MI TÖRTÉNIK A LÉLEK LESZÜLETÉSE ELŐTT?--ennek az ősi tanításnak a segítségével sok mindent jobban érthetünk meg az életünk eseményeiből.

Ezen a héten a lélek születés előtti sorsépítéséről lesz szó. Tudom, hogy ez „meredek” téma, de kikerülhetetlen. Igyekszünk ezt érthetően leírni, mert ennek az ősi tanításnak a segítségével sok mindent jobban érthetünk meg az életünk eseményeiből.

A jelenlegi nyugati civilizáció hivatalosan elfogadott materialista beállítottságú intézményei, és iskolái nem fogadják el a lélek „pre-egzisztenciájának”, vagyis a lélekvándorlásnak a tanát. Nevezetesen tagadják azt, hogy az emberi létezés lehetséges test nélkül is, valamint nem fogadják el azt sem, hogy az emberi lélek többször is testet ölthet, annak ellenére, hogy lényegében ez minden ősi világkép egyik legjelentősebb tanítása. A mai spiritualitás hétköznapi nyelvezetében erre egy szanszkrit kifejezést használnak, ez pedig a reinkarnáció.

A reinkarnáció mint tény nem csak egyfajta keleti babonaság, hanem egykor része volt a korai keresztény tanításoknak is. (lásd pld. Origenész tanait) Az emberi élet, az emberi sors teljessége nem érthető meg a reinkarnáció ismerete nélkül, hiszen az ember az életeinek a láncolata révén „okul és tanul” (József Atilla), s mint egy spirálon haladva emelkedik a magasabb, az isteni szintek minőségei felé.

Heti csillagüzenet



Nézzük hát, mit is mondanak az ősi tanítások a lélek útjáról! Minden lélek feladattal, de kijelenthetjük azt is, hogy küldetéssel érkezik vissza a test, az anyag világába.

Mikor véget ér egy „földi út”, s a lélek végleg kilép a fizikai testéből (ezt ma halálnak nevezik), akkor énünk nem anyagi része átlép a „túlsó oldalra”. Ez az oldal azonban nem idegen a számára, hiszen a „földi életében” is minden elalvást követően ide érkezett. Újra találkozik a családjának a tagjaival. Találkozik olyan társakkal is, akikkel ebben az életében nem is találkozott. Egészen csodás élmények ezek, igen gyorsan átminősül ezeknek a hatására az élet egészéhez (evilági, és túlvilági) való hozzáállása. Lassan hozzászokik ahhoz, hogy már nincs fizikai teste. Lassan lekopik róla a hatalom, a birtoklás, a szexualitás, a dominancia, vágya, mert ezek a fizikai testhez kötődnek! Mindazok a célok, és értékek, amelyek a földi élet fő motivációi voltak, lényegtelen csacskasággá válnak. Aztán eljön a számvetés ideje. Bele kell nézni az utolsó élet „valódi valóságába”.

Ekkor átnézi a maga mögött hagyott életet. Ez persze nem csak egy szimpla áttekintés! Újra átéli az életét, de már nem a saját szemszögéből, önnön vágyaiból, céljaiból kiindulva, ahogyan ezt a testben töltött évtizedekben tette, hanem úgy, hogy a tetteinek, a gondolatainak, a szavainak a következményeit éli át. Tehát, ha valaki felé szeretettel, odafigyeléssel viseltetett, akkor az ebből adódó hála, és szeretet élményét éli meg, ám amikor valakit pofon ütött, akkor most nem a benne felsistergő, pofont szülő indulatot éli újra át, hanem annak a pofonnak a fájdalmával ismerkedik meg, amelyet ő adott.

Tehát végignézi, végigéli újra a lélek az utolsó életét. Számot vet azzal, hogy megtette-e, és ha igen, milyen szinten azt, amiért leszületett a Földre. Hagyott-e maga után tartozást, okozott-e diszharmóniát cselekedettel, szavakkal, avagy gondolatokkal?
Lényegében itt tudatosodik bennünk az, hogy valójában miket is tettünk, miket okoztunk, és miről is szólt a magunk mögött hagyott élet! Az emberi létezés talán legfontosabb stációja ez.

Még egyszer fontos megjegyezni azt, hogy itt nincs fizikai testünk. A birtoklás, a hatalom, a szexualitás vágya, fizikai test nélkül nem működnek, így ebben a létformában ezek nem motiválják az embert. Itt az „Isteni harmónia” elérése a cél, hogy a „Fény teljességébe”, a Teremtőjéhez érkezhessen végre vissza a lélek. Ennek fényében teszi dolgait a lélek.

Tehát végignézi, végigéli újra a lélek az utolsó életét. Számot vet azzal, hogy megtette-e, és ha igen, milyen szinten azt, amiért leszületett a Földre. Hagyott-e maga után tartozást, okozott-e diszharmóniát cselekedettel, szavakkal, avagy gondolatokkal? Ha igen, akkor még olyan „rezgések”, olyan harmóniátlanság van benne, amellyel még nem tud kapcsolódni a „magasabb régiókhoz”. Újra harmóniába kerülni, kiegyenlíteni a sorsunk mérlegét, csak a testi létezésben, a Földön lehet. Megszületik újra az a vágy a lélekben, hogy visszatérjen a Földre, hogy legyen új teste, mellyel, mint eszközzel megadhassa a tartozásait, s visszaállíthassa a harmóniát.

A lélek elkezdi eltervezni, majd felépíteni a „következő életét”. Ebben a tervezésben segítségére vannak azok az emberi lelkek, akiknek már nincs dolguk a Földön”, akik már túl vannak az „emberi testben töltött iskolai tanulmányokon”. Ők már tudják, hogyan vezet ki az út a sorsok láncolatából (karma), így lélektestvéreik segítségére sietnek, hogy ők is sikerrel léphessenek magasabb dimenziókba. Ezeket a lelkeket nevezik a „sors angyalainak”.

A leszületés mellett döntő lélek kiválasztja azt a történelmi időt, melyek keretei a legalkalmasabb az ő fejlődéséhez. Kiválasztja a szüleit, a testvéreit, a barátait, a szerelmeit, a gyermekeit, különböző típusú kapcsolatait úgy, hogy a „sors-játszótársak” lelkével előzetesen egyeztet. (Vajon miért van az, hogy néhány ember az életünkben egyből szimpatikus, vagy éppen ellenszenves?) Felépít, kidolgoz egy életutat, amelyben vannak sikerek, és kudarcok is, de lényeges az, hogy mindegyik élmény, mindegyik tapasztalás tudást, bölcsességet érlel majd a földi megélés során. Az előző életekben megszerzett képességeket felhasználhatjuk, s „beletehetjük” az új életünkbe, aztán majd, mikor eljön az idejük, tehetségként, zsenialitásként jelennek meg. Az új tanulmányok, amelyek még hiányoznak az eszköztárunkból, belső, de akár külső inspirációként sarkallnak majd minket új földi életünkben a fejlődésre.

A leszületés mellett döntő lélek kiválasztja azt a történelmi időt, melyek keretei a legalkalmasabb az ő fejlődéséhez. Kiválasztja a szüleit, a testvéreit, a barátait, a szerelmeit, a gyermekeit, különböző típusú kapcsolatait úgy, hogy a „sors-játszótársak” lelkével előzetesen egyeztet.
A szülőket gyakran „odafentről” a leszületésre váró lélek hozza össze. Sugallatokat, gondolatokat képes elültetni az eljövendő apja, és az anyja tudatában, s ezeket követve apa, és anya „véletlenül” végre egymásra talál. Sok esetben egy igen különös mágikus állapotba kerülnek, melyet szerelemnek nevezünk. Ebben az állapotban (sajnos nem mindig) érkezünk el egy igen fontos pillanathoz, s ez a fogantatás pillanata! Ekkor három lélek fonódik egységbe, a nő, a férfi, és a gyermek lelke. Ettől a pillanattól válik anyává a nő, apává a férfi, bár ekkor ők még nem tudatosak erre. A gyermek azonban igen! Végre elkezd kialakulni az új ruhája, az új eszköze, vagyis az új teste. (Igen fontos lenne napjainkban az, hogy minél több gyermeket váró pár tudatában legyen annak, hogy a szexuális együttlétben itt a varázslat lehetőségét adja a sors. Legyen ez a szertartás méltó egy új szent szövetség, a család megszületéséhez, vagy ha már van gyermek, akkor a gyarapodásához!)

Alakul, formálódik az új test. Minél kifejlettebb a leszületés előtt álló lélek új teste, annál több időt tölt benne. Próbálja új ruháját a lélek. Szoktatja magát fokozatosan ahhoz, hogy hamarosan újra a földi világ lakója lesz, fizikai testtel. Amikor azonban anya, apa, egy testvér, vagy egy családtag szól a pocaklakónak, ő abban a pillanatban ott terem, és boldogan issza régi-új társának a szavait. Ezek a kapcsolatok, és beszélgetések rendkívül sokat segítenek a léleknek! Ebből merít plusz erőt a magzat.

Aztán eljön az a pillanat, amikor a kozmikus idő minősége, és az ő új földi küldetésének a minősége egybecseng, s ekkor történik meg a születés. A születés angyalai mindig gondoskodnak arról, hogy a kellő időben történjék meg ez a pillanat. Egy kívülálló ítélheti úgy, hogy idő előtt, vagy idő után született, ítélheti úgy, hogy „nem természetes módon” született és így tovább. A lényeg spirituális szempontból az, hogy a születés mindig pont akkor, és úgy történik, ahogyan azt előre eltervezte odaát a lélekcsalád, mert a születés módja, és élménye is kozmikus tanításokat hordoz mind az anyának, mind az apának, mind a gyermeknek! A többi csupán vélekedés, vagy ítélkezés kérdése.

A gyermek pici teste elválik az anya testétől, először vesz újra önállóan lélegzetet, s a köldökzsinórt is elvágják. Elkezdődött egy új élet, beindult a program, amelyért visszatért a Földre a lélek. A születés pillanata mágikus pillanat. A születés pillanatában egy kozmikus minőségekkel, és energiákkal rendelkező Isteni teremtmény, az Ember kezd új utat. A születés pillanatának bolygó, és csillagállásai tükrözik, ragyogják vissza a leszületőre az előtte álló élet minden feladatát, és lehetőségét. A sors titkait a csillagfejtők, a régi korok asztrológusai, és a mai korok asztrozófusai ismerik a legpontosabban, hiszen az asztrozófia, magyarul a csillagbölcselet tudományának az az alaptétele, hogy minden ember elválaszthatatlan része az Univerzumnak, így a kozmoszba helyezve, a csillagokat figyelembe véve érthető meg minden testet öltött ember élete, és küldetése.

A sors titkait a csillagfejtők, a régi korok asztrológusai, és a mai korok asztrozófusai ismerik a legpontosabban, hiszen az asztrozófia, magyarul a csillagbölcselet tudományának az az alaptétele, hogy minden ember elválaszthatatlan része az Univerzumnak.
És ez a legnagyobb titok! Ebben van a legnagyobb lehetőség! Belepillantani a születésünk idejébe. Látni azt, hogy milyen küldetéssel, milyen inspirációkkal, milyen képességekkel születtünk. Megérteni azt, hogy miért ők lettek a szüleim, miért őt/őket választottam a társa(i)mnak, barátaimnak, miért ők lettek a gyermekeim, s majd az unokáim. Egyáltalán felismerni azt, hogy merre is van az előre, merre, és hogyan lehet emelkedni az életben a teljesség, az egészség, és a boldogság felé.

Az élet legfontosabb kérdéseire a legteljesebb választ az asztrozófia, vagyis a csillagbölcselet adja. Kurzusainkon lépésről, lépésre haladva fedezzük fel, ismerjük fel énünk, s életünk titkait. Igazából nem is tanulásnak, hanem felfedezésnek nevezném azt az utat, melyen felismerjük önmagunkban a csillagos égbolt végtelenjét.

Amennyiben úgy gondolja, hogy ezek az üzenetek, információk segíthetnek rokonainak, barátainak, ismerőseinek is, akkor kérem, küldje át nekik is ezt a levelet!

Áldás kísér minket az Úton!

Szerző: Paksi Zoltán

CIKK AZ ÉBREDÉS ÉS FELEMELKEDÉS TÜNETEIRŐL

A FELEMELKEDÉS TÜNETEI - AWAKENING SIGNS

http://www.youtube.com/watch?v=wdtz5rNs6yc

Hatalmas változások vannak jelen a Földön, sokkal erőteljesebben és érezhetőbben, mint eddig bármikor. Bármerre fókuszálod a figyelmed, mindenhol ez a tisztulási folyamat van, bármennyire is nem annak tűnik. Ezek a tisztulások, hasonlóan a külvilághoz, bennünk is zajlanak. Az egész testünkben hordozzuk ezt az átalakulást, átlényegülést. S ahogyan átalakul a világunk, mi magunk is mássá válunk, mindez sejtszinten történik, ami persze kihatással van a fizikai testünkre is.

S amint bent az kint, a bensőnk tükörképe kivetül a külvilágba, és a külvilág is ugyanúgy leképződik a bensőnkben. Nem tagadhatjuk többé, hogy valami készülődik. Egy teljesen Új Világ van születőben egy Új Korszak küszöbén. Teljesen más emberré válunk, és új látásmódunk új valóságunkat tükrözi.
Teremtőkké válunk! Mesterekké. Bizonyára te is felfigyeltél magadon, vagy a környezetedben lévő embereken olyan "szokatlan" fizikai, érzelmi és mentális tünetekre, olyan megnyilvánulásokra, melyekre látszólag nincs magyarázat. Ezen tünetek legtöbbjén átmentem jómagam is, fizikailag és érzelmileg is. Némelyiket megszenvedtem, némelyikbe "belehaltam," de mindegyikből kijőve, mássá váltam.

Ezért veszem a bátorságot, és felvázolom most előtted, hogyan éltem meg, s főként mit tapasztaltam, hátha neked is segít megkönnyíteni ezt az átmenetet, átalakulást. Az újjászületést. Ezeknek a tüneteknek a feldolgozása és megértése nagyon fontos. A legfontosabb mindig kizárni a "valódi" betegséget. Nagyon fontos, és életbevágó már az elején leszögeznem, hogy semmilyen tünetet se vegyél félvállról!!! Fontos, hogy próbáld meg először kideríteni a tünet okát. Mindig tartsd szem előtt, hogy a testedről van szó. Tehát, addig semmi esetre se nyugtázd azt felemelkedési tünetnek, amíg nem konzultáltál a megfelelő orvossal. Meglehet, tényleg egy betegség húzódik meg a tünet hátterében. Ezért add meg magadnak az esélyt, hogy tájékozott és körültekintő légy, és kizárj bármiféle komolyabb komplikációt. S ha a vizsgálati eredmények negatívak, és nem érzel semmilyen nyugtalanító jelet, abban az esetben kérlek, figyelj oda ezekre a tünetekre, egy teljesen más látásmóddal. Egy olyan látásmóddal, mely a tisztulási folyamat alatt mintegy "ajándékként" megjelenik benned. Tőled függ, élsz-e vele, s használod-e. Ez az újfajta látásmód a te Igazi Énedet tükrözi, mely az istenségedet hivatott kinyilatkoztatni. Ezeket a tüneteket, felemelkedési tünetként is szokták emlegetni. Ezek egyfajta mutációs tünetek, melyek a Föld és az ember éppen most zajló spirituális átalakulását segítik elő. Ez egyfajta feljebb lépés, egy sokkal tágabb tudatosságba, mely által az interdimenzionalitásból átlépünk (átlényegülünk) a multidimenzionalitásba. Felemelkedés Tudattal rendelkezünk, s ez a Felemelkedés Tudatosság mintegy hídként fog szolgálni a magasabb dimenziók felé. Az anyagiból elmozdulunk a szellemi felé. A tünetek ezt segítik elő, s ezt tudatosítják bennünk. És végül önmagunk Mestereivé válunk, az Új Földön, és Új Korszakban, egy Új világban, akár itt és most. Mindezt bármikor tudatosíthatod magadban azzal, hogy van választásod.

Ébredjünk hát, és vegyük észre, már most azok vagyunk, akik mindig is lenni szerettünk volna! Azok vagyunk, akire mindig vártunk!
Az alábbi jelenségek, tünetek egyénenként változóak lehetnek. Ezért mindezek lehetséges előfordulása, megtapasztalása eltérő lehet. A lényeg, mindig figyelj a benső hangra! Kérj útmutatást, segítséget arra vonatkozólag, hogyan tedd könnyebbé magát a folyamatot. Ha megbizonyosodtál afelől, hogy mindezek nem "betegség" tünetek, kérlek figyelj befelé, és érezd, ahogy együtt áramolsz az energiákkal. Legyél mindig jelen, és legyél tudatos! A lényeg, ne ijedj meg, és ne bátortalanodj el! Ismerd fel őket, és lélegezz! Lélegezz mélyen! Örülj, és nevess! Hiszen ezek az energiák "útjelzőként" jelennek meg, és tudd, hogy ezek a felemelkedésed jelei. Meglehet, hogy csak egy-egy tünetet tapasztalsz magadon, de akár az is megeshet, hogy mindegyiket. Ezek a tünetek általában enyhék, és gyorsan elmúlnak. Legalábbis én így tapasztaltam. Ha nem ragadsz bele, ami történetesen itt azt jelenti, hogy nem állsz ellen a tisztulási folyamatnak, főleg az érzelmi tisztulásra gondolok,  akkor hamar kijöhetsz belőle. Nem mindig fogod könnyűnek és egyszerűnek érezni, de ki mondta, hogy az lesz? Bármi történik, tudd, minden a te érdekeidet szolgálja. A belső iránytűd az útmutatód.

Készen állsz? Akkor gyere velem! Ha útközben magadra, vagy tüneteidre ismersz, adj hálát az égnek! Jó úton vagy! Mehetünk....?
Most nem lineárisan fogunk haladni, mint ahogyan azt eddig megszokhattad... Ez egy új haladási irány, de azért csak haladj velem, s ha esetleg útközben lemaradnál, úgyis bevárlak ott, ahol a legtöbb blokk gátolja a tisztulásod. Ott úgyis elidőzöl majd egy kicsit... Eltarthat egy darabig...Addig én mesélek, hogy mire figyelj. A többi rajtad múlik. A multidimenzionális tudatosságba való átlépés általában apró, fokozatos lépésekben történik. Talán azért, mert ezt a "földhözragadt" ego jobban el tudja fogadni. Persze olyan is előfordul, amikor hirtelen történik a felemelkedés, az talán a jobbik eset, ám ekkor nincs szükség nagy tisztulásra, mert az már megtörtént.... valamikor....valahol.... korábban.

A tisztulási folyamat részeként a testünkben összegyűlt mérgek, régi traumák, és olyan érzések, elraktározott gondolatok oldódnak ki, melyeket évtizedek óta hordozunk magunkban, és ezek lenyomatként velünk vannak érzelmi, mentális és fizikai testünkben is. Amikor ezek a felszínre kerülnek, hatalmas érzelmi káoszt élhetünk meg. Ez megnyilvánulhat akár szélsőséges érzelmi kitörésekben. Az egyik percben nevetünk, a másikban sírunk. Előfordulhat, hogy kissé zavarodottnak és irányt vesztettnek érezzük magunkat. Kapaszkodnánk a régi hiedelmeinkbe, tapasztalatainkba, s minden régibe, de végül rájövünk, hogy azok többé már nem szolgálnak minket. Fizikai szinten gyakran legyűrhet a fáradtság, sokszor úgy érezheted, az ágyból is alig van kedved felkelni, csak aludnál.

Gyakran fájhat a fejed, látás- és hallászavarok is felléphetnek. Az ismeretségi körömben és jómagam is gyakran tapasztaltam pl: mellkasi fájdalmat. Az orvos a kimerültség, és stressz kategóriába sorolta a tüneteket, és nyugtatóval, vitaminokkal útra bocsájtotta a "pácienseket." Természetesen, ha az angina pectoris kizárva, a mellkasi fájdalmakat a szív egyre mélyebb síkon való megnyílásával magyarázzák spirituális körökben. Aztán ott van még az erős szívdobogás érzés, és a szívritmuszavar. Tapasztalataim szerint ezt másfajta rezgésű, de általában magasabb energiák belépése okozza, ami hamar elmúlik, amit a lassú, mély légzés segíthet. Az álomfázisok, és az alvási ciklus is megváltozhat, szakaszossá válhat. Én például gyakran felébredek éjjel 2 és 3 óra között. Előfordult, hogy nagyon kipihentnek éreztem magam, ám máskor éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Színes és eseménydús álmokra emlékszem vissza. Nagyon sok érzelmi feldolgozni valónk van, ami gyakran álmunkban történik. Ez megnyilvánulhat kimerültségben, melyet reggel úgy érzékelünk, hogy fáradtabban kelünk, mint ahogyan elaludtunk. Legtöbbször semmire sem emlékszünk, talán annyi jelzi ezeket a blokk oldásokat, hogy rémálomként definiáljuk. Ezek félelmetes, olykor bizarr álmok, melyek felébredve rossz érzést keltenek bennünk. Rémlik valami....? Aztán a rémálmok lassan megszűnnek, ahogy az érzelmi testünk fokozatosan tisztul.

Lassan, és biztosan, de előbb- utóbb mindannyian átalakulunk.

Ha éjszaka felébredünk, a tudatos mély légzés itt is segít feldolgozni, megkönnyíteni ezeket a lelki traumákat, melyekre talán pontosan nem is emlékszünk. Ha úgy érezzük, nem tudunk újra elaludni, ne erőltessük "csak mert éjjel aludni kell." Figyeljünk befelé.
Mi az, amit a benső hang sugall. Tegyünk bármit, amihez csak kedvünk van. Én ilyenkor írni szoktam, vagy olvasni, vagy csak úgy vagyok. Figyelem magam. Figyelek az érzéseimre, a gondolataimra. Például éjszaka intuitívebb és befogadóbb vagyok, ilyenkor csodálatos "üzeneteket" kapok. Jobban tudok alkotni, és befelé figyelni. (Ezt is éppen éjjel írom, 2:32 perc van.) De azután mindig vissza is tudok aludni. Soha nem voltam egy merev, szabályokat követő ember, s éppen ezért talán könnyebb ezeket a változásokat megélni. A rugalmasság szerintem sokat segít. Az influenzaszerű fájdalmak is olyan tünetek, melyre látszólag nincs magyarázat.
Persze a megfázást és a vírus ki kell zárni, s ha nincs a háttérben ilyesmi, akkor gyanakodhatunk arra, hogy egy nagyon erős és intenzív belső átalakulás zajlik bennünk. Ez általában akkor fordul elő, amikor kénytelenek vagyunk önmagunkkal szembesülni.

Ilyenkor nincs mese, nincs menekülés, csak az segít, ha bátran szembenézünk azokkal az energiákkal ,
melyek blokkolva vannak.
Az influenzaszerű tünetek mellett érdemes még megemlíteni az izom- és ízületi fájdalmakat is, mert ezeknek is hasonló szellemi okai lehetnek. Ez eltarthat 1-2 hétig is, persze ha a konkrét betegség kizárva. Ezeket a tüneteket általában nagyon nehéz és fájdalmas energiák okozzák, többek között a félelem, bánat, veszteség. Általában, ha az okot megszüntetjük, (szintén szembenézünk vele), akkor szinte azonnal megszűnik. Milyen egyszerű így leírva, ugye? Bezzeg amikor benne vagyunk, és képtelenek vagyunk kimászni belőle, akkor csak a szenvedés van!? Ilyenkor aktiválódhat valamilyen régebbi félelem, bánat vagy veszteség. Ez erősödik bennünk, és íródik át a fizikai síkra. Továbbá előfordulhat még: láz és erős izzadás, ilyenkor túl sok energia áramlik át rajtunk, érdemes valamilyen módon leföldelni magunkat. Nekem segít ilyenkor, ha leülök, vagy lefekszem a földre, vagy kimegyek a természetbe. És szeretem a fák törzsét átölelni! Ez valami fantasztikus érzés! Ilyenkor a talpamon keresztül leengedem az energiákat Gaia-hoz, a mélységbe. És ilyenkor se feledkezzünk meg a tudatos mély légzésről! Ami még szót érdemel, az az étkezési szokások megváltozása. Van olyan időszak, amikor hetekig alig eszem. Ez általában akkor fordul elő, amikor feloldódik egy régi probléma, "túl vagyok" valami nehezebb perióduson, vagy intenzívebb energiák áramolnak át rajtam, amit én így hívok: éppen egy "szülésen vagyok túl."

Ez is általában valami érzelmi blokk feloldásával kapcsolatos, és elengedek bizonyos dolgokat, szokásokat, melyek a ragaszkodáson alapulnak. Ilyenkor megkönnyebbülök, és nem bírok enni. Aztán van, hogy rengeteget eszem. Ilyenkor tudom, hogy erőt kell gyűjtenem az előttem álló feladathoz, kihíváshoz. Ezek hullámokban jönnek. A következő tünetként a szédülést jelölném meg, ami nem választható el élesen az ügyetlenségtől. A szédülést jelezheti túl sok, vagy túl erős energia áramlás a testen át, és lelki probléma is, amikor elveszítjük az érzelmi és anyagi biztonságunkat. Ilyenkor újra egy biztos pontot kell találnunk az életünkben. Ami nem egyszerű ebben a bizonytalanságban. De egyvalaki mindig ott van számunkra, s ez a valaki nem más, mint önmagunk! Az ügyetlenség pedig nálam abban nyilvánult meg, hogy mindent kiejtettem a kezemből, nekimentem dolgoknak, vagy éppen elestem.

És szédülés közben visszatérhetünk újra a jól bevált tudatos mély légzéshez. Ez erősíti a földhöz kötöttséget, ami a gyökércsakrához tartozik. Ugyanis ilyenkor a "talajvesztettség" érvényesül, ezért "szigetelni" kell a fizikai testünket. Ezáltal tudatosan is összekapcsolódunk újra Föld Anyánkkal! Érezzük a "gyökerünket", és a Föld csodálatos energiáit, melyek rajtunk keresztül áramolnak. Időnként azt tapasztaltam, hogy túl sok érzékszervi benyomás ért egyszerre, ami abban nyilvánult meg, hogy mintegy zaklatottsági és felpörgetett állapotba kerültem. A gondolataim lázasan kergették egymást, s mégis úgy éreztem, végre átlátok mindent. Hajjaj!

És ilyenkor a teljes "spirituális" megvonás segített csak! A meditáció csak nehezített a helyzeten, ahogyan mindenféle spirituális tevékenység. Csakis a földi energiák kiegyensúlyozása volt hatékony, melyet szintén földelés által "vehetünk magunkhoz." Ez az, amint már említettem, a nálam bevált fa "ölelgetés", vagy lefeküdni, leülni a földre, és megint a tudatos mély légzés stb. Ilyenkor azt tapasztaltam, hogy túl sok szellemi energia áramlott át rajtam, ami pánik állapothoz vezetett. Ezt gyakran megéltem. De a leföldelés tényleg nagyon hatékony, és azonnali segítség! Nem kevésbé azért, mert mindig kéznél vannak ezek módszerek.

Tapasztaltam még hallászavarokat is, melyek a fül és/vagy hallójárat környéki "zajok", észlelésével járnak. Nem definiálnám zajnak, inkább valamiféle zenének, ciripelésnek jellemezném, olyan kísérő tünetekkel, mintha valaki egy tollpihével csiklandozná a hallójáratot. Nehéz szavakba önteni, de valami ilyesmi. Kinek -kinek milyen a szóhasználata, és a képzelőereje! Tapasztalataim szerint ez a belső hallással van összefüggésben. Én kb. 2 éve figyeltem fel erre a tünetre, amikor is egyszer úgy döntöttem, megnézetem egy szakorvossal. Mikroszkópos megfigyelést végzett az orvos, és nem talált semmit. Azt mondta, még egy szempillát is észrevenne. Persze akkor ijedtem be annyira, amikor egy idő után olyan kényelmetlen érzést tapasztaltam, mintha egy bogár mászkálna a fülemben belül. Rémálomként láttam a lelki szemeim előtt, hogy a bogárból már egy egész család lett, olyan intenzív volt a "kaparászás", aztán az orvos megnyugtatott!!? Semmi. Se bogár család, sem szempilla. Semmi. Viszont egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a benső hang üzen a belső hallás útján, s gyakran hallok olyan dolgokat ,melyeket egyenlőre nem mindenki....

A tünetek mentális része is szorosan hozzátartozik a felemelkedéshez. Előfordulhat, hogy látomásszerű állapotban gyakran más tevékenységek közben látod magad. Hirtelen tapasztalatot szerezhetsz a nem lineáris gondolkodási folyamatokból. Mindezt egészen spontán, anélkül hogy elvesznél a részletekben, egyszer sak felfogod az egészet. Persze a mentális testből nagyon sok túlélési minta jöhet fel, régen megkövesedett és berögzült szokások, melyeket most a felszínre dob. Ezek nagyon kellemetlenek is lehetnek.
Ugyanis ilyenkor úgy érezheted, két részre "szakadsz." Az egyik részed boldog, hogy végre átalakulsz azzá, Aki Vagy, míg a másik részed, a mentális tested bosszús, nem tetszik neki ez a "játék." Persze megvan a lehetőséged, hogy felismerd, és észre is veheted mindkét részedet, de ekkor döntened kell. Különben beleragadsz ebbe a "játékba," és az is nagy nagy szenvedéssel jár. Én tudom!
Ráeszmélsz, hogy nem az vagy, akinek eddig hitted magad. A mentális test lázad, és őrjöng, olyanná válhat, mint egy dühöngő bika, ha nem vagy tudatos. A szellemednek valójában csak erre van szüksége, hogy a mentális tested feladja az ellenőrzést és az irányítást. Ez talán olyan érzés, mintha elveszítenéd önmagad, pedig valójában ekkor válsz igazi önmagaddá. Azzá, aki valóban Vagy!

Rájössz a tisztulási folyamatban, hogy a világról alkotott képeid közül nagyon sok nem a tiéd. Észreveszed, hogy olyan mintákat hordozol, mely nem te vagy. Apád mintáját, anyád mintáját, de mindaz nem a te energiád. Megjelenik lelki szemeid előtt anyád, és ugyanúgy üvölt, mint te. Az apád folyton kérdőre vont, aggályoskodott, piszkált...de az sem a te energiád. Mégis olyan képeket hordozol a valóságról, amelyek nem a tiéid. És ekkor megkérdezed magadtól: Ki vagyok én? Ezek a minták lenyomatként mind ott vannak az aurádban, a mentális, és érzelmi testedben. S mivel tudattalanok, állandóan aktiválódnak. Ez kész őrület! -gondolhatnád. Azzá is válhat, ha azonosulsz vele. Amint tudatossá kezdesz válni, elkezded ezeket a dolgokat tisztázni. Az átalakulás folyamán sok ember kiléphet az életedből. Magad mögött hagysz olyan kényszeres viselkedésmintákat, melyek a régi kapcsolataidban domináltak.

A baráti köröd teljesen megváltozhat, szinte az egész életed megváltozhat! És meg is változik! Új emberekkel kerülhetsz kapcsolatba. Lehet, hogy munkahelyet, lakóhelyet, szakmát váltasz. Elválsz, vagy éppen megházasodsz. Minden megváltozik körülötted, és benned. Ha ragaszkodsz a régi "jól bevált" dolgokhoz, nehéz lehet, és lesz is az átmenet. A fontos, ne félj a változástól! Az önkorlátozó hiedelmeid és elképzeléseid fokozatosan oldódnak a mentális testből. Ha mégis ellenállsz, nehezebb lehet a folyamat. Egy idő múlva majd átveszi a helyét az elengedés, a ragaszkodás nélküliség. Ekkor fellélegezhetsz, mert a nehezén túl vagy. ??? Az egész identitásod újjáalakul. Mássá válsz. Tudd, hogy soha nem vagy egyedül! Lesznek olyan újraértékelő pillanatok, amikor megkérdőjelezed azt, hogy: Tényleg itt akarsz-e lenni? Végig akarod-e csinálni? Ilyenkor egyszerűen mindent és mindenkit gyűlölsz. A munkádat, az embereket, önmagadat, és az életet, mindent. Ez is egy fájdalmas szakasz. Olyannak tűnhet, mintha elvesztetted volna minden kapcsolatodat önmagaddal, és a külvilággal. Nincs, amibe kapaszkodj. S akkor olyan emberekkel kerülhetsz kapcsolatba, akik segítenek ébredezni. A karma és a kötelesség általi kapcsolatok felbomlanak, s nagyon gyorsan belépnek helyükre azok, akikkel most együtt kell lenned. Olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akiknek hasonló, vagy ugyanaz a feladatuk, mint neked. Ez nagyon jó érzés, mert egyrészt felgyorsítja a dolgokat, másrészt örömmel tölt el! 

Elkezdesz szárnyalni! Érzed, hogy végre értelme van az ittlétednek. Gyakran megtapasztalhatod, hogy egy nagyobb dimenzióban létező részed összekapcsolódik a testeddel. Ekkor megváltozik az egész környezeted. Ilyenkor még egy érdekes tapasztalat üti fel a fejét. Észreveszed, hogy amíg te a mennyeket éled itt a földön, nagyon sokan a pokolban érzik magukat. Vagyis a menny és pokol egy helyen van! Ez egy nagyon érdekes nézőpont!

Az érzelmi testünk is fokozatosan tisztul a blokkoktól, gátaktól. Az a jó, ha ilyenkor a szívcsakrára koncentrálunk, hiszen a lényeg itt az elfogadás, a megértés, és a tiszta őszinte szeretet. Amit persze sokan másként definiálnak. De mi elfogadjuk, mert a szabad akarat egy nagyon lényeges szempont. Tehát, amikor az érzelmi testünk tisztulásnak indul, azt érezhetjük, hogy érzelmesebbek vagyunk, mint korábban. Szélsőséges érzelmi reakciókat is megélhetünk. Én gyakran kérdeztem önmagamtól, mi ez az egész? Mit csinálok? Ritkán voltam a jelenben, mert a múlt hagyatékai állandóan visszarántottak, néha sötétségbe burkoltak, aztán meg a Fény elvakított. Persze akkoriban nem tudtam, hogy a látásmódommal van a gond, s nem a "világítással." Amikor beindulnak ezek az érzelmi tisztulások, úgy érezheted, hogy tisztáznod kell az emberi kapcsolataidat, hogy megszabadulhass a régi, elavult mintáktól.

Lesz olyan kapcsolatod, melyet úgy érzel, le kell zárnod. Ezen tisztulási fázisban a kapcsolataink is nagyon gyorsan változnak. Legtöbbször megtapasztalhatod, hogy ezek a kapcsolatok már nem a ragaszkodáson alapulnak, megértheted a mélyebb értelmét. És megélheted a kapcsolatok multidimenzionális mivoltát is. Én főként a gyermekeimmel szemben érzem ezt a fajta "vezettetést". Gyakran észreveszem, hogy bizonyos időben összehoz a sors valakivel, akivel éppen akkor együtt kell lennem, mert dolgunk van egymással. Ilyenkor is nagyon erősen érzem a "vezettetést". Gyakran érezem, hogy a szívem teljesen megnyílik, és vezetve vagyok a szellemem által. Ilyenkor te is úgy érezheted, átölelnéd az egész világot, mindent és mindenkit feltétel nélkül képes vagy szeretni.

Sajnos még többször visszaeshetünk ilyenkor a régi állapotba, de miután megtapasztaltuk ezt a "földöntúli" érzést, többé nem akarunk ettől "elszakadni." Noha talán ilyenkor még nem sejtjük, hogy soha nem voltunk a Forrástól elszakadva, csak a rossz szemüvegen át szemléltük a dolgokat, vagy éppen hogy le kellene venni a szemüveget. Mert úgy tisztább a látás! De semmi gond! Ez a tapasztalás egyben ráeszmélés is, ami egy olyan energia minőség, amely mindig vezet minket, ha hajlandóak vagyunk figyelmünket a jelenre koncentrálni, és kilépni a múlt árnyékából. Azt tapasztaltam, a későbbiekben, hogy tudatosan rá tudtam "csatlakozni" erre a Forrásra, ha a tudatosságom elég "éber" volt. Sokszor éltem át ilyenkor olyan érzelmi töltődést, amit úgy éreztem, hogy semmi és senki más nem adhat. Később persze rájöttem, ezt az érzést bármikor megélhetem, bárhol, bárkivel. Sőt, a lényeg az, hogy bármilyen körülmények között ezt a kapcsolatot érezzem.

Sokszor megéltem az érzelmi tisztulás közben kapcsolatvesztettséget. Amikor úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok, fizikailag, és lelkileg is. Ez nagyon elszomorított., s ilyenkor ismét beleestem az elkülönülés csapdájába, és vergődtem az én és a mi között. Gyakran éreztem magam Egy-ségben, de még gyakrabban a kétségben, kétségbeesve, kapaszkodva, támaszt és oltalmat keresve. Eközben a tisztulási folyamat közben újfent rá kellett döbbennem, én mindig ott vagyok magamnak. Soha nem hagytam el magam, legfeljebb csak eltávolodtam attól Aki Vagyok. A mélypontok után, megújult erővel, és teljesen más látásmóddal mindig egyre közelebb és közelebb kerültem Igaz Valómhoz. Odáig eljutottam, hogy értelemmel felfogtam a dolgokat, de mikor "alkalmazni", élni kellett, legtöbbször csődöt mondtam. S persze azért, mert a régi lenyomatok még erősen befolyásoltak, de már oldódni látszottak!

Gyakran éreztem nyomás hullámokat, és tágulást a fejemben, főleg a homlokom mögött, és hátul a tarkóm fölött, ekkor a hipofízis és a tobozmirigy aktiválódását véltem érezni. Olyasmi érzés, mintha valaki belülről nyomná az ujjával a szemöldökök közötti pontot. Ezzel együtt az érzékelésem is megváltozott. Elkezdtem olyan dolgokat érzékelni, "mintha lenne ott valami." Főleg a szemem sarkából véltem felfedezni azt a valakit/valamit. Némelykor furcsán elmosódottan láttam, és kezdtem azt érezni szétesnek a dolgok, a "kép" amit látok nem valós. Ez szintén rémisztő lehet az első időkben, de ne ijedjünk meg! A több dimenziós látásmódunk van kialakulóban. Persze kapaszkodnunk nincs mibe, de nem is kell, már semmi sem működik a régi szerint ezen a szinten. Én például geometriai formákat láttam, érzékeltem. Olyan frekvencia tartományban "mozogtam" tudatilag, amit képtelen voltam lefordítani bármilyen szavakra, mondatokra, mert megszűnt a linearitás. Persze, hangsúlyozom, ezek a tapasztalások egyenlőre sajnos csak időszakosak. Hosszúságuk, és tartalmuk mélysége főként a tudatosságomtól, és az éppen aktuális "állapotomtól" függ. S attól mennyire vagyok beleragadva a régi mintázatba, mennyire tudok a jelenben lenni az "itt és most"-ban. Észrevettem olyan testi tünetet is, ami szintén érdekes tapasztalat volt. Néha nagyobbnak, és valahogyan másnak éreztem magam, mint amit eddig tapasztaltam.

Nehéz ezt szavakkal kifejezni. De nagyon erős fizikai és mentális változás volt, mert ezt a nagyságot fizikailag, és tudatilag is éreztem. A tudatom kitágult a régi keretek és korlátok közé szorult állapotból, egy határtalan és korlátlan állapotba. Kezdtem megsejteni, és megérezni nagyságomat, és Mester-ségemet. Ilyenkor úgy tűnt, az ego feloldódott, levetette rabláncait, s megadta magát. Ezek egyfajta eksztatikus élmények voltak, de megtapasztalhatod fájdalmas élményként is. A választás megint tőled függ! Ekkor, ha pillanatokra is, de megszűnik az én tudat, az "én magam". S átveszi a helyét valami más, aminek valójában nincs helye.
Megszűnik a saját tudatunk, megszűnik az elszakadás érzés, EZ, AZ! Amikor végre sikerül mindent elengedni, s összekapcsolódni, rácsatlakozni, Egy-gyé válni a Forrással, vagy hívhatod bárminek. Akkor nincs már ego, s a gondolatok is megszűnnek létezni.

Ez a VAGYOK állapot. Persze még mindig visszaeshetsz a régi mintázatba, ahogy jómagam is, de már egyre kevésbé. Most már tudod, nem őrültél meg, nem fogsz meghalni, semmi rossz nem történhet, mert valójában most születtél meg. Felébredtél hosszan tartó álmodból, és néha még törölgeted csipás szemeidet, elvakít a Fény, s olyankor lehunyod szemeid. A szempilláid még fáradtak a hosszú és mély alvás miatt. Néha visszaaludnál, mert úgy érzed nem aludtál eleget.... Hogy fáradtabb vagy, mint elalvás előtt.

S azt érzed, hogy kegyetlen és rideg ez a valóság, s az álom sokkal valósabb volt. De ne félj, és ne torpanj meg az ébredésed után... Amint éberebb leszel, feleszmélsz, és a színek elkezdenek kibontakozni előtted. Az árnyak formát öntenek. A fátyol mögül felsejlik a Fény. Ne takard el az arcod! Fürödj meg benne! Éld át, tedd magadévá ,válj eggyé vele! Az érzés ismerős, bár nagyon távolinak tűnik.

Az idő is felgyorsulhat. Nekem sokszor van olyan érzésem, hogy egyszerre több helyen vagyok. Néha az idő valószerűtlenül lelassul, máskor hihetetlenül felgyorsul. Olyan, mintha elveszítenéd az időérzékelésedet, ami részben igaz is, mert a linearitás megszűnik. S az idő szimultánná válik. Gyakran elkésel valahonnan, elfelejthetsz dolgokat, néha pedig azt sem tudod, milyen "nap van ma". Néha kiesnek olyan dolgok a fejedből, hogy hová indultál, mit csináltál. Furcsa, s egyben ijesztő is, mert azt érezheted, megőrülsz, és kezded elveszíteni önmagad. Ami az önmagad elvesztését illeti, valóban igaz is. Mármint akivel ezidáig azonosítottad önmagad.

Előfordul, hogy nem tudsz koncentrálni és a figyelmed elkalandozik. Szédülést és borzongást is érezhetsz, és a folytonosság érzése megszűnhet. Az eddigi tapasztalásaid és a realitásod darabjaira hullik szét. Mert szétesőben vagy te is. Meg kell tanulnod ebben az új, kiterjedt, végtelen időben létezni. Nincs több segítség, nincs kapaszkodó! Meg kell tanulnod bízni a vezettetésben. El kell fogadnod Mesteri mivoltodat, s ki kell nyilvánítanod, és átáramoltatnod Fényességed a külvilágba. Ekkor közvetlen kapcsolatba kerülsz a Forrással, s te magad is Forrássá válsz. Ez egy olyan állapot, ami kifejezi valódi identitásodat minden létező síkon. Miközben mindezt írom, most is csodálatos hangokat hallok a belső hallásommal. Magas frekvenciájú, csodálatos dallamok.. zene ez. A szférák zenéje.

Sorolhatnám még hosszasan a tüneteket, s végteleníthetném a tapasztalatokat. Mindenki személyre szabottan, egyénileg, a saját fejlődési szintjének megfelelően és tisztulási folyamatként tapasztalja meg ezeket a dolgokat. Nem érdemes összehasonlítani egymással ezen megéléseket és a versenynek sem  helye ez az átalakulás. Szellemed tudja, mi a jó neked, tudja merre vezessen, és meg is teszi!
Te csak hagyd a folyamatot megtörténni, és élvezd! Legyél szabad! Legyél korlátlan és határtalan Teremtő!

LÉLEGEZZ ÉS LÉTEZZ!

Mindezeket a saját valóságomból írtam, ami nem feltétlenül egyezik, vagy hasonlít a te saját valóságodra.
Ez az én utam és az én teremtésem, a közös "játékban." Köszönöm, hogy elkísértél egy darabon.
Köszönöm, hogy velem voltál és tiszta szívemből köszönöm, hogy "meghallgattál." Jó volt veled!

magunk.hu

ITT ÉS MOST, ENGEDJ EL MINDENT! S MÁRIS MEGÉRKEZTÉL ODA, AHONNAN ELINDULTÁL!

ISTEN HOZOTT!

Az emberi sors három építőkőve

Az ember gondolata
Ez az erõ az ember jellemét építi, olyan az ember, amilyenek a gondolatai. Az ember sehol máshol nem válhat oly világosan és egyértelmûen sorsának létrehozójává, mint a gondolatok terén. A jellem az emberi boldogság egyik legfontosabb feltétele a földön. A tettre kész, nemes és erõs jellem a dicsõséges jövõ záloga.
"Az ember az elmélkedés teremtménye. Amirõl jelen életében elmélkedik, azzá válik a következõ életében."

Az ember vágyai
A vágy és az akarat ugyanannak az erõnek két pólusa, amely összekapcsolja az embert vágyának tárgyával, abba az irányba hajtja, amelyben vágyai teljesülhetnek.
A vágy és legfelsõ formája, az akarat a Világegyetem leghatalmasabb teremtõerõi. A vágyak a külsõ világ ilyen vagy olyan tárgyaihoz vonzanak. A vágyak hozzák létre szenvedélyeinket, határozzák meg az ember sorsát a halál utáni állapotban, a Tisztítótûzben, amely épp a rossz szokásunk és negatív tettünk által teremtett. Ottani tartózkodásunk idõtartama és szenvedésünk intenzitása azon vágyaink erejének felel meg, amelyektõl meg kell szabadítanunk magunkat.
Mivel az emberi evolúció adott ciklusában vágyaink sokkal erõsebbek gondolatainknál, így a vágyakkal átszõtt karmikus kapcsolat erõsebben fûzi össze az embereket, mint a gondolataik.
Az ember tettei
A tetteink, amelyek a következõ testetöltésnek külsõ feltételeit határozzák meg.
Ha az ember tettei mások számára szenvedést okoztak, õ maga ugyanolyan mértékben fog szenvedni, ha viszont örömet és jólétet hoztak, ez a következõ testet öltésben kedvezõ földi körülményekben jut kifejezésre.
Az alantas tettek a világrendet megzavarják, és az egyensúly ennek következtében felbillen. Ahhoz, hogy ez az egyensúly helyreálljon, elengedhetetlen, hogy az elkövetõ saját magán érezze tettének következményét.
A karma törvényei szigorú számadást vezetnek, és a legkisebb dolog sem marad következmény nélkül. A legönzõbb egoista is jó körülmények közé születhet, ha a múltban környezete jólétét aktívan segítette, de hogy ezen körülmények között boldog lesz-e vagy komor és kielégítetlen, ez már egy másik karmikus számlától függ.

A hindu tanítások háromféle emberi karmát különböztetnek meg


Érett karma
Az érett karma már megérett az aratásra, éppen ezért elkerülhetetlen. A választás szabadsága a múltban volt, a választás már megtörtént, és a jelenben csak az adósságok megfizetése várat magára. Ebben az esetben az embernek nincsen választási lehetõsége. A választást korábbi életében végezte el, amikor vetett - és tetszik, nem tetszik - most már csak arathat.
Fontos, hogy felismerjük és megértsük, hogy jelen szenvedéseink okai a múltban elkövetett tetteink, és mindazokat a korlátokat, amelyek megkövetnek minket, saját magunk hoztuk létre. A szabad akarattal teremtett gondolatok, és vágyak többszörösen megismétlõdve szokássá válnak. A megszokás korlátozza az akaratot, és végül kialakul az automatizmus. Eljön az az idõ, amikor a lelkiismeret ráébred, hogy a szokás helytelen, és ekkor az ember megkezdi rossz szokásának szétrombolását, ellentétes gondolatokat hozva létre. Az életkörülmények, a ciklusok váltják egymást, és az ember jellemének bölcs hajlékonysága, a fölösleges szokásokról való lemondásának képessége segít kiállni minden nehézséget, minden megpróbáltatást. Az érett karma még azokban a pillanatokban is megmutatkozik, amelyeket "hirtelen fordulatnak" neveznek. A múlt tisztátalan gondolatai és érzelmei valódi Énünk, halhatatlan lelkünk körül szilárd kérget képeznek, amely fogságban tartja õt. A fogság több testetöltés során is folytatódhat. Ez idõ alatt a halhatatlan lélek, aki összegyûjtötte a tapasztalatokat, sok mindent megtanult, és magasabb jellemvonásokra tett szert, bár ezek a szilárd kéreg alatt hosszú idõn át rejtve maradnak. Erõs lökés kell ahhoz, hogy feltörjön a kéreg és kiszabaduljon a lélek. (Lehet ez egy jó könyv, lelkesítõ szó, követendõ példa, vagy éppen halálközeli élmény is.)
"Az új személyiség nem több, mint egy új öltözék ruha, aminek egyedi jellemzõi, színe, formája és tulajdonságai vannak, de a valódi ember, aki viseli azt, ugyanaz a bûnös, mint a régi." Ezért a karma törvénye az, ami az embert tévedhetetlenül abba a fajba és nemzetbe vezeti, ahol magtalálhatók azok az általános jellegzetességek, amelyek olyan testet fognak létrehozni, és olyan társadalmi környezetet biztosítanak, ami megfelelõ a lélek által elõzõ életében felépített általános jellem megnyilvánulásához, és az általa elvetett termés learatásához. A karma így jelöli ki azt a vonalat, ami a lélek útját az új testetöltésben kialakítja, mivel ez a karma az okok összessége, amiket maga a lélek hozott mozgásba.

Rejtett karma
Mindegyik ok közvetlenül akarja hatását kifejteni. Ezen törekvésének megvalósításában a közeg ellenállása zavarja. Ez a törvény érvényes az ember által teremtett okokra is. Ha gondolataink és kívánságaink egységesek lennének, és nem volnának belsõ ellentmondásban egymással, nem ütköznének a közeg ellenállásába, és a következmények közvetlenül megjelenhetnének. De mivel tetteink és kívánságaink annyira ellentmondásosak, hogy csak néhány általunk szült következmény jelenik meg egyidejûleg, így a többi következmény várja a sorát.
Évszázadokon keresztül halmozzuk fel azokat az okokat, amelyek nem valósulhatnak meg idõben, ezáltal mindig a karma kettõssége alatt élünk. Az egyik megnyilatkozik, a másik mintha árnyékban állna, várakozik arra az alkalomra, amikor cselekedhet. Ebbõl következik, hogy a rejtett karma az egyik testet öltésbõl áttevõdhet a másikba.
A tanítvány és a törekvõ ember számára is, aki tudásra és fejlõdésre törekszik, a rejtett karma nagy lehetõségeket nyújt ahhoz, hogy változtasson saját karmájának negatív megnyilvánulásain. És, hogy miért? Azért, mert a pszichológia szemszögébõl a rejtett karmára úgy tekinthetünk, mint a múltból érkezõ hajlamokra, amelyeket erõsíthetünk vagy gyengíthetünk, új mederbe terelhetünk a belsõ munka jellegétõl és erejétõl függõen, amely a jellemünket, karakterünket teremti meg.

Születendő karma
A karma ezen fajtája megszakítás nélkül, jelen gondolataink, kívánságaink, vágyaink és tetteink által keletkezik. Ez az a vetés, amelynek termését a jövõben fogjuk learatni. Ez a karma az ember teremtõ ereje.
A tudatosan karmáját építõ ember gondolatainak teljességgel ura kell, hogy legyen, és sohasem cselekedhet hangulata alapján. A hangulatok keletkezésének oka nem mindig állapítható meg egyszerûen, talán azért, mert érzéseink székhelye érzelmi világunkban, ennél fogva a kedélyünkben van.
Tetteinknek ideálja iránti törekvéseit kell tükrözni, és nem azokat a cselekvéseket kell elõtérbe helyeznie, amelyek számára kellemesebbek, hanem azokat, amelyek jobbak.

Aki a karma törvényeit megismeri, lelki rabláncok helyett szárnyakat kap, és az erõs lélek a végtelen szabadság szférájába emelkedik. Az ember sorsa korábbi gondolataiból, vágyaiból és tetteibõl képzõdik. A karma megkötõ eleme a vágy. Minden cselekvés, amely mögött az érdek áll, meghatározott cselekvést, és hatást vált ki. Bár az érdek a fejlõdés mozgatórugója is, de a mi mostani fejlettségi szintünkön az érdek rendszerint egoizmussá és önzõ vággyá torzul. Néha nagyon kifinomult természetû, és a legkülönfélébb cselekvéseket váltja ki, mely azt eredményezi, hogy kapcsolatba kerülünk azzal a cselekvéssel és hatással, amely az adott konkrét világé.

Reinkarnáció ,Ok-Oozat-Karma