Például, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan és ismételten kiakadnak mindazon, amit maguk körül látnak a világban, akkor egy bizonyos ponton fel kell ismerd, hogy ezekkel a lehangoló dolgokkal való összekapcsolódás végül csak egyféle állapotot tud előidézni nálad: a lehangoltságot.
Lehet, hogy épp az aggaszt, hogy mi zajlik a világban, vagy mi zajlik a saját életedben, esetleg a jóbarátod életében. Ám mindannyiunknál úgy van – az idegrendszerünk tekintetében – ha ezek az aggodalmak felgyűlnek, mi elkezdünk lemerülni. Csak egy bizonyos mennyiségű stresszt tudunk kezelni anélkül, hogy mi magunk össze ne omlanánk.
Ha te azok közé tartozol, akik már egy ideje azzal foglalkoznak, hogy a borzasztó dolgokra irányítják a figyelmüket és észreveszed, hogy ezt mondod: ”Ó istenem ez borzalmas, rettenetes…” és folyton reagálásban vagy – tudd, hogy itt az ideje, hogy hátralépj egyet.
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépsz és örökké inaktív maradsz azon dolgok irányában, amiken változtatni szeretnél. Mindössze az a helyzet, hogy amikor felpörgettük magunkat és traumatizálva vagyunk, felfokozott érzelmekkel próbálunk cselekedni, akkor általában nem végzünk valami jó munkát.
Mondjuk anyukád ideges, mert feszült lesz attól, ha látogatók érkeznek a házba, vagy egyszerűen csak a túl sok munkától vált feszültté, ezért ezt az energiát néha feléd irányítja, illetve érzed, hogy ez a feszültség árad belőle. Ebben az állapotában nem igazán segít neked abban, hogy a nyugalom szigete légy. Valójában az történik, hogy átadja neked mindazt, amit ő kívül érez, a saját stresszét. Te pedig valószínűleg magadba engedted azt.
Épp úgy, ahogy a saját cselekedeteiden is meglátszik az az energia, amivel megteszed őket és ezért nem vagy velük elégedett.
Érthető, hogy zaklatott leszel, ha ránézel a világban zajló eseményekre. Ám különösen az érzékenyebbeknél van egy finom elválasztóvonal az erőtlenség és az erővel teltség között az emberi utazásunk során. És a saját túlélésünk érdekében egyénként és közösségként jelentőssé válik az a képességünk, hogy képesek vagyunk egyensúlyba hozni magunkat és visszatérni a belső erőforrásainkhoz ezekben a stresszes időkben.
Azok, akik talán dühösek és zaklatottak vagytok és úgy érzitek a világ ’rendszerei’ cserbenhagytak titeket – ismerjétek fel ezeket az érzelmeket és tudjátok, hogy ezeken át kell menjetek, mielőtt tényleges változást tudnátok előidézni.
Mindig tudtuk, hogy a történelem ezen időszaka eléggé lármás lesz, ám ha mi magunk is ilyen lármásan cselekszünk, mindössze annyit érünk el, hogy erősítjük mindazokat a nemtetsző dolgokat, amiket egyébként is látunk a külvilágban, és elveszítjük a saját képességünket arra, hogy változást idézzünk elő ezeken a területeken.
Az egyik dolog, amit nehezemre esett látni az önfejlesztés és spiritualitás területén, hogy az emberek vagy az ’áldozatszerepet’ veszik fel vagy ’követőkké’ válnak.
Kifejtem: Sokan, akik aktívan dolgoznak az önfejlesztés területén hajlamosak arra, hogy szeretnék, ha elmondanák nekik, hogy mi várható a jövőben, hogy nyugalmat találjanak a jelenben. Vagy azt akarják tudni egy külső forrásból, hogy mit kéne tenniük, hogy nyugalmat találjanak a jelenben.
A probléma ezzel az, hogy ez még mindig a régi mintákon alapul, ez még mindig a vezető/követő modell. Még mindig úgy működik, hogy egy bizonyos érzést külső forrásból akar megszerezni.
Ha felismered magad ebben, ne legyél kemény magaddal. Viszont lásd meg, hogy azért csinálod még mindig ezt, mert egy részed még mindig túlpörgésben van és szükséged van arra, hogy találj egy módot, amivel kifejlesztheted magadban ezt az ’ön-nyugtató’ aspektust.
Nagy rajongója vagyok a tanítóknak. Egész életemben segítettek nekem és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz a következő 20-40 évben. A legtöbb tanítóm olyan ember, aki a közvetlen környezetemben él, visszajelez nekem, tanácsot ad, támogat.
Annak azonban nem vagyok a rajongója, hogy teljesen átadjuk a hatalmunkat egy külső forrásnak. Mert a végső probléma egy külső forrással – akinek átadod a hatalmad, az erőd -, hogy az nem te vagy. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mire is van szükséged.
Mind egyéniségek vagyunk. Igen, egyek is vagyunk és kapcsolatban is állunk egymással, de ugyanakkor egyéniségek is vagyunk.
Mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyediségünket az életben, ami igazából elég félelmetes feladat tud lenni. Ha egész eddig valaki másra támaszkodva haladtunk előre, más emberek vagy rendszerek tanácsait követtük, mindezt hirtelen elengedni és megtalálni a saját utunkat valóban félelmetesnek tűnik.
Azért beszélek most erről, mert a legtöbbetekben ez a felmerülő félelem oka, hogy rálépjetek a saját utatokra, a saját erőtökkel éljetek.
Fontos azonban, hogy a testtel is megtaláljuk az isteni összhangot, épp úgy, ahogy a spirituális középpontjainkkal is, a szívvel, a harmadik szemmel. Lehet többnyire a fejben is élni, de csak akkor tudunk igazán emberként isteni összhangban élni, amikor mindezt be tudjuk építeni a testbe is, a mindennapi életünkbe.
El tudod magad képzelni, ahogy a fellegekben jársz. De tudod-e kezelni a családodban kialakult konfliktusodat? Ennek a képességednek a mindennapi életbe való beépítése épp olyan fontos, mint a fellegekben járás. Ez kéz-a-kézben kell járjon.
Pár hónappal ezelőtt említettem, hogy talán a 2000-es években ez a ’felső kitágulás’ volt az, amit a legtöbben csináltak. Megtanulták hogyan emelkedjenek fel önmagukban és hogyan haladjanak felfelé az energiatestükben. Úgy érzem az utóbbi 4-5 évben az a feladat, hogy megtanuljunk visszatérni a fizikai testbe és behozzuk a fényt, az együttérzést és a nyitott szívet önmagunkba és a cselekedeteinkbe, mert a világnak most erre van szüksége.
Visszatérve a kezdetekhez, ha azt veszitek észre, hogy kiakadtok attól, hogy mi zajlik a világban, ebben az állapotban nem lesztek hasznára senkinek, hacsak haza nem tértek egy kicsit feltöltődni.
Amikor lenyugtatjuk a túlstimulált idegrendszerünket, az rengeteget segít a jól-létünkben és sokak számára ez azt jelenti, hogy egy kicsit vissza kell vonulni.
Fogadd el, hogy kisebb, csendesebb életet élsz egész addig, amíg újra készen nem állsz a nagyobbra. Ha most olvasás közben arra gondolsz „Hogyan fókuszálhatnék a csendesebb életre, amikor X, Y és Z dolgok történnek?” akkor pont te vagy az, akinek szól mindez – mert ebben a túlpörgött állapotban nem tudsz igazán hasznára lenni azoknak a dolgoknak, amikre figyelni akarsz. Ha csak egy hétig vagy egy hónapig képes vagy visszahúzódni kicsit és csak a közvetlen környezetedben lévő dolgokkal foglalkozni, már jobb a helyzet.
Ezt sokszor látom főleg azoknál, akik magas érzékenységűek, látók vagy erősen empatikusak. Egy sokkal kommunikatívabb világban élünk és kiszélesedett az életterünk, jobban, mint valaha. Az internet a legjobb példa erre. Hirtelen meg van a képességünk, hogy összekapcsolódjunk a világ ’kaptár-tudatával’ és eközben emlékeznünk kell arra, hogy ez a kaptár nagyon sokrétű. Mindannyian sokrétűek vagyunk. Te és a legjobb barátod is olyan sok mindenben különböztök, ahogy gondolkodtok és éreztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ezért ehhez a csoportelméhez való kapcsolódás túlságosan is stimuláló lehet.
Ez egy valódi időszak arra, hogy önmagaddal kapcsolódj és nézd meg te hogyan érzel a világban zajló eseményeket illetően és milyen szerepet szeretnél vállalni az egészben. Azonban amíg a félelemtől összezuhanva érzed magad, nem fogod tudni, hogyan játszd el a szereped. Először egy kicsit vissza kell lépj és össze kell szedd magad.
Az érem másik oldala az, amikor képtelen vagy döntéseket hozni vagy méginkább egy nap hirtelen azt mondod majd: „Oda akarok menni és ezt akarom csinálni!” Aztán a rákövetkező napon meggondolod magad és teljesen mást akarsz. Páran mondták már nekem, hogy ezt tapasztalják és elég furán érzik magukat közben.
Néhány ok, hogy ez miért történik:
Folyton azt halljuk, hogy az idő felgyorsult és sokkal gyorsabb ütemben tapasztaljuk meg a dolgokat. Nos, itt most pontosan erről van szó.
Ugyanakkor a test régi működési programja 2007-ben még teljes erőbedobással megtámogatta volna azt az elképzelést vagy gondolatot, ami iránt épp szenvedélyt éreztünk. Manapság heti öt ilyet megtapasztalhatunk és nem lehet az összes energiánkat mind az öt mögé állítani és túlélni. Ha mégis megpróbálkoznánk vele, olyan túlpörgöttekké válnánk, mint amilyen állapotról az elején beszéltem.
Nagyon is elfogadható az, hogy egy kicsit inaktívak legyünk, még akkor is, ha egy csomó ötletünk van, amire a régi énünk ugrana. Az elképzelések ezen új szintje az új norma. Teljesen rendben van az, hogy felfokozott érzékelésű az elménk és az éberségünk, ám nem szükségszerűen kell azonnal cselekvésbe fordulnia mindezeknek.
Ahogy a világ kaptártudata és kaptárszíve növekszik és ahogy egyre inkább érezzük az egymáshoz való kapcsolódásunkat, rálátunk a világ fényére és árnyékára is, mert ez a folyamat a fényről és az árnyékról szól. Ezen keresztül kezdjük emelni nem csak a saját energiánkat, de mások energiái is hatással vannak ránk a sok információ által.
Jó, ha képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami rólunk szól, mi az, ami cselekvést igényel és mi az, ami egy másik ember vágya.
Ezen túl pedig tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit ebből az elképzelésből tanulhatok, anélkül, hogy gyakorlatba ültetném? Lehet, hogy tanulok így is belőle és nem kell végigjátszanom, miközben a felismerés tapasztalatát pedig átélem.
Ez az állapot akkor tud igazán létrejönni, amikor összekapcsolódunk a fénytestünkkel.
Energetikailag sűrűségi szintekről beszélünk és hogy egy példát mondjak a sűrűségre, ez azoknál mutatkozik, akik dráma formájában élik meg a dolgokat.
Ha drámázva élsz meg egy helyzetet, akkor az energiatested alsó részénél mozogsz. Ne ítéld el magad emiatt. Néha pont erre van szükség ahhoz, hogy egy múltbéli dolgot kipucolj, vagy tudatos szintre emeld a figyelmed, hogy legközelebb már ne a dráma szintjén élj meg egy eseményt.
Tehát semmi ítélkezés emberek! Ez fontos, hogy mindannyiunk számára berögzüljön. A tiszta elfogadás az, amire szükség van és ennek igazát a saját ítélkező belső hangukkal szemben is éreztetnünk kell.
Az egyik oka annak, hogy olyan sok félve cselekvés, bizonytalanság és konfliktus merül fel az, hogy a régi dolgok elkezdenek lehullani rólunk, a fénytestünk növekedésnek indul, az energiatestünk kitágul. Minden korábbi gondolatunk és érzelmünk, amiket korábban a fejünkben, elménkben, a testünkben raktároztunk elindul kifelé, mielőtt végleg eltűnnének. Ám egy ideig még ezen a külső peremen időznek.
Ezért van az, hogy sokan úgy érzitek, hogy elvonják a figyelmeteket az érzések és gondolatok. Ezek valójában épp eltávozni készülnek a testetekből. De egy részetek, ami hozzászokott ahhoz, hogy cselekedetekkel támogassa meg a felmerülő gondolatokat és érzelmeket, most is csatlakozni akar ezekhez, ezért ahogy a dolgok épp elmozdulóban vannak talán azt gondolod: „Ó, lehet, hogy ezt meg kéne tennem.” De nem kell cselekedj, elég ha hagyod, hogy ez a gondolat ott legyen és aztán továbbálljon.
Tehát újra mondom, az állandó üzenet ez: Gondoskodjatok magatokról, törődjetek magatokkal, mert hisz olyan sok minden zajlik a háttérben is. Nem muszáj minden felmerülő dologgal kezdeni valamit. Minél inkább képesek vagytok leülni és megfigyelőként jelen lenni, annál inkább teret engedtek az érzelmeknek, hogy lecsituljanak és ezáltal újra összhangba kerültök a saját erőtökkel, ezzel egy újfajta viselkedési módot hozva létre.
Emlékezzetek egy korábban említett gyakorlatra. Képzeljétek el magatokat egy hengerben. Ezt megtehetitek utazás közben vagy akkor is, ha emberek között vagytok. Csak pár percre képzeljétek magatokat egy hengerbe, ami pár méterrel mélyebbre megy a talpatoknál, illetve többezer méterre emelkedik túl a fejeteken, fel az égbe.
Ez arra emlékeztet, hogy a Földön rendelkeztek egyfajta magassággal, és az érzéseiteket nem muszáj ugyanazzal a régi fajta kusza behálózódással kezelni.
Ha valaki besétál a szobába és kissé idegesít téged, csak képzeld el, hogy nem kell ezzel az emberrel beszédbe elegyedned, csak képzeld el ezt a hengert magad körül és emlékeztesd magad: „Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön. Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.”
A magasság fontos fókusz most a számunkra, mert nagyon sok ember kezdett vízszintesen kiszélesedni az érzelmi lüktetésben. A vízszintes kitágulások között is van különbség – attól függően, hogy mennyire tiszta az illető – mert a szív körül nagyok a különbségek. Van, aki képes a szívén keresztül kiáradni, míg mások minden negatív cuccukat szanaszét árasztják a szobában, kuszaságot teremtve.
Emlékezzetek a magasságotokra: Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.Lee
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése