2013. október 6., vasárnap

Meditáció fényen és légzésen GYAKORLAT


Kényelmesen ülünk egy párnán vagy egy széken. Két kézfejünk az ölünkben pihen, a jobb a balon, tenyereink fölfelé néznek, hüvelykujjaink enyhén összeérnek. Hátunkat egyenesen tartjuk, anélkül hogy merevek lennénk, állunkat pedig kissé behúzzuk.

Először lenyugtatjuk a tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki-beáramlását orrunk hegyénél, és hagyjuk, hogy a gondolatok és hangok jöjjenek-menjenek, anélkül hogy megragadnánk őket.

Most azért fogunk meditálni, hogy megtapasztaljuk a tudatot, és hogy távolságot nyerjünk zavaró érzelmeinktől, mert csak így válhatunk igazán hasznossá mások számára.

Most, mintegy fél méterre az orrunktól áttetsző tiszta fény jelenik meg. Miközben belélegzünk, a fény testünk középvonalán leáramlik. Ahogy lefelé halad, a tiszta fény fokozatosan vörössé válik. Mikor a köldök alatt négyujjnyira néhány pillanatra megáll, már teljesen vörös. Amikor természetesen kilélegzünk, a vörös fény elindul felfelé, és egyre inkább kékké válik. Végül, fél méterre előttünk, az áttetsző kék fény újra tisztává változik, majd újra belélegzünk.

Ahogy természetesen lélegzünk, erőfeszítés nélkül tartjuk ezt a vizualizációt.

Ha nehezünkre esik a színeket látni, akkor egész egyszerűen belélegzésnél gondoljunk a tiszta fényre, amikor a köldök alatt megáll, a vörösre, és a kékre, amikor kilélegzünk.

Kis idő elteltével összpontosíthatunk a légzésünk rezgéseire is. Amikor belélegzünk, halljuk az OM szótagot. Amíg a fényt a köldök alatt tartjuk, halljuk a mély AH-t. Amikor pedig kilélegezünk, halljuk a HUNG rezgését. Addig összpontosítunk minderre, amíg jólesik.

SZÜNET

A meditáció végeztével a világ újra megjelenik, de most friss és új. Azt kívánjuk, hogy minden jó, ami így létrejött, váljon határtalanná, és áradjon ki minden lényhez. Távolítsa el szenvedésüket, és segítse őket az egyeden tartós örömhöz, a tudat természetének megismeréséhez.

Szivárványfény-meditáció

Lazán, egyenes háttal ülünk, jobb tenyerünk a balban nyugszik, hüvelykujjaink enyhén összeérnek. Ha nem székben ülünk, a jobb lábszárunkat a balra vagy az elé helyezzük, állunkat kissé behúzzuk.

Először lenyugtatjuk a tudatot. Érezzük a formátlan levegő ki- és beáramlását orrunk hegyénél, és hagyjuk, hogy a gondolatok és hangok jöjjenek-menjenek, anélkül hogy megítélnénk őket.

Azért szeretnénk meditálni, hogy megtapasztaljuk a tudat gazdagságát, és távolságot nyerjünk a zavaró érzelmektől, mert amíg ez nem történik meg, nem tudunk igazán másokon segíteni.

Mellkasunk közepén, a szív szintjén most egy pici szivárványfeny jelenik meg. Fokozatosan szétterjed a testünkben, teljesen megtölti azt - eközben felold minden betegséget és akadályt. Amint képesek vagyunk e tudatosságban időzni, testünk lámpaként kezd ragyogni, és a fény szétterjed minden irányban, megtöltve a teret. Mindenhol eloszlatja a lények szenvedését, és a világ jelentőségteljességtől és örömtől ragyog. Mindenki egy tisztaföldön van, tele határtalan lehetőségekkel. Minden önfelszabadító.

Addig sugározzuk ki ezt a fényt, amíg csak természetesnek érezzük.

SZÜNET

Amikor befejezzük a meditációt, a fény visszatér, és a külső világot nyitott térré változtatja. Ez a testünkbe árad, ami ugyancsak felolvad, és most csak a tudatosság marad - forma, középpont és határok nélkül.

SZÜNET

Most, ahogy egy hal ugrik ki a vízből, újra megjelenik egy világ. Minden sugárzik a jelentőségteljességtől, lényegiségét tekintve minden lény tökéletes, testünk és beszédünk pedig eszközök, melyekkel mások javára válhatunk.

Végezetül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami így létrejött, váljon határtalanná, és áradjon ki mindenkihez. Távolítsa el a szenvedésüket, és segítse őket az egyeden tartós örömhöz, a tudat természetének megismeréséhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése