Amit nem vagy képes örömmel tenni, azt minimum el tudod fogadni. Így: „ezt kell tennem”. Az elfogadás azt jelenti, hogy: „jelenleg ez a helyzet, ez a pillanat ezt a tettet igényli tőlem, így hát készségesen megteszem”. Már hosszan beszéltem arról, hogy mennyire fontos belül elfogadni azt, ami éppen történik. Elfogadni azt, amit éppen tenned kell, az ugyanennek az elfogadásnak a másik oldala. Például valószínűleg nem leszel képes élvezni, amikor éjjel, zuhogó esőben, minden településtől távol autód defektes kerekét lecseréled – lelkesedésről nem is szólva –, ám elfogadást bele tudsz vinni. Az elfogadás állapotában cselekedni azt jelenti, hogy békességben teszed, amit teszel. Ez a békesség leheletfinom energiarezgés, ami aztán beleáramlik a tettedbe. Első ránézésre az elfogadás passzív állapotnak tűnik, valójában azonban aktív és kreatív, mert valami teljesen újat hoz ebbe a világba. Az a békesség, az a finom energiarezgés: tudat; és az egyik út, amin a tudat bejut e világba: az ön-megadott állapotban végzett cselekvés, amelynek egyik arculata az elfogadás.
Ha tevékenységedet képtelen vagy élvezni, és elfogadást sem tudsz belevinni, akkor állj le! Különben nem vállalsz felelősséget azért az egyetlen dologért, amiért valóban felelősséget tudsz vállalni: tudati állapotodért, ami történetesen az egyetlen olyan dolog, ami igazán számít. És ha nem vállalsz felelősséget a tudati állapotodért, nem vállalsz felelősséget az életért.
-Eckhart Tolle-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése