Az emberi rendszerekben elkerülhetetlenül újra felbukkan az, amit elfojtottak, mégpedig leginkább azoknál, akik legkevésbé tudnak ellene védekezni, mert leginkább szeretnek. A családban ezek a gyerekek és az unokák. Az azonosuláson belül itt van még a kettős eltolódás dinamikája is. Az első eltolódás egy másik alanyra történik, amikor is egy később született átveszi egy korábban született érzéseit. Ezeket az érzéseket azután nem a bűnössel szemben fejezi ki, hanem egy újabb eltolódás miatt valaki mással szemben.
Egy példa:
Egy idősebb házaspár, akik már régóta házasok voltak, és volt öt gyerekük, elment egy kurzusra. Kedves emberek voltak, mindenki szerette őket a csoportban. Az mindig jó jel, ha egy egész csoport vonzódik valakihez. Azt jelenti, ő nem lehet rossz ember. A nő már az első este eltűnt az autóval, s csak másnap reggel jött vissza, a csoportfoglalkozás kezdetére. Büszkén odaállt a férje elé, és úgy igazán provokatívan azt mondta neki, hogy épp a barátjától jön.
A csoportvezető megkérdezte, hogy vágyik-e néha a halálra (a csoportban derültség lett úrrá). Amikor másokkal volt együtt, nagyon figyelmes és érdeklődő volt, ha azonban a férjével találkozott, rögtön kikelt magából. A többiek nem értették, vajon miért lehet ennyire mérges a párjára. Főként, hogy a férj nem is védekezett, hanem mindvégig tárgyilagos maradt. Mi történt itt?
A következő dolog derült ki: a nő apjának volt egy szeretője. Minden nyáron elküldte a feleségét és a gyerekeket vidékre, ő pedig a városban maradt a barátnőjével. Néha lement meglátogatni őket, amikor is a felesége nagyon barátságosan fogadta és kiszolgálta őt. Micsoda ártatlanság, nem igaz?
És milyen rossz ez az ártatlanság! Istenem, mennyire gonosz! Ezt nevezik heroikus erénynek. De ez nem segít, és így nincs megoldás. Ennek a következménye ugyanis borzasztó.
Az anya túlságosan jónak tartotta magát ahhoz, hogy dühös legyen. Ha dühös lett volna, lett volna megoldás. Egy szakítás vagy egy kibékülés. Ezzel a viselkedéssel azonban azt mutatta, hogy ő fölényben van. Ami megmenthette volna, az a férje iránt érzett harag és düh kifejezése lett volna. Lett volna hozzá joga.
De mivel ezt nem tette meg - hiszen inkább elnyomta magában az indulatokat -, ezek az indulatok kénytelenek voltak eltolódni a rendszeren belül valaki másra: anyáról a lányára. Mindig a leggyengébbnél jelentkeznek az annak idején elfojtott érzések. Jelen esetben a lány vette át az anya elfojtott dühét. Ez az alany eltolódása, az első eltolódás.
Ezt követően azonban még a tárgy is eltolódik. A lány ugyanis nem az apjával szemben éli ki ezt a haragot – akit pedig megilletne -, hanem a férjével szemben. Aki fel is kínálkozik erre, mert nem tud védekezni. Ő ugyanis szereti a feleségét.
A lány részéről ez az úgynevezett olcsó megoldás. A valódi megoldás az lenne, ha fejet hajtana a szülei előtt, és ezt mondaná: “Nekem pontosan úgy jó, ahogy ti csináljátok. Elfogadom. Nem szólok bele.”
Ez tehát a kettős eltolódás dinamikája. Rendkívül sok olyan párkapcsolati probléma van, ahol ez a mechanizmus működik.
~ Bert Hellinger ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése