korlátaink miatt találtuk ki a hiányokra vonatkozó kifejezéseket, pedig ezek valójában nem létező dolgok.
A Van ellentéte ebből adódóan, nem a nincs, hanem a Van hiánya. Az Igazság ellentéte sem hazugság, hanem az
Igazság hiánya. A szeretettel szembeállított érzelem sem nevezhető gyűlöletnek, pusztán a szeretet hiányának. Nem létezik hideg, csupán a meleg hiánya, nincsen sötétség sem, csak a fény hiánya. Ez az Univerzum törvénye.
Meg kell tehát értsük ezeket a törvényeket, ha a tökéletességre és a harmóniára törekszünk, mert az Univerzum így tökéletes, ez a természetes, és senki és semmi nem avatkozhat ebbe bele.
Hatalmas a különbség pl., hogy a betegség ellen harcolunk e-, vagy az egészség mellett, mert nem létezik a rossz, csak a jó hiánya, és nincs betegség sem az Univerzum törvénye értelmében. Vagy egészség van, vagy az egészség hiánya áll fenn. Az egyén döntésén múlik mindig, hogy ő mit akar, melyik pólusú igazság lépjen érvénybe.
Minden egyes ember a saját lelkisége által vezérelt Univerzumképét építi maga köré. Bár mindenki ugyanabban az Univerzumban foglal helyet, és ugyanabból az Energiából táplálja lényének valóját, de a saját elképzelései szerinti Kozmoszban teszi ezt. Az Univerzum olyannyira intelligens, hogy minden egyes embernek a saját valójához igazítja önmagát.
Mivel az Univerzum törvénye kimondja, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, így bármi, amire érzelmekkel gondolunk, egyféle kisugárzott, teljesítendő parancs. A legmesszebb menőkig lényegtelen, hogy az egyén tudatosan, vagy nem tudatosan árasztja ki az érzelmi hátterű gondolatait. Esetleg számára, boldogságot, vagy gyötrelmet eredményez. A lényeg, hogy az Univerzum, függetlenül a vizualizált megvalósulás kimenetelétől, feltétel nélkül teljesíti a kérést.
Ha eddig eléggé összefüggéstelennek tűnt a dolog, figyeljük meg személyes tapasztalatainkat és az emberi társadalom működését. Vezessük ezt le példákkal, egyszerűbb a megértése.
Senki sem szeretne adósságba, vagy rossz anyagi helyzetbe kerülni, mégis a legtöbben belesodródnak ebbe az állapotba, mert mindenki gondolatban nagyon sokszor kifejti önmagának, hogy mi az, amit nem szeretne. Sorra érkeznek a befizetendő számlák, nagyon sok a kiadás, és emiatt elég frusztrált állapotba kerülünk.
Örökké csak azt hajtogatjuk magunkban:…Nem akarok ennyi számlát! Nem akarok adós lenni! Nem szeretnék anyagi csőd közelébe jutni!… És bekövetkezik az, amit nem szeretnél. Még több és még több lesz a kiadásod, és egyre szegényebb leszel,mert folyton csak arra koncentrálsz, amit nem kívánsz magadnak. Pontosan ezzel a gondolkodással taszítjuk el magunktól azt, amire valójában vágyunk, és vonzzuk magunkhoz azt, amit el szeretnénk kerülni.
Mi történne, ha elfelejtenénk azt, amit nem szeretnénk megvalósítani, és arra a dologra összpontosítanánk, ami valójában örömöt okoz nekünk? Figyeljük meg pl., azokat a személyeket, akik ügyet sem vetnek a kiadásaikra, csak arra koncentrálnak, hogy az anyagi bevételüket növeljék. Ők folyamatosan gyarapszanak.
Félelmeink támadnak a betegségektől. Látjuk mások szerencsétlen példáját, és sokszor gondolkodunk rajta, beszélünk róla:…Jaj, csak nehogy én is olyan betegséget kapjak! Nem szeretnék beteg lenni, nem akarom, hogy engem is ez vagy az a betegség sújtson!… És, mivel folyamatosan ez a gondolat tölti ki az elmédet, számodra érthetetlen módon, el is ér ez a kór, mert ismételten azt vonzottad magad köré, amit mindenképpen el szeretnél kerülni. Ha egy bizonyos betegség már rád telepedett, még rosszabb a helyzet, mert mindig csak arra koncentrálsz, hogy te milyen szerencsétlen vagy és mennyire beteg vagy. Folyton a betegséged ellen küzdesz, és ezzel még mélyebbre taszítod önmagad a problémában. Ezt vonzod be magadnak, mert csak erre tudsz gondolni, és az Univerzum teljesíti a gondolatodat. Ahogyan kívánod!
Ne a betegséged ellen harcolj, hanem az egészséged mellett tedd le a szavazatod. Bármennyire is sújt a baj, az egészségre koncentrálj. Ez az érzés töltse ki a tudatunkat, és ezt fogjuk bevonzani magunk köré. Azt az érzést, azt a gondolatot hagyjuk áramolni önmagunkban, amelyet szeretnénk, hogy megtörténjen és ne azt, amitől meg akarunk szabadulni.
Sokan nem szeretik a panaszos embereket, a gyűlölködőket, a kötekedőket, azokat, akik mindig csak a hibát találják meg másokban, vagy mások munkájában. Mégis örökké bevonzzák maguk köré az ilyen személyeket, saját gondolataik által.
Folyton azon töprengenek, és haragos érzelmekkel, arról panaszkodnak, mennyire nem szeretik ezt a típust. Észre sem veszik, hogy ők maguk is ilyen panaszosak lettek. Az Univerzum törvénye: a hasonló a hasonlót vonzza. Pontosan olyan emberek vesznek körül, amilyen te magad is vagy, mert azok az emberek képesek veled azonosulni. Másrészt ezek a személyek tükröt tartanak eléd, és azokat a tulajdonságokat érzed bennük ellenszenvesnek, amelyek benned is megvannak, és tudat alatt önmagadban sem találod jónak.
Egyfolytában azon hezitálsz, hogy nem akarsz az ilyen emberekkel összefutni, hogy nem bírod elviselni ezt a közeget. Miért nem arra koncentrálsz, hogy megtaláld a boldog, kiegyensúlyozott és elégedett emberek társaságát? Elképesztő e két gondolatsor között a különbség!
Mindenképpen szeretnénk elkerülni bizonyos élethelyzeteket, sokszor szinte rettegünk egyes szituációktól. Nem akar senki pl. a munkahelyén nehéz helyzetbe kerülni, vagy nem szeretné elveszíteni az állását. Félünk a tragikus életszituációktól, balesettől, vagy pénzügyi válságtól. Nem kívánja senki, hogy tönkremenjen a családja, esetleg megromoljon személyes baráti vagy szerelmi kapcsolata.
És pontosan ezeknek a nem kívánalmainknak adunk helyet úgy, hogy félelmünkben örökké csak az motoszkál az agyunkban: „jaj istenem, csak nehogy ez az esemény bekövetkezzen az életemben”. De mégis megtörténik, mert olyan erősen kívántad, illetve nem kívántad. Egyfolytában azon töprengünk, hogy „miért történik ez velem, én ezt nem akarom”. Önsajnálkozunk és az agyunkban csak ez jár: - „nem szeretném, hogy ez így legyen, én olyan szerencsétlen vagyok”.
És folyton visszamerülsz abba a nem kívánt helyzetbe, amit semmiképp nem szeretnél, hogy megtörténjen veled, mert újra és újra arra koncentrálsz, amit el szeretnél kerülni. Esetleg, ha az ilyen irányú képzelgéseinket és félelmeinket a háttérbe szorítanánk, és a helyét pozitív, szeretetteljes gondolatok váltanák fel, olyan gondolatok, melyek az örömünket és a boldogságunkat hivatottak képviselni. Talán megteremthetjük magunk köré a harmonikus életet.
A kollektív tudat vonzása
Az imént említett dolgok, csak a mi kis személyes világaink. Egyénre szabott önmegvalósított személyesen bevonzott állapotok. A kollektív emberi tudat azonban sokkal nagyobb dolgokra képes, melyek rendkívüli módon befolyásolják globális életünket. A mai korban, ahogyan a történelmünk során annyiszor, e tudás ismeretének hiánya okoz rendkívüli hanyatlást az emberiség életében.
Mi is tulajdonképpen a kollektív tudat?
Beszéltünk róla, hogy a gondolat mérhető frekvencia. Ezek a rezgéshullámok az éterben terjednek, és visszavonhatatlanul beépülnek az Univerzum tudati szférájába. Minél erősebbek ezek a tudatos vagy nem tudatos gondolati Energiák, annál határozottabban hatnak a fizikai valóságra. Tehát, minél többen gondolnak a Földön egyazon időben egy bizonyos dologra, az Univerzum törvénye szerint annál nagyobb mértékben kívánjuk a megvalósulását. Ha százak, ezrek vagy milliók elméjét tölti ki egy bizonyos frekvenciájú rezgéshullám, emberi ésszel elképzelhetetlen mekkora erővel küldjük ki az Univerzum felé a megvalósítani kívánt parancsot.
A kollektív tudat fogalma alatt tehát az értendő, hogy az ugyanazon formájú és egyidejű egyéni gondolatok többszörösen összeadódnak és hatványozottan áradnak ki az éterbe. Ennek a hatványozott gondolati erőnek a következtében sokkal gyorsabban és sokkal kézzelfoghatóbban lehetünk tanúi a kívánt vagy nem kívánt állapot megvalósulásának. Az Univerzum nem törődik azzal, hogy tudatosan, vagy félelmeink miatt eltompulva nem tudatosan bocsátjuk ki a kollektív gondolatot. Az Univerzum, létének értelmében csak teljesít!
A legnagyobb problémát az okozza, hogy az emberiség igen nagy részének fogalma sincs arról, hogy a mi saját egyéni negatív gondolataink befolyásolják globális sorsunkat a kollektív tudat hatalmánál fogva, és alakítják olyanná, a földi életet, amilyennek jelenleg is tapasztaljuk.
Pl.: a Földön mindenki retteg a természeti csapásoktól, járványoktól, háborúktól. Hatalmas Energiát fordítunk arra, hogy ezeknek a félelmeinknek helyet adjunk a tudatunkban.
Nem szeretnénk, hogy földrengés, árvíz, vagy hurrikán pusztítsa el a környezetünket, de mégis minden nap bekövetkezik valahol a planétán. Nem szeretné az emberiség, ha járványok tizedelnék meg a Föld lakosságát. Senki sem akarja, hogy háborúk dúljanak a bolygónkon, vagy a globális felmelegedés vessen véget jelenlegi civilizációnknak, és ezeket az aggodalmainkat nap mint nap ki is nyilvánítjuk. Olykor még mozifilmeket is készítünk ezekről a félelmetes nem kívánt eseményekről, melyek tudat alatt arra ösztönöznek bennünket, hogy féljünk a lehetséges eljövendő helyzettől. Milliárdok agyában meg van ez a félelemérzet egyazon időben, és így a kollektív emberi tudat iszonyatos erővel sugározza az Univerzum felé a gondolatot.
Ahogy kívánod!
Az Univerzum pedig feltétel nélkül teljesíti neked minden kérésedet.
A média, a televízió hatalmas szerepet játszik a kollektív gondolkodás befolyásolásában. Bármilyen esemény történik a világ valamely pontján, a televíziók, rádiók, újságok révén azonnal értesülhetünk a fejleményekről. Ez nem jelent feltétlen rosszat, mert ezáltal tájékozottak leszünk. Az viszont már igen nagy gond, hogy ezeket a híradásokat olyan módon tálalják, hogy az félelemérzetet kelt az emberekben, és megvalósulni semmiképp nem kívánt gondolatok megfogalmazására ösztönöz.. Vegyünk ismét példákat.
Felüti a fejét valahol a világban egy járványnak kinevezett betegség, és a híradásokban rendkívül borzalmas látványok és félelmet keltő bejelentések kíséretében azonnal nagydobra verik. Közlik velünk, hogy ez a járvány nagyon veszélyes és mindenki készüljön fel a csapásra. Szó szerint belesulykolják az emberekbe a félelmet. Ennek következtében mindenki elkezd rettegni a veszélyesnek minősített dologtól, és az elmét, a járvány köré szőtt negatív gondolatok lepik el, hasonlóképp negatív érzelmeket mellérendelve. Milliók agyában fogan meg és őrlődik a „nehogy velünk is megtörténjen” gondolat, és megpróbálják felvenni a harcot az egyébként addig még nem létező betegséghullám ellen.
Mi történik?
A kollektív tudat hatalma azonnal életbe lép, mivel annyi meg annyi ember egyszerre irányítja az Univerzum felé azt a gondolathullámot, amit semmiképpen sem szeretne megtörténtnek tudni. Így a kollektív gondolat hatására bevonzzák maguknak azt a jelenséget, amit el akarnak kerülni, mert félnek tőle és minden eszközt megragadnak, hogy küzdjenek ellene.
Ennek következtében a világ számos pontján egymástól függetlenül megjelenik a járvány, vagy e járvány különféle mutálódott változata, mert a negatív gondolkodással olyasvalamit keltettünk életre, ami valójában nem is létezik, illetve mindeddig az ellentétes pólusa volt érvényben, mégpedig az, hogy egészséges állapot van.
E jelenséget közvetlenebb környezetünkben magunk is megtapasztalhatjuk évről évre egy-egy időszakos betegséghullám alkalmával. Addig nincsen semmi gond, amíg a médiában el nem hangzik például az, hogy influenzajárvány van. Attól kezdve viszont képes egy egész országot letaglózni.
Hasonló a helyzet a természeti csapásokkal kapcsolatban. Szinte minden nap kaphatunk tudósítást a televízión keresztül, hogy a világ valamely táján szörnyű természeti katasztrófa történik. Rettenetes, félelmet keltő felvételeket tekinthetünk meg a képernyőn és részletes beszámolót kapunk az áldozatok számáról, további szörnyű nincstelenné vált sorsáról stb.
A nagyobb probléma ott kezdődik, amikor a politikusaink és szakértőink a szörnyűségekkel példálózva be ültetik az emberek tudatalattijába a természettől való félelmet. Mondván ez a katasztrófa bármikor megtörténhet bárhol a világban. Készüljünk ellene. Jobban tesszük, ha számítunk rá, stb.
Az emberek a felvételek láttán megrettennek, és arra gondolnak: „jaj istenem, ha ez velünk is megtörténne…” „csak nehogy bekövetkezzen…”
Az eredmény pedig ismételten megnyilvánul a Vonzás Törvénye által. Az emberiség egyes csoportjának kollektív gondolata, az adott dolog köré társított negatív érzelmekkel felruházva irányul az Univerzum felé. Ennek hatására bekövetkeznek a fizikai valóságban is azok az események, amiktől annyira rettegünk, mert magunkhoz hívtuk a jelenséget a gondolataink teremtő ereje által.
A következmény pedig az, hogy egyre többet és többet hallhatunk a médiában a bolygónkon bekövetkezett természeti csapásokról, mert egyre több helyen teremtik meg maguknak az emberek azt a valóságot, aminek az ellentétes igazsága volt érvénybe eddig. Olyan helyeken, olyan földrajzi viszonyok között is megtörténnek ezek a katasztrófák, ahol a történelem során még csak hallani sem lehetett hasonlóról.
Az emberiség folyamatosan küzd valami ellen. Küzdünk a félelmeink ellen, harcolunk a betegségek, a háborúk ellen. Örökös harcot folytatunk a környezetszennyezés és a természetpusztítás ellen. Hadat üzenünk a globalizációnak, a politikai hatalomnak és egyes vallási irányzatoknak. Olykor tüntetéseket, felvonulásokat és mozgalmakat hozunk létre, hogy ezeknek a nem tetsző véleményeknek és ellenszenveknek helyt adjunk.
És most egy újabb titkot árulok el:
A valami ellen irányuló gondolat és kinyilatkoztatás az Univerzum törvényei értelmében, pontosan azt a hatást fogja kiváltani, mint ami ellen ádáz küzdelmünk zajlik!
Örökké és megmásíthatatlanul azt a valóságot teremtjük meg a bolygón, amit nem szeretünk, és el akarunk kerülni, mert a kollektív gondolatunk tudatosan vagy kevésbé tudatosan folyton erre irányul.
Ezért, kérdem én: Mire valók a háborúellenes tüntetések? Miért nem tüntetünk pl. a béke mellett? Miért vonulunk utcára az erdőirtások ellen? És miért nem a természet helyreállítása mellett tesszük le a voksot? Miért tüntetünk, és miért küzdünk bizonyos politikai hatalmak ellen? Hiszen ugyanezzel az erővel az ellentétes politikai nézetek mellett is állást foglalhatnánk. Miért hozunk létre globalizáció ellenes mozgalmakat? Felvonulhatnánk az emberi értékek és a hagyományosan bevált társadalmi rendek érvényesítése érdekében.
Én magam soha nem vettem részt semmilyen tüntetésen vagy felvonuláson, ami valami ellen irányult, mert pontosan tudom, hogy azt a hatást váltja ki az ellentüntetés, mint amit el szeretnénk kerülni.
Ha örökké csak nem kívánt dolgokra tudsz összpontosítani, egyre-másra azt vonzod be magadnak, és csodálkozol rajta, hogy folyton azok a dolgok történnek meg veled, amiket végképp nem szeretnél. És ez egy végeláthatatlan ördögi kör, mert minél jobban a nemszeretem dolgokra koncentrálsz, annál jobban vonzod azt magad felé, újra és újra. Az a legnagyobb emberi hibánk, hogy a gondolatainkban még csak lehetőséget sem adunk magunknak a pozitív kívánalmainknak.
Egyszer, s mindenkorra lépjünk végre ki ebből a csapdából. Ha még eddig nem vált teljesen nyilvánvalóvá, akkor elmagyarázom hogyan.
Teremtsd meg a boldogságot
Nos térjünk át a pozitívabb dolgokra. Eddigiekben arról beszéltünk, hogy mi az, amit rosszul teszünk. Most megpróbálom érthetően megfogalmazni, hogy mi is pontosan a gondolat teremtő ereje, és hogyan vagyunk képesek tökéletes harmóniát, jólétet, és a boldogságunkat eredményező körülményeket megvalósítani.
Amint, már az előzőekből világossá válhatott, a legnagyobb problémát az jelenti, hogy folyton arra összpontosítunk, amit semmiképp nem szeretnénk, hogy megvalósuljon. Örökké azon elmélkedünk, hogy nem szeretném, ha ez és ez történne velem, nem szeretnék ilyen és olyan helyzetbe kerülni stb.
Az Univerzum nem válogat abban, hogy milyen kéréseket közvetítünk feléje. Minden egyes gondolat, amit kiküldünk az agyhullámainkkal, kérésnek minősül, mert ez az Univerzum örökérvényű és megmásíthatatlan törvénye. A gondolataink által tehát mi teremtjük meg saját jövőbeli önmagunkat.
Az első lépés, hogy arra koncentrálj, amit el szeretnél érni, és nem pedig arra, amit mindenképpen el akarsz kerülni.
Tudd, hogy mi kell neked! Fogalmazd meg magadban, és ne azzal törődj, amire nincsen szükséged! Sokan azzal követnek el hibát, hogy fogalmuk sincsen arról, mit is akarnak, viszont óriási Energiát fordítanak arra, hogy meghatározzák mi az, amit semmiképpen nem szeretnének.
Beszélgess magaddal, kérdezd meg magadtól:
Mit szeretnél? Mik a vágyaid? Milyen házat, anyagi helyzetet, vagy szerelmet szeretnél önmagadnak?
Döntsd el a válaszodat, és körültekintően fogalmazd meg minden részletét. Nyugodtan elő vehetsz egy papírt és írd le azt, amit el szeretnél érni. Bármi lehet ez a cél. Autóra van szükséged, jobb anyagi helyzetre, talán egy társra, akivel megoszthatod a hétköznapjaidat?
Írd!
Részletesen minden apró formáját jellemezd. Ha anyagi segítségre van szükséged, határozd meg, mekkora összeg lenne az, ami kisegítene és vesd papírra. Milyen típusú embert szeretnél magad mellett tudni? Jellemezd, milyen legyen belsőleg, írd le a tulajdonságait. Megtervezheted, és le is rajzolhatod azt, amire vágysz így még könnyebb a vizualizálása a dolognak.
Készíthetsz magadnak egy kis táblácskát, amire felragasztgatod a képeket vagy rajzokat, amelyek vágyaid eléréséhez hivatottak hozzásegíteni. Minden nap legyen előtted ez a tábla és legyenek a cél eléréséhez szükséges pozitív gondolatok a fejedben. Legyen benned égő vágy a kitűzött cél megvalósítására. És egy nagyon fontos dolog: Adj hálát minden nap azokért a dolgokért, amiket még meg sem kaptál a valóságban.
És most jól figyelj, mert a Vonzás egyik alapvető törvényét árulom el a neked:
Társíts a gondolatok mellé érzelmeket! Nem elég csak gondolni, a gondolat mellé tedd oda azokat az érzéseket, amit akkor éreznél, amikor már meg is van az a vizualizált dolog. Az Univerzum az érzelmeket fogja fel parancsként, mert az egész világmindenség egy óriási érzelemhalmaz. Tehát nem elég a kósza gondolat, mellé kell társítani a lélekből kiáradó és vágyunkat meghatározó érzelmeket is.
Szó szerint érezd úgy, mintha már meg lenne az a dolog, amire vágysz. Képzeld el, hogy a birtokosa vagy és érezd a jelenlétét. Jelen időben add fel az Univerzumnak a kívánságot. Ne csupán arra koncentrálj, hogy úgy szeretném, ha ez vagy az megtörténne velem, hanem fogalmazd úgy, mintha már meg is történt volna, és még mindig történik. Ha folyton csak az jár a fejedben, hogy: de jó lenne, ha egyszer majd…, vagy: meg fog történni…, vagy: nemsokára birtokomba fog kerülni… akkor örökké tolod magad előtt a kívánságodat, mert mindig …majd… és mindig …meg fog történni… dologra vágysz.
Jelen időben koncentrálj a megvalósulni kívánt helyzetre vagy eszközre, nem pedig jövőbeni meglátásban. Érezd úgy, mintha már meg is lenne. Kicsit hazudhatsz is magadnak, bár valószínű, hogy ez számodra majd önámításnak tűnik, pedig hidd el, hogy nem az. Lehetséges, hogy a lelkiismereted és az elméd közötti kis párbaj eltart egy darabig benned, de ráébredsz, hogy csakis a saját érzelmeiddel felruházott gondolataid által hozhatod létre a boldog valóságodat.
Senki nem látja, mi van a fejedben és a lelkedben, csupán az Univerzum, és amit ott talál, az történik veled, mert úgy kívánod. Ha, csak a …majd meg fog történni… lehetőségen töprengsz, akkor örökké csak …meg fog történi… is marad. Viszont ha veszed a fáradtságot és ledobod magadról azt a társadalom által beidegzett erkölcsi dogmát, hogy nem hazudok önmagamnak, és az önámítás határáig elérve a Van- ra koncentrálsz, akkor meglátod megérte egy kicsit füllenteni magadnak.
Valójában nem képzelgésről, vagy önámításról van szó, pusztán egy nagyon erős érzelmi időutazásról. Szó szerint megelőlegezed önmagadnak azt az érzést, amit az elérni kívánt dolog megvalósulása váltana ki belőled. Érezd úgy, mintha állapotos lennél vele, de ez az áldott állapot nem a hasadban fogant meg, hanem a tudatodban. Ne félj nem fog tőle megnőni a fejed.
Életed párjára vágysz, a csodálatos szerelemre? Hát teremtsd meg magadnak a Vonzás hatalma által. Vegyél elő egy üres papírlapot és kezd el írni a tulajdonságait. Határozd meg az arcát, képzeld el és írd le. Milyen legyen a szeme színe, milyen magas legyen, a hogyan nézzen ki a frizurája? Határozd meg a belső tulajdonságait, szerény legyen e- és visszafogott, vagy inkább aktív, tűzről pattant. Milyen legyen a szakmai, vagy az alap gondolkodásmódbeli érdeklődési köre?
Írj le mindent részletesen és társítsd mellé azt az érzelmi állapotot, amit a közelsége váltana ki belőled. Ily módon már fel is adtad a rendelést Univerzumnak. Nincs más dolgod, mint vizualizált kérésed köré szőtt lankadatlan érzelmekkel a tudatodban, várni a megvalósulást. Az Univerzum átalakítja magát az általad kívánt formába, és a megfelelő időben, amikor a legnagyobb szükséged lesz rá, teljesíti a kérésed.
Ha nagyobb anyagi bevételre szeretnél szert tenni, határozd meg, mekkora legyen az összeg. Esetleg jelentősebb rendszeres jövedelemre, vagy anyagi jólétre, gazdagságra vágysz? Fogalmazd meg magadban, hogyan szeretnéd, és lásd magad jómódúnak. Képzeld el, mit tehetnél meg, ha anyagi helyzeted olyan lenne, mint amire épp vágysz. Képzeld és érezd át a szituációt.
Biztosan egy új autóra is szükséged lenne, vagy házat szeretnél. Hát képzeld el! Töltsön el az érzés, mintha az autódban ülnél, vagy az új házad nappalijában italt kortyolgatnál a kedveseddel. Tervezd meg pontosan, milyen elrendezésű legyen az a házad, milyen legyen a teteje a falai, és az is fontos, hogy hol legyen.
Határozd meg az új autód küllemét, a színét, milyen típusú kocsi legyen. Lásd magad előtt részletesen, rajzold is le, vagy akár fényképet is készíthetsz egy olyan autóról, amire éppen vágysz. Itasd át pozitív, boldog érzelmekkel a kívánalmaidat, legyen benned égő vágy, mert ez az érzelem az, amire az Univerzum így reagál: Ahogy kívánod!
Ha túl nagyszabásúnak véled azokat a dolgokat, amikre valójában szükséged van, és nem tudod elképzelni, hogy ezt képes vagy megteremteni önmagadnak, akkor kezd előbb egy apróbb dologgal a teremtést. Ha megbizonyosodtál róla, hogy kicsiben működik, akkor miért ne működhetne nagyban is?
Most figyelj ide! Csak az valósulhat meg, amit el is tudsz képzelni. Amit nem, az pontosan ezért nem képes materializálódni mert el sem tudod képzelni.
A kívánságodhoz tartozó pozitív gondolatok és érzelmek rendíthetetlenül benned kell legyenek, egészen addig, amíg a vizualizációd kézzelfoghatóvá válik. Ne ess kétségbe, ha nem kapod meg azonnal azt, amire szükséged van! Némi időcsuszás van beiktatva a kérés és a megvalósulás közötti intervallumba. A kívánság teljesül, ha szilárdan kiállsz a vágyad mellett. Az Univerzum nem feledkezik meg rólad, csupán kis késleltetés zajlik, de megkapod olyan formában, ahogyan azt óhajtottad, és pontosan akkor, amikor a lehető legnagyobb szükséged van rá.
Egy újabb lényeges titkot osztok meg veled:
Ha csüggedsz és elveszíted a saját magadba vetett hitedet, mert nem látod jelét a beteljesülésnek, az új meglátásba helyezi a vágyadat, és az Univerzum ennek megfelelően azonnal átrendezi önmagát.
Az Univerzum egyfélekép gondolkodik, mégpedig pontosan úgy, ahogyan te is gondolkodsz. Ha csalódott vagy és hagyod, hogy negatív érzelmeid eltávolítsanak az eredeti óhajodtól, akkor ezekkel az érzelmekkel párosított gondolatok hagyják el a tudatodat és az Univerzum igazodik az új képlethez. Ahogy kívánod!
Képzeld el azt az új élethelyzetet, amit meg szeretnél teremteni magadnak. Ha egy másik munkahelyre van szükséged, vagy szeretnél megnyerni egy jó üzleti lehetőséget, esetleg új vállalkozást szeretnél elindítani, hát gondolatban építsd fel a stratégiát. A lelkedben érezd a megvalósult álmod érzelmi állapotát olyan módon, mintha az már meg is történt volna veled.
Írj róla egy néhány oldalas regényt, naponta vedd elő és olvasgasd. Mesélj mindenkinek arról, hogy milyennek látod önmagad jelen időben, abban a szituációban. Légy hálás előre, és köszönd meg azt, amit gondolatban megkaptál, de a fizikai valóság síkjára még nem vetült le. Tudd, hogy ez már valóra vált, mert a fejedben valóban meg is valósult. Ismét elmondom, hogy ez nem hazugság önmagad felé, csupán egy jelen idejű, előrevetített érzelmi állapot.
Még egy fontos törvényt elárulok:
Az emberi agy képtelen különbséget tenni a valós cselekmények és a gondolatban lejátszódó elképzelt események között. Ha csak gondolatban, érzelmileg élünk át egy bizonyos eseményt, az agynak pontosan ugyanazok a területei aktívak, és ugyanolyan frekvenciájú hullámokat bocsát ki magából, mint amikor valójában fizikailag is megtörténik az adott szituáció.
Ennek a jelenségnek a figyelembevételével tehát világossá válik, hogy az Univerzum lényegi valóságában nem választható ketté a gondolati érzelem, és a valós cselekmény mellé társult érzelem. Következésképpen: Minden Gondolat, Valóság!
Tehát minden érzelmekkel párosított gondolat eleve valóság, csupán idő kérdése, hogy mikor nyilvánul meg fizikai síkon is.
Mindenképpen igaz a valóság minkét állapota, az is, hogy Van és ennek az ellentétes polaritása, vagyis a tükörképe, aVan hiánya. Addig a pontig, amíg tudatosan vagy nem tudatosan másképp nem döntünk, folyamatosan az egyik igazság van érvényben, tehát ha valamire szükségünk van, és eddig nem rendelkeztünk vele, ebben az esetben, csakis a Van hiányának állapota érvényesülhet.
Fordítsuk le valós élethelyzetre. Pl., ha egy gyönyörű házat szeretnénk a magunkénak tudni. Mindeddig az ellentétes valósága létezett a vágyunknak, az hogy egy saját ház hiányának állapota áll fenn. De mi határozzuk meg, és mi döntjük el, hogy életbe léptetjük e- az ellentétes igazságot, mégpedig, hogy van egy csodálatos házam. Ha e gondolat mellé a …van egy csodálatos házam… mélységes érzelmét társítjuk, abban a pillanatban megindul az átszerveződés az Univerzum hozzám igazodó valóságában, és érvénybe lép az eddigi állapot ellentétes polaritása, tehát az érzelmi gondolat valósággá válik. A fizikai síkra azonban, pusztán az emberi elme által érzékelhető időcsúszással vetül le.
Tehát ha elég jól végezzük a dolgunkat, megteremthetünk egy olyan igazságot magunknak, amelyben a kétpólusú valóság azon polaritása van folyamatosan érvényben, mely boldogságot és harmóniát nyújt számunkra.
Nos néhány gondolat erejéig térjük vissza a kollektív tudat hatalmához.
Gondolkodjuk el egy kicsikét! Ha az emberiség összeadódott tudati ereje olyan módon képes kézzelfoghatóvá tenni a negatív gondolatokat, hogy az félelmet, káoszt és szenvedést eredményez a fizikai valóságban, akkor a pozitív irányú kollektív gondolkodás vajon képes e ugyanennek az ellenkezőjére?
Ugyan miért is ne lenne ez lehetséges? Az Univerzum végtelen valósága minden eshetőséget felkínál számunkra, csupán mi dönthetjük el, hogy melyik igazság lehetőségével kívánunk élni.
Hatalmas problémát jelent a negatív beidegződések és pszichés dogmák korlátja, melyeket vallási vagy egyéb eszmei követelések hatására építettünk be a tudatalattinkba. A nyugati vallás szabályai pl. ősidők óta a tiltásra alapszanak, nem pedig az ajánlásra. Az Univerzum törvénye szerint, az ember, lényéből fakadóan képtelen megfelelni a tiltó szabályoknak, mert maga a tagadás, nem létező fogalom, mindössze emberi kitaláció, mely kordába próbálja tartani a szabad gondolkodásmódot.
- Ne ölj!
- Ne lopj!
- Ne paráználkodj!...
Függetlenül attól, hogy kereszténynek vagy nem kereszténynek tartjuk magunkat, a legtöbb ember eme törvények szerint próbálja igazgatni az életét.
A hiedelmeinket és rossz társadalmi beidegződéseinket is szükséges lenne átértékelni, mert finoman fogalmazva is, Himalája méretű gátak állit a szellemi fejlődés útjába. A világméretű politikai és társadalmi eszmék, a kommunizmus és a nacionalizmus, óriási károkat okozott már eddig is az emberiség tudatában. Ezen eszmék jórészt a birtoklásra, és a javak önző kihasználására ösztönöznek. Ez az én földem! Ez az én országom! Ez az én vallásom! Ez az én olajam! Ez az én tulajdonom! Ez az enyém és senki más nem jogosult rá!…
Miért képzeli azt az ember, hogy bármi, amit itt a Földön a tulajdonának vél, az valóban az ő tulajdona? Óriási téveszme az is, hogy a Földön korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre a javak. Minden egyes embernek kielégíthetőek a szükségletei, csupán némi korrigálást igényel a kollektív gondolkodás.
De hogyan kezdjünk neki a kollektív tudat pozitív irányú átformálásának?
Új értékrendeket kell az emberiségnek felállítani, melyek az önzetlenségre és a szeretetre alapszanak. Egy egészen más irányú társadalmi berendezkedésre lenne szükségünk ahhoz, hogy megváltozzon az emberek gondolkodásmódja, és az első lépést önmagunkon belül kell megtenni. El kell kezdeni tudatosan pozitívan gondolkodni és eszerint cselekedni
Elképzelhető, hogy azokat a tradicionális törvénykezéseket át kellene fogalmazni?
Igen! Át kell értékelni önmagunkat is, és a dogmatikus földi szabályainkat is olyanná, ami azt hivatott felajánlani, hogy mi az, amit szabad, vagy mi az, amit célszerű megtenni, és nem azt, hogy mit tilos.
Vajon mi történne az emberi tudattal, ha az imént említett törvényeket kissé kiigazítanánk, mondjuk ekképpen:
- Ha tiszteled az életet, te magad is életet adsz.
- Ha megdolgozol a javakért és tiszteled mások vagyonát, te magad is részesülsz a jólétből.
- Találj rá a szerelemre, és ily módon csodálatosan megéled a testi örömöt…
Szó nincs lopásról, szó nincs gyilkosságról, és semmi olyanról, ami tilos, vagy nem szeretnénk, hogy megtörténjen.
Arról beszélünk csak, ami örömet és boldogságot okozhat, ha megfogadjuk a tanácsokat. Kissé talán másképp hangzik, ha nem tiltó törvényeket nyilatkoztatunk ki, hanem ajánlásokat. Óriási a két megfogalmazás közötti különbség, és ennek megfelelően óriási a tudatra gyakorolt hatása közötti különbség is.
Nagyon sokan kezdtek el az utóbbi évtizedekben pozitívan gondolkodni.
Ezek az emberek tudatosan élnek, tudatosan próbálják megóvni környezetüket, és tudatosan alkalmazzák a társadalom számára eddig még ismeretlen, vagy el nem fogadott alternatív megoldásokat, legyen az oktatás, gyógyászat, vagy energiafelhasználás. A tudatosan kiárasztott gondolati Energiának, sokkal nagyobb eredménye van, mint az egyébként valamilyen okból eltompult nem tudatos emberi gondolkodásnak. Egyetlen ember pl., óriási embertömegekre tud hatást gyakorolni, ha ő maga tudatosan teszi ezt.
Egy megfelelő képességekkel rendelkező személy, ha tudatosan bocsátja az Univerzum felé gondolati Energiáit, oly módon képes befolyást gyakorolni a megvalósulásra, hogy az felülmúlhatja több száz vagy akár több ezer másik, nem tudatosan gondolkodó ember akaratát is.
Gondoljuk csak végig, ha egyetlen ember képes százakat, vagy ezreket tudatos gondolataival befolyásolni, akkor vajon mi történik, ha ugyanilyen tudatossággal él több százezer ember a Földön?
És itt lép életbe a kollektív tudat hatalma. A spirituális képességeit bölcsen alkalmazó egyén jól tudja, hogy a pozitív irányú kollektív tudat micsoda eredményt képes produkálni az emberiség globális életére. Ennél fogva az a cél, hogy a tudást átadva, minél több emberben ébresszük fel a szeretetre és a harmóniára való vágyódást. Ennek következtében elérhetünk a Földön egy megfelelő számú embercsoportot, akik olyan mértékben képesek a tudatos gondolkodásra, amely már egy visszafordíthatatlan pozitív irányú változást eredményezhet a civilizációnkban.
Ennek a kritikus tömegnek a kialakulása nem is olyan elérhetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy spirituálisan fejlett egyén, milyen Energiákat képes megmozgatni.
Nem szeretnék számadatokkal kísérletezni a kritikus tömeget illetően, de mindenképpen megjegyezném, hogy nem milliárdokról van szó, sőt a jelenlegi földi társadalomnak még csak 5%-át sem érinti.
Ennél sokkal erősebb gondolati energiahullámot gerjeszthetünk, ha megváltozott tudatállapotban bocsátjuk ki a pozitív gondolatot.
Ez maga a meditáció. A meditációnak elképesztő, ereje van, mert a lélek mélyéről felszínre törő érzelmeket társítjuk a tudatosan kiirányított gondolat mellé. Meditációban az egyén a Belső Én eredetével, tehát magával az Univerzummal kerül azonos frekvenciára, s így közvetlen kapcsolódik rá az Univerzum tudati szférájára. Ebben az állapotban nincs időkorlát, tehát a vizualizált megvalósulás képes azonnal kiterjedni a fizikai síkra.
A csoportos meditáció egy ilyen hatványozott kollektív tudati állapot hoz létre, mely elképesztő Energiákat mozgat meg, ha kellő létszámú közösség összpontosítja figyelmét egy bizonyos dologra.
20-30 ember közös meditációban, komoly hatást tud gyakorolni egy városban a bűnözés és a balesetek visszaszorítására, ahogyan erre számos tudományos tanulmány is rámutat.
Több ezer spirituálisan fejlett személy, egyazon idejű és ugyanarra az eseményre irányuló meditációja, olyan folyamatokat indíthat be, mely alapjaiban formálja át a fizikai valóságunk képletét.
Az ilyen grandiózus meditáció befolyásolhatja a világgazdaságot, a természet erejét, a háborúk kimenetelét, a világpolitikát, vagy egyszerűen „csak” a mindennapi emberi gondolkodásmódot.
A világhálón keresztül átjutó információk, lehetővé teszik a bolygónk számos pontján kialakult spirituális csoportoknak, hogy bizonyos alkalmakkor, lélekben összekapcsolódjanak, és a Föld különböző pontján, egyazon időben meditáljanak egyes események elkerülése, vagy éppenséggel bekövetkezése érdekében. Így a tudatosan kiárasztott és hatványaira felerősödő pozitív gondolati Energia óriási erővel képes hatni az események kimenetelére vagy épp a kollektív emberi tudatra.
Ha a társadalom egy jelentős százaléka rászánná magát az elvei és hiedelmei levetkezésére, valamint a felhagyna a luxus igényeit kielégítő környezetpusztító magatartásával, és jobb belátásában erősítené pozitív irányú gondolatait, akkor rövid időn belül a kollektív tudat elvégezné helyettünk azt a feladatot, amit mi emberi erővel évezredek óta sem vagyunk képesek megoldani.
Én Hiszem, hogy ez még a mi életünkben megvalósulhat! Mi magunk teremtjük meg a saját valóságunkat, tetsző vagy épp nem tetsző életszituációinkat, lényünkből feltörő Szabad Döntéseink jogán. „Isten”, vagy az a csodálatos valami, akit mi „istennek” nevezünk, nem várja el tőlünk, hogy megfeleljünk a számunkra kínokat eredményező törvényeinek, hiszen nem vagyunk a szolgái.
Emberi tudatlanságunk csak az, ami a saját megteremtett „Istene” büntetésének véli azt a rengeteg szenvedést, gyötrődést, amit el kell viselnie a Földön. Az emberi elme csupán az, ami elhiteti velünk, hogy valami óriási felsőbbrendű lény által ránk bocsátott káosz uralkodik körülöttünk.
Pedig az a káosz valójában a legtökéletesebb struktúra, és ez pontosan így van rendjén. Az a felsőbbrendű pedig soha semmilyen körülmények között nem avatkozik bele döntéseink következményébe. Kizárólag önmagunkban kereshetjük a megoldást, ha valamin változtatni szeretnénk, hiszen mi akartuk, hogy így legyen. Mi alkalmaztuk a Vonzás Törvényét önmagunkra.
Mi kértük ezt a valóságot, a gondolataink, a vágyaink, a rettegéseink által. Mi akartunk háborúkat, járványokat, betegségeket, mert bevonzottuk magunknak a félelmeink és az érzelmekkel átitatott gondolataink által azt, amit semmiképp nem akartunk, hogy megtörténjen. Ez a törvény kíséri végig az emberiséget történelme során a hullámvölgyekben. Ez határozza meg a létének formáját, és ez a törvény teszi lehetővé számunkra a jövőben is, hogy befolyásoljuk a világunk képletét. Ha tisztában vagyunk vele, hogy a Vonzás Törvényének micsoda hatalma van, akkor képes lehet az emberiség olyan valóságot teremteni a Földön, ami minden emberi lény számára boldogságot jelent.
A valóság végtelenül képlékeny, de az Univerzum olyan formát vesz fel, amilyenné mi alakítjuk. Tökéletes rendezettség uralkodik benne, mely hozzád igazodik, hiszen Te vagy a saját Univerzumod istensége. Légy szerető Istene saját világegyetemednek, és olyan igazságot teremthetsz, ami téged szolgál. De tudnod kell kedves testvérem, hogy ebbe rajtad kívül, senki és semmi nem avatkozhat bele!
http://www.regem.hu/gondolat%20hatalma.htm
