Betegség LELKI OKAI -ALLERGIA - TÚLÉRZÉKENYSÉG

Az allergiás megbetegedések alapját a szervezet  túlérzékenysége és erős védekezési reakciói képezik, mégpedig olyan anyagokkal szemben, melyek más emberek számára ártalmatlanok. Az allergia tehát a test felfokozott reakciója bizonyos külső támadásokkal szemben, melyek voltaképpen nem is támadások. Az allergiás tüne­tek mögött erős agresszivitás és görcsös védekezési szándék húzó­dik. Az erős agresszivitás többnyire nem tudatosul, éppen ezért nem is tud levezetődni.

Ha figyelmesen megvizsgáljuk a leggyakoribb allergia-típuso­kat, hamarosan felismerjük, mit utasít el oly hevesen a szervezet:

Szénanátha:Ebben az esetben virágporral szembeni allergiáról van szó, mely a megtermékenyülést és szaporodást szimbolizálja. A szénanátha szexuális téren jelentkező, többnyire öntudatlan elutasításra utal. Ez az elutasítás a szexualitás egészét vagy annak valamely vonatkozá­sát érinti.

Állatszőr-allergia:Ez az allergiatípus általában az emberben meglévő animális vonások elutasítását jelzi. Itt az ösztönöknek állatias, alantas tulaj­donságként való felfogásáról s megvetéséről van szó, bár az illető­ben egyidejűleg erős vágy él irántuk.

Macsakször-allergia:Az állatszőr-allergia e speciális esetében a női szexualitás zavara fejeződik ki, az odasimulástól, önátadástól és megnyílástól való vonakodás.

Kutyaszőr-allergia:Az állatszőr-allergia e megnyilvánulása a szexualitás férfiasán agresszív megnyilatkozásának, a szexuális érintkezés közvetlensé­gének és követelésének elutasítását jelzi.

Lószőr-allergia:Maga az ösztönszerűség utasítódik el. Világosan láthatóvá válik a tulajdon testiséggel szembeni félelem és védekezés.

Házipor-allergia:Az allergiának ebben a formájában az élet bizonyos területeit tisztátalannak tekintjük, ezért elutasítjuk. A belső értékrendet magas eszmények szabják meg, amit viszont jelen világunkban nem lehet érvényre juttatni.

 Az allergiás beteg agressziója közvetve abban nyilvánul meg, hogy környezetét rákényszeríti bizonyos, benne allergiát kiváltó helyzetek és körülmények kerülésére. Túlérzékenységén keresztül öntudatlanul zsarnokoskodik a környezetén. A roham kiváltásához gyakran elegendő csupán megpillantania az allergén képét. Az allergia kialakulásáért tehát egyáltalán nem az allergén a felelős, sokkal inkább a mögötte meghúzódó vagy vele gondolatilag össze­kapcsolt képzet.

Az allergiás beteg öntudatlanul hadakozik az élet bizonyos rész­területei ellen, s minthogy agresszióját lelki téren már elfojtotta, a harc, szimbolikus értelemben, a test szintjére helyeződik át, az agresszió itt vezetődik le. Az agresszió mindig szorosan összekap­csolódik a félelemmel.

Az allergiás egyén tulajdonképpen az élettől fél, így mindazt elutasítja, ami maga a lüktető elevenség: a szexualitást, szerelmet és agressziót, sőt még a házi port is, vagyis az alantas matériát. Eszményképe a tisztaság, emelkedettség, nemesség. Nem látja be, hogy mindez egyoldalú és valótlan. Az életet legszívesebben meg­fosztaná az ösztönöktől és agresszióktól, hogy teljesen steril légkör­ben élhessen. Olyan életre vágyik, melyre egyáltalán nem illik az „élet" megnevezés.

Foglaljuk össze: Allergia- túlérzékenység, agresszió, védekezés, elfojtott támadókedv, az élettől való félelem

Az allergia jelzi

-    hogy az élet valamely részterületével nem kívánok érintkezés­be lépni, nem akarok szembenézni;

-    hogy belsőleg elutasítok valamit, ezért elfordulok tőle;

-    hogy ellenzék valamit, mert elképzeléseimmel élesen ütközik;

-    hogy azt gondolom, nem kellene és nem lenne szabad olyannak lennem, amilyen vagyok;

-    hogy személyiségem bizonyos részét elutasítom;

-    hogy más szeretnék lenni, mint ami vagyok, jobb, tisztább; mindez viszont csupán a saját megítélésem;

-    nem vagyok nyitott a változások iránt;

-    hogy csupán korlátozott készség van bennem arra, hogy az újat elfogadjam;

-    hogy valamivel szembefordulok, bezárkózom, elszigetelem magam; hogy allergiám kiváltó oka az élet valóságával szembeni hibás viszonyulásomban keresendő: testem felfokozottan reagál a külvi­lág támadásaira, melyek valójában nem azok

 Amit tenni kell:Az allergia az élet hozzánk szóló felhívása, hogy legyünk nyitottabbak, mondjunk igent a teljes életre, még a látszólag tökéletlenre is. Arra ösztönöz, hogy az élet, s ne a róla alkotott elképzelésünk szerint éljünk. Ne akarjunk eszményképet megtestesíteni, de enged­jük létezni a bennünk rejlőt, tulajdon valóságunkat.

Az élet azért olyan, amilyen, mert ennek így kell lennie. Az emberek is olyanok, amilyenek, s nem azok, akiknek elképzelésük szerint lenniük kellene. Fogadja el az élet realitásait, adja fel hitel­telenné vált értékrendjét, s hagyjon fel a dolgok szüntelen értékelé­sével. Fogadja el őket úgy, ahogy vannak.

Minden úgy jó, ahogy van, mert minden tapasztalatul szolgál és hasznosítható, még a fájdalmas és kellemetlen élmények is. Fogadja el és merje vállalni rejtett agresszióit. Találjon megfelelő módot ezen indulatok kinyilvánítására és levezetésére. Tudatosítsa magá­ban, hogy félelme nem más, mint tudati világának beszűkülése. Kérdezze meg magától: „Mi kelt bennem félelmet és miért? Mitől félek voltaképpen?"Próbáljon leszokni arról, hogy örökké értékeljen és ítélkezzen. Semmi szükség felesleges képzeteket keltenie önmagában. Inkább fogadja el a valóságot úgy, ahogy van, hagyja létezni és éljen benne. Újra meg újra tudatosítsa magában: „Fokozatosan meg kell tanul­nom, hogy mindent szeressek és semmit se rekesszek ki, még a látszólag rosszat, gonoszát és tökéletlent se. Az animálisat is elfo­gadom az emberi lét részeként, felfedem és megélem magamban." Cselekedjék is eszerint!Amennyiben létezni hagyjuk az életet, úgy ahogy van, s nem rekesztünk ki többé bizonyos szférákat, csodálatosan új elevenséget tapasztalhatunk meg. Élni annyit jelent, mint teljesen magunkba fogadni a világot, felismerni a tökéletlen tökéletességét. Miközben egyre inkább felismerjük minden létező egységét, nem lesz szá­munkra többé ellenség, hiszen az ismeretlen is jó barátunk, csupán még nem kötöttünk vele ismeretséget. otthonigyogymodok