Az 1. rész: a politika területe. Ha körülnézünk magunk körül, láthatjuk, hogy nagy a
nyomás a kormány irányába, lévén a kormány a felelős. Tegyük a kormányt felelőssé! Az
emberek azt kívánják, hogy a kormány legyen a szülőjük. Azt akarják, hogy a kormány
védje őket és törődjön velük. Minél több szavazatot adunk egy politikusnak, hogy értünk
cselekedjen, annál nagyobb lesz az irányítás a kezében. De a felelősséget nem háríthatjuk
el, csak az irányítást adhatjuk át. Hogyan adhatjuk át az irányítást? Úgy, hogy rászavazunk,hogy még több pénzt költsön ránk. Ezzel nagyobb beleszólása lesz üzletmenetünkbe,
több adót vonhat el stb.
A 2. terület… Na de előbb fejezzük be ezt! Az állami irányítás, a kollektivizmus, a
szocializmus, az erős kormány valahogy mindig azt a célt szolgálják, hogy a kormányt
tehessük felelőssé saját életünk kihívásaiért.
A 2. terület, ahol ez érvényesül, az a büntetőjog rendszere. A büntetőjog
rendszere. Itt ugyanis azt tapasztaljuk, hogy 1 tulajdonságban minden bűnöző
megegyezik, mégpedig abban, hogy bűnükért nem vállalják a felelősséget. Mindig valaki
vagy valami más volt az oka. Mindig a gyerekkoruk, a hátterük vagy a környezetük a
hibás. Ezek az emberek 1 módon szakíthatják meg kapcsolatukat az
igazságszolgáltatással: ha tettükért vállalják a felelősséget. Ha azt mondják: „Én tettem,
senki nem kényszerített. Én vagyok a felelős!” És többé nem kerülnek börtönbe.
A 3.: az orvostudomány. Ma már tudjuk, hogy szinte valamennyi problémánk, ami
orvoslást igényel, az pszichológiai eredetű. Mi magunk idézzük elő. Az átlagamerikai 5-10
kilóval súlyosabb a kelleténél. Elvárjuk, hogy az orvos legyen a felelős az egészségünkért.
Képzeljék csak el, mi lenne velünk, hogyan gondoskodnánk magunkról, ha egész
életünket egy lakatlan szigeten élnénk le, ahol nincs orvos, se nővér, se kórház, se
gyógyszer, se semmi! Senkihez se fordulhatnánk. Nagyon fontos pont. A társadalomban
széltében-hosszában tapasztaljuk ezt az elégedetlenséget, ezt a követelést: „Nem én
vagyok a felelős. Tegyenek felelőssé valaki mást!” Pedig…, pedig a kulcs, ne feledjék, az,
hogy szabadon választhatnak. Szabadon megválaszthatjuk reakcióinkat.
Megválaszthatjuk érzelmi életünk minőségét. Ha tudjuk, hogy mi döntünk, hogyan
fogunk érezni a reakciónkkal kapcsolatban. Mi döntünk, mikor leszünk mérgesek,
boldogok, és mikor boldogtalanok. Mi döntjük el, milyen hangulatban ébredünk fel
reggel. Mi határozzuk meg fizikai létünk minőségét. Mi döntjük el, mit eszünk, mit iszunk,
mit nem eszünk, és mit nem iszunk. Mi határozzuk meg anyagi helyzetünk minőségét. Mi
határozzuk meg végzett munkánk minőségét és mennyiségét. Mindenben szabadon
választhatunk, hogy mit akarunk.
Ha meg akarjuk változtatni helyzetünket, kezdjük azzal, hogy fogadjuk el a teljes
és feltétel nélküli felelősséget életünkért! Akkor fedeztem fel a felelősség fontosságát,
amikor 21 éves voltam. Egy kis lakásban laktam, egy építkezésen dolgoztam, a szabadban
mínusz 35 fok volt. Nem volt autóm, nem volt pénzem a bankban, ócska ruhákban jártam,
és persze megbuktam a főiskolán. Körülnéztem a hideg télben, abban a kis lakásban,
reménytelen jövővel és nem létező múlttal, és azt mondtam magamnak: „Ha bármin
változtatni akarok, az csak tőlem függ!” Abban a percben ijedtem meg igazán. Hirtelen
rádöbbentem abban a pillanatban, hogy ha azt akarom, hogy más legyen az életem, akkor
azon csak én változtathatok. És ha valamit be akartam mutatni Önöknek ezzel a kis
példával, ezzel a kis példával, az az, hogy a kiindulópont a felíveléshez, életünk
irányításának átvételéhez, a nagy teljesítmények és sikerek kiindulópontja, az az, hogy
vállaljunk feltétel nélküli felelősséget: „Ha így kell lennie, csak tőlem függ.” Ha így kell
lennie, csak Önöktől függ.
„Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük.” Samuel
Smais
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése