Aki átjárt egy másik dimenzióba

Wictor Charon (Scherbák Viktor, 1907-1976), és húga, Szepes Mária (1908-2007), egy spirituális testvérpárost alkottak, egy olyan korban, mikor erre bár fogékony volt a társadalom, azonban az aktuális rend nem tudott mit kezdeni velük, maradt az elszigetelés, megfigyelés, lelki nyomás gyakorlása a rendszer irányítói részéről.

Wictor Charon fizikus, filozófus, zeneszerző, író, nyelvész, asztrológus volt, igazi munkáját titokban írta, a kéziratot dugdosta (Az Új Eón Tudománya), nehogy napvilágra kerüljön. Ebben részletesen, egy fizikushoz illő módon leírja, megmagyarázza a világ, az élet működését. 52 ezoterikus művet alkotott, műveinek többsége kiadatlan (Az ember két élete, Atlantiszi mágia, Önmenedzselés felsőfokon, Az alkonyi bárka misztériuma, A misztikus út, Académia Occulta, Az Új Eón Tudománya).

Szepes Mária a magyar ezoterikus irodalom meghatározó alakja (A Vörös Oroszlán, Raguel hét tanítványa, Varázstükör, Katarzis , Pöttyös Panni sorozat, scifi könyvek sokasága), testvérét, Viktort támogatta egész életében, és segítette az alkotásban. Viktor, életének utolsó éveiben, évtizedében nagyon magányosan, elszigetelten élt, egyetlen támasza húga volt, aki egy védelmező kört húzott köré.

Wictor Charon: Az új Eón tudománya (részlet):

Dimenzióextenzió

A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.

Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.

A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba.
Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.

A Halál-folyamat eltűnése

Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.

Fejlődés helyett kibontakozás

A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált.
Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra.
Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei.

Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.”

A fenti részlet is tükrözi, hogy milyen nehéz volt egy másik világot leírni olyan szavakkal, melyek csak e világban definiáltak, ide vonatkoznak. Egy olyan eseményt, jelenséget, vagy objektumot leírni, mely egy másik világban létezik, de nincsenek oda vonatkozó, illő szavaink, kifejezéseink, csak körülírással, magyarázással lehetséges. Ugyanez volt Nostradamus egyik kritikus problémája is.

Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli.

Forrás:paranormal.hu