Ha tartózkodik a közeledben valaki, elsősorban a párod vagy egy közeli családtagod, akkor a fájdalomtest megpróbálja őt provokálni – megnyomni az ő megfelelő „gombját” –, hogy a kibontakozó drámából táplálkozni tudjon. A fájdalomtestek imádják a bensőséges kapcsolatokat és a családokat, mert táplálékuk javát onnan szerzik be. Nehéz ellenállni a másik fájdalomtestének, amikor az elhatározta, hogy téged reagálósdiba rángat bele. Ösztönösen ismeri a leggyengébb, a legsebezhetőbb pontjaidat. Ha elsőre nem jár sikerrel, akkor újra és újra próbálkozik. A fájdalomtest valójában nyers érzelem, ami további érzelmet akar. Az illető fájdalomtest föl kívánja ébreszteni a te fájdalomtestedet, hogy a kettő aztán kölcsönösen energetizálja egymást.
Számos kapcsolatban rendszeres időközönként erőszakos és romboló jellegű fájdalomtest-epizód zajlik le. Kisgyerekek számára szinte elviselhetetlenül fájdalmas látni és hallani azt az érzelmi erőszakot, amit szülei fájdalomtestei művelnek, mégis világszerte naponta több millió gyerek éli át ezt a számára rémálomnak számító élményt. Ez egyúttal az egyik legfőbb módja annak is, ahogy az emberi fájdalomtest nemzedékről nemzedékre továbbadódik. Minden egyes epizód után a partnerek kibékülnek, és egy ideig béke uralkodik köztük, de csak addig, amíg az ego azt hagyja.
Bőséges alkoholfogyasztás gyakran aktiválja a fájdalomtestet, különösen férfiak esetében, de egy-egy hölgynél is. Ha valaki berúg, akkor fájdalomteste eluralkodásával teljes személyiségváltozáson megy keresztül. A mélyen tudattalan ember, akinek a fájdalomteste szokásszerűen testi erőszak révén tölti fel magát, gyakran támad a házastársára vagy a gyerekeire. Amikor aztán kijózanodik, őszintén bánja tettét, és sokszor megígéri, hogy soha többé nem tesz ilyent, és ezt komolyan is gondolja. Az ekkor beszélő és ígéretet tevő személy azonban nem ugyanaz a lény, aki az erőszakot elköveti, ezért biztosra veheted, hogy a jelenet újra meg fog ismétlődni. Pontosabban: ameddig az illető nem válik jelenlevővé, nem ismeri fel önmagában a fájdalomtestet, és ily módon nem szünteti meg a vele való azonosulását. Egyes esetekben a pszichoterápia is segíthet, hogy ezt meg tudja tenni.
A legtöbb fájdalomtest fájdalmat okozni és elszenvedni is akar, de akadnak olyanok is, amelyek túlnyomórészt elkövetők, illetve amelyek inkább áldozatok. Azonban mindkét esetben táplálkoznak az erőszakból, akár érzelmi, akár testi erőszakról van szó. Egyes pároknál, ahol a két fél azt gondolja, hogy egymással „szerelembe estek”, valójában azért vonzódtak egymáshoz, mert a fájdalomtestük kiegészíti egymást. Az elkövető és az áldozat szerepe olykor már első találkozásukkor világosan elosztódik köztük. Némely házasság, amelyről azt gondolják, hogy a mennyben köttetett, valójában a pokolban köttetett.
Ha éltél valaha is egy fedél alatt macskával, tudod, hogy amikor alszik, olyankor is tudja, mi folyik körülötte, mert a legapróbb szokatlan zajra arra fordítja fejét (füleit), és a szemét esetleg résnyire ki is nyitja. Az alvó fájdalomtestek pontosan ugyanilyenek. Bizonyos szinten ébren vannak, készen arra, hogy a megfelelő kiváltó ingerre akcióba lendüljenek.
Bensőséges kapcsolatokban a fájdalomtestek gyakran elég okosak ahhoz, hogy addig meglapuljanak, amíg nem költöztök össze, és lehetőleg már alá is írtatok egy szerződést, amivel életetek hátralevő részére elköteleztétek magatokat, hogy együtt fogtok élni. Házasságkötéskor nem csak az adott férfihoz vagy nőhöz mész hozzá, hanem feleséged, illetve férjed fájdalomtestéhez is, ő pedig a tiédhez. Meglehetősen megrázó élmény lehet, amikor – talán néhány nappal a nászút vagy a lakásba történő beköltözésetek után – partnerednél egyszer csak totális személyiségváltást tapasztalsz. A hangja durvává vagy rikácsolóvá válik, ahogy vádol, hibáztat vagy üvölt veled, valószínűleg valami viszonylag jelentéktelen ügy kapcsán. Vagy teljesen visszahúzódik. „Mi a baj?” – kérdezed. „Semmi baj” – feleli. Ám a belőle intenzíven sugárzó ellenséges energia azt mondja: „Minden baj.” A szemébe nézve már nem látsz benne fényt. Mintha vastag fátyol ereszkedett volna rá, és az a lény, akit ismersz és szeretsz, aki korábban képes volt átragyogni az egóján, most teljesen homályba került. Úgy tűnik, hogy egy totálisan idegen ember néz vissza rád, s tekintetében gyűlöletet, ellenségességet, keserűséget vagy haragot látsz. Amikor szól hozzád, nem a házastársad vagy a partnered beszél, hanem – rajta keresztül – a fájdalomteste. Bármit is mond, az a fájdalomtest valóságverziója. Olyan realitás, amit teljesen eltorzít a félelem, az ellenségesség, a harag; és a vágy, hogy több fájdalmat okozzon és kapjon.
Ekkor tán elmerengsz: „Ez lenne partnerem valódi arca, amit korábban sohasem láttam? Nem követtem-e el borzasztó nagy hibát azzal, hogy őt választottam?” Ez természetesen nem a valódi arca, csupán a fájdalomtest, aki időnként megszállja őt. Nehéz lenne olyan partnert találni, aki egyáltalán nem cipel magában fájdalomtestet, ám talán bölcs döntés nem olyant választani, akinek kivételesen sűrű a fájdalomteste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése