Titkosított majd nyilvánosságra hozott tanulmányok,megerösítik a távolbalátás valóságát

A távolbalátás többféleképpen definiálható. Ez egyének olyan képessége, mellyel távoli földrajzi helyeket írnak le, akár több százezer kilométer távolságra a saját fizikai helyüktől. Bár a koncepció bebizonyosodott, de nem egyértelmű a főáramú tudományos közösségek számára, hogy ez hogyan érhető el. Fontos megjegyezni, hogy sok kutatási program ezen programok keretén belül továbbra is titkosított, és a legtöbb információ megjelenését, ami korábban titkosítva volt, csak évekkel később hagyták jóvá. Elgondolkodtató, hogy vajon milyen információk maradtak továbbra is titkosak a távolbalátás tekintetében?

Világunk tele van információval, az egyetlen probléma az, hogy nem mindig tudjuk, hol keressük. A tudományos felfedezések, melyek lényegesek az emberi faj szempontjából, nem mindig kiemeltek. Sokféle jelenségről még mindig úgy tartjuk, hogy hamisak, miközben bebizonyosodott, hogy már régóta valóságos. Ezen realitásoknak messzemenő következményei vannak, és további fényt derítenek, megerősítik a valóság új koncepcióit, hogy megkapják az a figyelmet, amit megérdemelnek a tudományos közösségeinkben. Mi történik, ha olyan információval találkozunk, amely túlmutat az anyagon a valóság azon birodalmába, melyet szemünkkel, kezünkkel érzékelni, fülünkkel hallani, orrunkkal szagolni nem vagyunk képesek? Vajon az már nem lesz tudományos? Egyáltalán nem, az elmúlt években a kvantumfizika megerősítette a nem fizikai valóságot, és az emberi faj elkezdi tudomásul venni ezeket a valóságokat azok felépítésének folyamatos vizsgálatával.

"Azon a napon, amikor a tudomány elkezdi tanulmányozni a nem fizikai jelenségeket, az sokkal nagyobb előrelépést fog jelenteni egy évtized alatt, mint az összes előző század együttvéve." - Nikola Tesla

A tudomány tanulmányozta a nem fizikai jelenségeket korábban, melyeknek többsége sajnos továbbra is titkosított. Sok felfedezés kapcsolódik a nem fizikai jelenségekhez, melyek ismeretlenek a tömegek számára, de ismertek a titkosított világban. Parapszichológiának hívják, a kifejezést a korábbi időszakban használt "pszichikai kutatás" helyett vezették be. A paranormális jelenségekkel kapcsolatos vizsgálatokhoz régóta társulnak viták, minden ok nélkül. Több tanulmány és kutatás érvényességét megerősítették a paranormális jelenségek, és egyre több ember tudja, hogy ezeket a fogalmakat már demonstrálták és bizonyították több laboratóriumban is az elmúlt években. A hírszerző ügynökségek sem kivételek ez alól. Kezdve az 1970-es évekkel, amikor a védelmi minisztérium különböző egyetemek kutatóival működött együtt az elvégzett többszörös kísérletekben, és olyan programokban, melyeket azért hoztak létre, hogy vizsgálják a paranormális jelenségek alkalmazását. Az egyik jelenség, mely úgy tűnik, hogy a legtöbb figyelmet kapta, az a távolbalátás.

Vizsgáljunk meg a nyilvánosság számára elérhető kutatásokat! Néhány eredménye ezek közül megdöbbentő lehet.

Kutatás

1995-ben a CIA feloldotta a titkosítását és jóváhagyta azon dokumentumok közzétételét, melyek feltárják a távolbalátási programokban való részvételt, amelyeket a Stanford Kutatóintézetben a Menlo Parkban, Kaliforniában folytattak. A program célja az volt, hogy megállapítsák, hogy az ügynökségek, mint a CIA, tudnák-e használni az ilyen jelenségeket "információ gyűjtésére". A Stanford Egyetem és a CIA által folytatott kutatás évtizedekig tartott, és megerősítette azt a tényt, hogy a hírszerző közösségeknek nagyfokú volt az érdeklődésük és részvételük a prapszichológiai jelenségek vizsgálatában. A tanulmány veszélyeztette a védelmi minisztérium személyzetét, név szerint Ingo Swannt, aki csak egy név a sok közül. Kutatást végzett Russel Targ és Harold E. Puthoff, azok az orvosok, akik megalapították a 23 évig tartó vizsgálatot a Stanford Egyetemen, a védelmi hírszerző ügynökségekkel és a hadsereg hírszerzésével együtt.

"Egy ilyen típusú távolbalátás elvégzett replikációja sikere egy független laboratóriumban  jelentős tudományos bizonyítékkal járt a jelenség (távolbalátás) valóságát illetően. Hozzátéve, hogy ezen eredmények felfedezésének erőssége az volt, hogy egyre több embert lehetett találni a kiváló minőségű távolbalátás igazolására, gyakran saját meglepetésükre. A CIA ráadásul maga vett részt távolbalátóként annak érdekében, hogy elemezzék az eljárásokat. A CIA személyzete sikeresen hozott létre kellően magas színvonalú célleírást, hogy lehetővé tegyék független szakértőknek a célleírások elemzését."

Miután meggyőződtek a borítékokba rejtett tárgyak és fizikai jellemzőik azonosításának valóságáról, melyek több száz kilométerre voltak, a vizsgálat egyik résztvevője Ingo Swann a Stanfordon azt javasolta, hogy végezzenek távolbalátási kísérletet a Jupiter bolygóra.

Ez csak azért történt, mert a NASA Pioneer 10 szondája akörül járt, hogy elrepüljön a bolygó mellett. Az elhaladás előtt Ingo képes volt meglátni egy adott gyűrűt a Jupiter körül, mielőtt a NASA képet tudott volna róla készíteni. Swann leírása helytálló volt. Ahogy azt állította, sikeresen látta távolból a gyűrűt a Jupiter körül. Ezt az eredményt a Stnaford közétette még a gyűrűk felfedezését megelőzően. Sok más Jupiterrel kapcsolatos anomáliát írtak le, mielőtt tudományosan alátámasztották volna.

"A Jupiter kísérlet nem volt hivatalos. Nagyon szigorú protokollba volt becsomagolva, de a távolbalátási nyers adatokat valahogyan rögzíteni kellett úgy, hogy megállapítható legyen, hogy azelőtt létezett, mielőtt a NASA járműve eljutott a bolygóhoz. A nyers adatokat messze eljuttatták és ajánlották számos elismert tudósnak a Szilícium-völgyben, köztük két embernek a Jet Meghajtási Laboratóriumban." - Ingo Swann

"A titkosszolgálatok nagy játékosok, egy aktív képet igényeltek a Pszi potenciálokról, valamivel nagyobbat, mint amit a normál parapszichológia nyújthat. Ezen szokatlan körülmények miatt belerángattak a gyakran ostoba titoktartásba, a paranoia vezette végtelen biztonsági ellenőrzésekbe, mindenféle sci-fi álommunkába, hírszerzési cselszövésekbe, melyek különböző formái néha olyanok voltak, mint a WC csatorna, és meglehtősen ideges katonai és politikai elágazásokba." - Ingo Swann

Ingot titkozatos földalatti helyekre vitték, bekötött szemmel szállították. Találkozott néhány nagyon kétes hírszerző tiszttel, tárgya volt embertelen bánásmódnak és megfélemlítésszerű taktikáknak. Vizsgálták, tesztelték, és felhasználták egy Holdra történő távolbalátási kísérletben. A hírszerző közösségben végzett munkája ellenére Ingo megdöbbent. Sikeresen látott tárgyakat, struktúrákat és bázisokat a Hold sötét oldalán. Feltételezhetően a hírszerző közösség már ismerte ezt a jelenséget. Ingo utalást tett arra a tényre, hogy a hírszerző közösségnek nem volt szüksége erre az információra.

"Egy dolog olvasni az UFO-król és dolgokról az újságokban és a könyvekben. Egy másik dolog pletykákat hallani a hadseregről vagy a kományról, hogy érdekeltek az ilyen ügyekben, pletykák, amelyek azt mondják, hogy földönkívülieket fogtak el, és lezuhant egy idegen űrhajó. De az egészen más kérdés, ha az ember egy olyan helyzetben találja magát, amely mindezt megerősíti. Találtam tornyokat, gépeket, kivilágított épületeket, munkával elfoglalt humanoidokat, amiket én nem tudtam volna kitalálni."

A Stanford Egyetem és a hírszerző közösség nem az egyetlen szervezetek, akik megerősítik a távolbalátás valóságát. A távolbalátás értékelését és kutatási alkalmazását az Amerikai Kutatóintézet készítette elő. Felvázolják, hogy a távolbalátás hatalmas potenciálként szolgálhat a hírszerző közösség számára. Egy testületet állítottak össze több egyetem professzoraiból. Megvizsgáltak mintegy 80 önálló publikációt, és megállapították, hogy azok meggyőző bizonyítékot adtak a távolbalátás jelenségére.

A Princeton Mérnöki Anomáliák Kutatóosztálya egyik tanulmánya szintén megerősítette a távolbalátás valóságát.

A távolbalátás programokat számos alkalommal megerősítették, de van egy a megállapításaikat körülvevő óriási titoktartás. A védelmi minisztérium szeret információkat titkosítani. Szerencsére a hírszerzés gyakorlatot szerzett a távolbalátás képességében, ami magában rejti annak lehetőségét, hogy felemelik a titoktartás fedelét, amely járványként elterjed a Földön. Szerettük volna összegyűjteni a szükséges információkat, és remélhetőleg rá tudunk ébreszteni másokat ennek a jelenségnek a valóságára.

Mit mond el nekünk a távolbalátás? Ez egy tudatos lény kivetülése egy másik területre? Ez a "lelkünk" utazása a testünkön kívül, hogy megtekinthessen másvalamit? Az univerzumban minden összeköttetésben áll. Valójában és tudományosan is mindannyian valami nagyobbnak vagyunk a részei. Mindannyian kapcsolatban vagyunk. Egy másik pont elérése, ami úgy tűnik, hogy fizikailag egy másik hely, valójában egyáltalán nem egy másik hely? Ezeket a fogalmakat újra és újra bizonyították a kvantumvilágban. Ez csak egy újabb részed, minden egy helyen. Lehet, hogy ez az egyik magyarázata a távolbalátásnak?

Mi az, amit a hírszerző közösség megpróbál elrejteni? Világunk átláthatóbbá válik nap mint nap. Sokan összekapcsolódunk, és kezdjük felismerni, hogy a valóságunk sokkal több, mint aminek látszik, csak azt kell tudni, hol keressünk. Azok számára, akik kíváncsiak erre a témára, remélhetőleg ez a cikk egy jó keretet nyújt, hogy tovább vizsgálja.
forrás:http://ujvilagtudat.blogspot.hu