Óriási különbség van a kettő között, jóllehet nagyon hasonlónak tűnnek. Az egészséges önszeretet hatalmas szellemi erény. Az ember, aki nem szereti önmagát, soha sem lesz képes szeretni. A szeretet első hullámának a szívedben kell keletkeznie. Ha nem jön létre benned és önmagad felé, senki más felé sem fog elindulni, mivel mindenki más messzebb van tőled.
Az embernek szeretnie kell a saját testét, az embernek szeretnie kell a saját lelkét, az embernek szeretnie kell a saját lényét. Ez pedig természetes; másképp képtelen lennél túlélni. Ugyanakkor gyönyörű, mert megszépít. Az embert, aki szereti önmagát, kecsesség, elegancia lengi körül. Az ember, aki szereti önmagát, szükségszerűen hajlik a csendre, a meditációra, az imára, sokkal inkább, mint az, aki nem szereti önmagát.
Ha nem szereted a házadat, nem fogod tisztán tartani; ha nem szereted a házadat, nem fogod kifesteni; ha nem szereted, nem fogod körbevenni csodás kerttel, lótusztavacskával. De ha szereted magad, kertet nevelsz magad köré. Megpróbálhatod kihajtatni, fölnevelni a lehetőségeidet, kihozni magadból mindent, amit lehet. Ha szereted, öntözöd, táplálod magad.
És ha szereted önmagadat, meg fogsz lepődni: mások is szeretni fognak. Senki sem szeret olyasvalakit, aki nem szereti önmagát. Ha te sem vagy képes szeretni önmagadat, ki más bajlódna vele, hogy szeressen?
...
Én önszeretetre tanítalak. De ne feledd, az önszeretet nem egyenlő az egoista büszkeséggel, egyáltalán nem. Igazság szerint épp az ellenkezőjét jelenti. Az ember, aki szereti magát, azt veszi észre, hogy nincs énje. A szeretetben az én szükségképpen feloldódik – ez egyike azoknak a nagy alkímikus igazságoknak, amelyeket meg kell tanulnod, meg kell értened, meg kell tapasztalnod. A szeretetben az én szükségszerűen feloldódik. Ha szeretsz, az éned eltűnik. Szeretsz egy nőt, és legalább arra a pár pillanatra, amikor igazán szereted, nincs éned, nincs egód.
Az ego és a szeretet nem létezhetnek egyszerre. Olyanok, mint a sötétség és a fény: Ahol a fény megjelenik, a sötétségnek oszlania kell. Ha szereted magad, meg fogsz lepődni – az önszeretet azt jelenti, hogy az én eltűnik. Az önszeretetben sosem fedezhető fel az én. Ez benne a paradoxon. Az önszeretet tökéletesen én-mentes. Nem önző – mert ahol fény van, ott nem lehet sötétség, és ahol szeretet van, ott nem lehet én. A szeretet felolvasztja a megfagyott ént. Az én olyan, akár egy jégkocka... és az én olvadni kezd. Minél jobban szereted magad, annál kevesebb ént találsz magadban, és végül az egész egy nagy meditációvá alakul, egy nagy ugrássá az isteniségbe.
De mindezt már tudod. Talán nem tudod, ami az önszeretetet illeti, mert még sosem szeretted önmagad. De másokat szerettél már; kellett, hogy legyen néhány mozzanat, néhány villanás. Kellett, hogy legyen pár ritka pillanat, amikor egy rövid időre hirtelen úgy érezted, hogy nem te vagy, csak a szeretet van. Csak a szeretet energiája árad, nincs középpontja, a semmiből a semmibe tart. Amikor két szerelmes együtt van, két semmiség van együtt, két nulla van együtt – és ez a szerelem szépsége, hogy teljesen kiüríti belőled az ént.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése