A karma az életed feladata,t, ami több reinkarnáción is elkísérhet.
A szó értelmezése szerint a karma valójában ADÓSSÁG. Valami amit másoknak ártottál elöző életedben ,a köztes létedben ,átéled és felvállalod életfeladatodnak,és így törlesztessz.
A karma .... egy tartozás.
Te is is találkoztál olyan emberrel, akivel azelött sosem találkoztál de ebben a találkozásban úgy érezted, dejavu érzés,már ismered.
Oknál fogva vonzalom,megmagyarázhatatlan vonzalom vagy éppen fordítva negatív érzés vonzott-taszított a közelében. . Néha olyan embernek segítettél, olyan emberrel foglalkoztál, akivel úgy általában nem tennéd. Olyan emberbe fektettél energiát, akár kapcsolati, akár baráti, emberi szinten, akibe utólag úgy érezted, nem volt érdemes.
Vagy a sokáig fennamaradó civakodó-megmagyarázhatatlan kapcsolatok.:
Mintahogyan a fizikai világunkban vannak törvények, úgy a szellemi síkon is vannak.
A fizikai síkon be “kellene” tartanunk a törvényeket, sőt a nem ismerésük nem mentesít bennünket a felelősség alól, hiába hivatkozunk arra, hogy mi ezt vagy azt nem tudtuk.
Az egyik legfontosabb szellemi törvény a karma, vagy ismertebb nevén, az ok okozat, a kiegyenlítődés törvénye. Szankszrit szó cselekedetet jelent.
A kiegyenlítődés törvényének is nevezik, ami mozgásba hozza a többi szellemi törvényt is, mint pl.: a vonzás törvényét.
Ha megvizsgáljuk a szavakat, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy mindennek van egy kezdete az ok, és mindennek van következménye az okozat.
Gyakran így fogalmazzák meg, ki mit vet, azt arat. Ez egy részt teljesen megállja a helyét, de ez a karma valódi működésének ez csak egy szeletkéje.
Ha búzát vetünk, búzát fogunk aratni, ha pletykálunk, pletykálni fognak rólunk.
Ha valakit kritizálunk, majd valamikor bennünket is valaki kritizálni fog, amit még azzal is megtűzdelhet az élet, hogy mi még hallani is fogjuk, amit rólunk mondanak. Nem fog jól esni, amikor szembe találjuk magunkat ezzel a helyzettel.
A karmát sok esetben az emberek büntetésnek élik meg, úgy gondolják, hogy belekényszeríti őket bizonyos helyzetekbe. Ha megértjük az ok-okozat működését, és őszintén megvizsgálunk helyzeteket, akkor bizony-bizony rádöbbenünk, hogy azt a körülményt, amiben vagyunk, mi hoztuk létre, saját cselekedetünkkel. A karma azért nélkülözhetetlen velejárója az életnek, hogy tanuljunk meg különbséget tenni jó és rossz között, tapasztaljunk meg érzéseket, tanuljuk meg értékelni a jó dolgokat és ne természetesnek vegyük.
A hindu tanítás szerint kétféle karma létezik rövid és hosszú távú.
A rövid távú karmát 8 napon belülre kalibrálták be, míg a hosszú távú karma bármikor visszatérhet hozzánk, ezen földi életünkben, de vihetjük tovább a következő életre is.
Ebben a leírásban a karma működését a cselekedet által szeretném bemutatni.
Minden cselekedetünket, amit a mindennapokban tettünk vagy teszünk, az élet visszahozza számunkra, a karma kiegyenlítődés törvényszerűsége által.
Amikor valahogyan cselekszem, a másik emberben valamilyen érzés keletkezik (ez lehet negatív, pozitív). Az érzést, amit okoztam meg kell tapasztalnom. A karma törvénye alapján valamikor visszatér hozzám, át kell éreznem a másik ember érzését, hogy akkor abban a helyzetben ő hogyan is érezte magát.
Gyakran sütünk el vicceket a környezetünkben elő emberekkel kapcsolatban. Lehet az illető velünk nevet, mert nem meri elmondani, hogy neki az a vicces megjegyzés nem esett jól. Így nem is gondoljuk, hogy abban a pillanatban a másik félben negatív érzés keletkezett.
Igazán akkor szembesülünk vele, amikor velünk kapcsolatban is majd valaki elsüt egy vicces megjegyzést, ami természetesen nekünk is nagyon rosszul fog esni, fel leszünk háborodva. Kérdés a két sziutációt összetudjuk-e kötni?
Az életnek nincs olyan területe, amit ne a karma mozgatna.
A karma elől elfutni, nem lehet. A távol-keleti tanítások szerint és saját megtapasztalásaim által, a karmától való megszabadulás csak saját erőnkből lehetséges.
A karma, mint kiegyenlítődés
Az életünkben felmerülő gondok végleges megoldására a probléma összefüggésének, megértésére, és érzelmi felismerésekre van szükségünk. Nem egyszerű az önszembesülés, egyszerűbb a másik embert hibáztatni, tőle várni, hogy változzon, alakuljon olyanná, amilyet mi elképzeltünk, ne tegyen velünk rossz dolgokat, ne beszéljen velünk csúnyán, vagy ne bántson bennünket szóval vagy tettlegesen.
Minden egyes viselkedéseddel valamilyen érzést váltasz ki a másik emberből. Az általa megélt érzést, valamikor neked is meg kell tapasztalnod, hogy átérezd, a másik ember hogyan érezte magát a viselkedésed által.
Ha negatívan viselkedsz, csak negatívan fognak viselkedni veled.
Ha pozitívan viselkedsz, pozitívan fognak viselkedni veled.
Miért van így?
Mert az érzés megtapasztalása nélkül nem tudod átérezni, a másik ember hogyan is érezte magát akkor.
Tanulj meg, együtt érző lenni, felelősséget vállalni a tetteidért.
Ez egy körforgás, és addig megy körbe – körbe, amíg nem ismered fel, nem érzed át, te is megbántottál egy másik embert, és az neki akkor neki mennyire fájt.
A körülötted lévő emberek öntudatlan viselkedésükkel, folyamatosan emlékeztetnek a saját korábbi viselkedéseidre.
Neked mennyire fáj, amikor megbántanak? Ugye nagyon.
A másik embernek pont annyira fájt, amikor megbántottad, mint neked.
Mit kell tenned másik ember hibáztatása helyett?
Tedd fel a következő kérdést:
Tettem én ilyet, viselkedtem én így?
Mire akar megtanítani az élet?
Meglátjuk-e, hogy mi hogyan viselkedünk, viselkedtünk másokkal.
Felismerjük-e a párhuzamot, ahogyan velünk viselkednek emberek, valamikor mi is viselkedtünk így másokkal.
A valódi felismerés mindig érzéssel párosul.
A bennem keletkezett rossz érzések alapján össze tudom-e kapcsolni, hogy ő akkor milyen rosszul érezhette magát.
A felismeréskor a hangsúly az érzésen van, viszont a tudatnak kell a kapaszkodó, értse az összefüggéseket. Az összefüggések megértése kevés, kell, hogy párosuljon a felismerés érzésével, tudatosuljon bennünk, hogy soha többet nem szeretnénk ugyanazt a dolgot megtenni másokkal, mert nekünk is fáj, és attól az embertől, akit megbántottunk merjünk bocsánatot kérni.
Az elemzéseim során látom az embereken, hogy ugyan az összefüggéseket látják, értik, el is mondják, de az átérzés nehezen történik meg (nem meg élni kell), hogy egy-egy helyzetben a másik fél, akár szülő, akár társ milyen rosszul érezhette magát. Ha nincs meg a valódi átérzés, ennek a legnagyobb jele, hogy megmagyarázza a körülményt, a saját sérelmei kerülnek előtérbe ismét. Amikor meg van az érzés is, minden egyértelmű válik, kiegyenlítődik a karma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése