Egyetemes törvények

A világot háromféle törvény irányítja: az emberi, a természeti és a kozmikus törvények.

Az emberi törvények – melyeket politikai törvényeknek neveznek, de ide tartoznak a vallási parancsolatok is – erkölcsi és társadalmi irányvonalakat jelölnek ki, a társadalmi együttélést szabályozzák. A természeti törvényekről a természettudományok révén szintén sokat tudunk. E kétféle törvény érvényességét a tér és idő behatárolja, a kozmikus törvények viszont korlátlanul uralkodnak, a világegyetem minden síkján hatnak és minden lényre vonatkoznak. Jelentőségüket lehetetlen túlhangsúlyozni.

A kozmikus (más néven univerzális, isteni, egyetemes) törvények többféle csoportosítása létezik. Az alábbiakban az ősi egyiptomi hermetikus tanok szerinti egyetemes törvényeket ismertetem. E doktrínák A Kybalion néven ismertek, és a tanítók sokáig szóban adták át a tanítványaiknak. A tanítás a vonzás törvénye alapján jutott el, és jut el ma is azokhoz, akik felkészültek a befogadásukra.Kozma Szilárd

EGYETEMES TÖRVÉNYEK

1. A teremtés törvénye

A teremtett világ szellemi eredetű. A létfolyamatok és minden gondolati, pszichikai és fizikai jelenség az abszolút szellem (világszellem, Teremtő, Isten, Brahma, Allah stb.) imaginációja (képzelete) által keletkezik és változik.

Mivel a teremtő imagináció nem a személyünkön kívül létezik, hanem bennünk és általunk is, ezért a saját világunk anyagi és pszichikai jelenségeit, folyamatait a mi egyéni szellemünk, a személyi képzeletünk alakítja.

A teremtő szellem által teremtett világegyetem természete nem ésszerű, nem tudományos, nem racionális és nem objektív, de nem is érzelmes, nem esztétikus, nem morális és nem is misztikus. A világegyetem természete mágikus, vagyis mentális.

Tudatosságunk és gondolkozási képességünk leginkább a mentális síkon köt össze bennünket a mindenható világszellem teremtő erőivel. E tíz teremtő erőnek a hatásait és megnyilvánulásait ilyen módon mi magunk is befolyásoljuk, akarva-akaratlanul, tudatosan-öntudatlanul a gondolkozásunk, képzeletünk és vágyaink által létrehozott szellem-képeinket, gondolatképeinken: a valóságról és a jövőről alkotott képzeteinken keresztül. Ezek a mágikus természetű gondolatképek a mágia törvénye következtében materializálódnak, azaz megvalósulnak.

Hiába azonban minden mágia (akár fehér, akár fekete), pozitív és tartós változást magánéletünkben, egészségi állapotunkban csakis akkor fogunk elérni, ha a többi kilenc törvénnyel is tudatos kapcsolatba, majd harmóniába kerülünk.

Aki a teremtés törvényét ismeri, felelőssége teljes tudatában vállalja saját véleményét, vágyait, tetteit, viszonyait, gondolatait, és a lehető legkevésbé korlátozza mások szabad akaratának érvényesülését.

2. A rezonancia törvénye

„A zsák megtalálja a foltját.”

Az anyagi, a biológiai, a lelki és a szellemi létezés közötti különbségek tulajdonképpen az abszolút szellem különböző vibrációs állapotai (rezgési skálái) szerinti megnyilvánulásának a következménye. Minél magasabb a vibrációs állapot, annál magasabb szintű létezési formákkal és létállapotokkal találkozunk (pl. ideák világa), és minél alacsonyabb rezgési fokot mérünk, annál durvább, áthatolhatatlanabb és rugalmatlanabb megnyilvánulási formákkal szembesülünk (pl. fizikai létállapot, biológiai életformák).

„Hasonló a hasonlót vonzza, hasonló a hasonlót legyőzi és megváltozatja.”

A vibráció törvénye alapján tudatosan vagy önkéntelenül, pozitívan vagy negatívan, de szellemi-lelki állapotaink kisugárzásával állandóan befolyásoljuk a környezetünket és természetesen a környezetünk is befolyásol minket. Ezért hát az ellenőrzött (tudatos) szellemi és lelki kommunikáció minél nagyobb, harmonikusabb és lélekemelőbb spektrumát kell megvalósítanunk ahhoz, hogy boldogan, kreatívan és egészségesen éljünk. A legmagasabb vibrációs szintű lét- és tudatállapotok elérése csakis az egyetemes felelősségtudatba ágyazott egyetemes szeretet átélésének a tudatosan állandósított gyakorlásával lehetséges. Alacsony vibrációs örvénybe sodor viszont az egoizmus, a becsvágy, a bosszúvágy, a sértettség, a félelem, de a minden áron jót akarás is.

A rezonancia törvényét a tükröződés törvényének is nevezzük, és ennek értelmében mindig csak olyan vibrációs szintű jelenségekkel és személyekkel találkozhatunk, és olyan lényekkel kerülhetünk kapcsolatba, amelyekkel valamilyen módon, főképp a mentális és a kauzális dimenziók szintjén azonos rezgési frekvencián létezünk. Mindig olyan emberekkel, lényekkel, tárgyakkal és jelenségekkel találkozunk, vagy kerülünk konfrontációba, amelyekkel valami kiegyenlítődni: megélni, megoldani, elszámolni, elintézni valónk van fejlődésünk aktuális szakaszában. „Nem csak én találkozom az eseménnyel, az esemény is találkozik velem.”

Aki a rezonancia törvényét ismeri, feltárhatja „véletlenszerű” konfliktushelyzeteinek, legfőképpen betegségeinek, baleseteinek a valódi (szellemi-lelki) okát, azt, hogy hol tért el az egységtől, az egész-ségtől, és ennél fogva milyen kiegyenlítődési feladatai vannak.

3. Az analógia törvénye

„Ami lent van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lent van, hogy az Egy varázslatát beteljesítsd.”

A kompenzáció, az áthatolás, a kiegyenlítődés, a megfelelés, a csere törvénye.

Vagyis a teremtésben a teremtő és a teremtmény állandóan és folytonosan kiegyenlítődik egymással, hogy az abszolút szellemnek (az egynek) a kettővé válása (megnyilvánulása) okát és célját beteljesítse. Végső soron minden természeti elem és természeti létforma, valamint minden lény megfelel egy egyetemes teremtő őserőnek, ősprincípiumnak. Mindannak, ami megnyilvánult és létformát nyert, van valahol egy szellemi megfelelője és egy spirituális eredője.

Az analógia törvényének és a helyes analógiák ismerete lehetővé teszi, hogy ne csak az adott, konkrét helyzetet lássuk és éljük át, hanem felismerjük azt, hogy milyen lelki, szellemi, mentális, tudattalan vagy tudatos tartalommal áll összefüggésben ez az állapot. Ha megtaláljuk a szellemi megfelelőjét egy konkrét helyzetnek, állapotnak, történésnek, akkor azzal megtaláltuk az okát is.

Köznapibb megfogalmazásban az adok-kapok törvényének is nevezik, amely azt mondja ki az áramlás elve alapján, hogy minél többet adok, annál többet kapok vissza, annál intenzívebb lesz az áramlás felém. A tiszta szeretet és a tiszta fény áramoltatása az egyedüli olyan értelmes vállalkozás, amely nyereséges számunkra.

Aki a kompenzáció törvényét ismeri, az felhagy a spekulatív, egoista gondolkozásával, hogy először kapni akar (szeretetet, bizalmat, barátságot, információt, bármit) és csak azután adni. Úgy viselkedik másokkal szemben, ahogy szeretné, hogy mások vele szemben viselkedjenek.

4. A nemek törvénye

A teremtés első mozzanatában az abszolút szellem kettéválik fénnyé (yang) és szeretetté (yin), megjelenik a maszkulin (férfi) és a feminin (női) princípium.

A fénynek a kiáradás, behatolás, feltárás, átvilágítás, megtermékenyítés létmozzanata felel meg. A szeretet a létezésnek és a teremtésnek a határtalan sokszorozódása, formaváltása, variációja, keletkezése és elmúlása.

Eredetileg az ember olyan lény, akiben a két nem egységesen van jelen, ezt az egységállapotot nevezik androgün állapotnak. A primordiális egységállapotból való lezuhanás (a bűnbeesés) miatt az emberi lét megtört, és különszakadtak a nemek. Az egységállapotból való kiszakadás egyenes következménye, hogy földi életünkben (mivel vagy férfinak, vagy nőnek születtünk) nem vagyunk igazi önmagunk. Önkereséssel töltjük életünk nagy részét, ez a legmélyebb motiváló és aktiváló erőnk.

Minden emberben megvan mindkét princípium (van férfi és nő, van yang és yin, van purusa és prakriti, van cselekvő és szemlélő), még akkor is, ha felbomlott egyensúlyban. A cél az, hogy az ember helyesen meg tudja különböztetni önmagában a nemeket, mindezt az újraegyesítés, az integráció érdekében. Ehhez szükséges a párkapcsolat, a szexuális élet, a házasság. A szexuális aktus közben nemcsak fizikai értelemben vett egyesülés történik, hanem spirituális egyesülés jön létre a nőben elsődlegesen megnyilvánuló feminin (Hold, Vénusz, Neptunusz), és a férfiban elsődlegesen megnyilvánuló maszkulin (Nap, Mars, Uránusz) princípiumok által. Ezért az univerzális egybeolvadásnak a párkapcsolaton belül történő megvalósításáért, az egység-élmény realizálásáért és teljes átéléséért állandó erőfeszítés szükséges.

„Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt; a külsőt, mint a bensőt; a fentit, mint a lentit; s így a férfit, mint a nőt, egyetlen egységgé, hogy a férfi ne (csak) férfi és a nő ne (csak) nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba.”

A nemek törvényének ismerője a párkapcsolatában folyamatos erőfeszítéseket tesz a szeretet, a hit, a közvetlenség, a meghittség, a gyöngédség és a bizalom nyugalmat és biztonságérzetet adó gyakorlására.

5. A polaritás törvénye

A létesülés és a létezés különböző jelenségei, folyamatai a végső kiegyenlítődés érdekében egyértelmű és határozott megnyilvánulási állapotokba (határhelyzetekbe) kerülnek, eljutnak a megfordulási ponthoz, a végső határt elérik, és a határállapotról visszafordulnak (sinus-görbe). Az abszolútumban keletkező feszültségek és ellentétek a teremtés határállapotaiban konfrontálódnak, és a konfliktus által tisztázódnak.

A polaritás törvénye alapján tehát minden dolognak, folyamatnak, jelenségnek két ellentétes pólusa van: világosság-sötétség, hideg-meleg, szimpátia-antipátia stb.

Ha megértjük, hogy a jó és a rossz is egyazon jelenségnek a két különböző polaritású megnyilvánulása, nem ellenkezünk és erőszakoskodunk a természeti és mentális jelenségekkel szemben, hanem imaginációs kiegyenlítődési képességeink segítségével magas vibrációs állapotba hozzuk a pszichikai és fizikai testünket, valamint a környezetünket. E magas fokú éberséget és nagy türelmet igénylő transzmutáció segítségével a külső „rosszat” (határállapotot) mindig belső „jóvá” (spirituális tágulási folyamattá, megvilágosodási élménnyé, szeretetáramoltatási folyamattá és ez által boldogságérzéssé) változtathatjuk a saját személyünkben.

Maga az organikus természet és a biológiai élet nem más, mint a teremtés rendezett határállapota, határlét-tudata. Az embernek, mint Isten első ideájának az a dolga, hogy saját lényén keresztül közvetlenül megtapasztalja, megértse a teremtés határállapotát (a fizikai létet, a természetet), és összekösse a teremtés ősforrásával, az abszolútummal. Az anyagi formákkal való konfrontáció azonban gyakran kellemetlen. A mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megkímélje önmagát.

Aki a polaritás törvényét ismeri, az vállalja a biológiai létével és a természetben való léttel kapcsolatos konfrontációkat. Nem fojtja el különféle eszközökkel, szerekkel a természetes fájdalmakat, nehézségeket, és nem hajszol öncélú élvezeteket, kalandokat, kábult állapotokat. Tisztában van vele, hogy végső soron a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása okozza a legtöbb örömet és gyönyört.

„Az én terhem könnyű, az én igám gyönyörűséges.”

6. A ritmus és ciklus törvénye

E törvény alapján minden folyamat, ami végbe megy a teremtett létben, minden, ami létezik, és ami él a fizikailag megnyilvánult világban, egy meghatározott ritmus alapján nyilvánul meg, és jól meghatározott ciklusok alapján ölt fel bizonyos ritmus szerinti tér- és idő-formát. A ciklusokon belül mindig felismerhető egy keletkezés, egy felemelkedés (tágulás), egy érlelődés (kiteljesedés), valamint egy hanyatlás és egy elmúlás.

A mai ember az egyetemes törvények helyett a szűklátókörű, kicsinyes érdekei alapján társadalmi, gazdasági, politikai és más, önkényes és múlandó erkölcsi törvényeket alkot, és azok alapján akarja berendezni az életét. A természet megerőszakolása, a Föld kizsákmányolása, a születésszabályozás és egyéb, e törvénnyel ellenes viselkedés katasztrófákhoz, tragédiákhoz és betegségek sorához vezet.

Aki ismeri a ritmus és ciklus törvényét, az még a legnehezebb próbatételek közepette is a maximális tudatossággal, türelmesen igazodik a természet és önnön maga sajátos ritmusához és ciklusához, így próbálja megoldani a személyes életfeladatait, így veszi ki részét a csoportos életfeladatok megoldásából is.

7. A karma törvénye

Más néven hatás-visszahatás, ok-okozat törvénye, amely kimondja, hogy minden létrejött dolognak, eseménynek, folyamatnak és jelenségnek jól meghatározható szellemi oka van; ami velünk vagy körülöttünk történik, az soha nem véletlen.

Az élet jelenségei mind a létezés ősforrásából, az abszolútumból induló kauzális okoknak, valamint ezeknek a létezésbe indukált ideális, mentális és lelki okozatainak a következményei. Így tehát nincs véletlen, hazárd és szerencse, és nem léteznek ártatlan áldozatok sem.

Minden gondolatunk, szavunk és tettünk következménnyel jár. Ha felvállaljuk, majd fénnyel (isteni értelemmel) és szeretettel kiegyenlítjük a karmánkból származó adósságainkat, és vigyázunk arra, hogy ne gerjesszünk újabb okokat negatív gondolatokkal, szavakkal és tettekkel, akkor többé nem leszünk mások akaratának és saját ellenőrizetlen késztetéseinknek a kiszolgáltatottjai. Játékszerből játékossá válhatunk. Erre azonban egyedül csak a személyiségtudatát az egyetemes felelősségtudattal harmóniába hozó emberi individuum képes.

A karma törvényét nem lehet megkerülni, hanem annak finom jelzéseire figyelni, azokat szellemileg értelmezni kell, mert pontosan azoktól a nehéz életfeladatoktól nem fogunk soha megszabadulni (ezekre visszatérő fájdalmak, betegségek és balesetek fognak figyelmeztetni), amelyeket korrupt magatartásunkkal minduntalan ki szeretnénk kerülni.

Aki a karma törvényét ismeri, az tudja, hogy valamennyi őt érintő esemény okozati láncában aktív szerepet játszik/játszott. Ezért nehézségek esetén nem állít bűnbakot, nem mutogat másra, a megoldást önmagában keresi tudván, hogy minden, ami velünk történik, a fejlődésünket szolgálja.

8. Az evolúció és a fény törvénye

Az őssóvárgás által önmagából kilépő abszolút lét nem a kezdeti önmagába tér vissza, hanem a káosz által okozott feszültséget úgy haladja meg és oldja fel, hogy új abszolút állapot létrehozását teszi lehetővé a teremtés segítségével, az egyetemes kiegyenlítődés által.

Mivel az őssóvárság soha nem szűnhet meg, az ellensúlyozás érdekében a teremtésnek is folytonosan kell történnie. A teremtődő létben új és új kiegyenlítődési lehetőségek jönnek létre: ideák, képzetek, az azoknak megfelelő létformák, létállapotok, és az azoknak megfelelő élőlények, és a lényekben újabbnál újabb fejlődési és kiegyenlítődési (megváltási) lehetőségek, képességek (az élőlények új, magasabb rendűen strukturálódott formái és állapotai, és az ember új értelmi és spirituális képességei).

Ez evolúció törvénye soha nem hat önmagában, hanem a többi kilenc törvénnyel egyetemben.

A megvilágosodás belső egyéni aktusok sorozata, de nem csak az egyén az, akinek nyerni valója van („és aki feláldozza életét, megnyeri azt”) a spirituális megvilágosodásból és az azt követő kiegyenlítődési képesség megszerzéséből, hanem az egész létezésnek. Mert ezekből az új kiegyenlítődési és fejlődési élet-lehetőségeknek a spirituális köveiből épül az új Jeruzsálem, ez tölti fel a létforrást, az abszolútumot új és új fényenergiákkal, új lét-lehetőségeknek, lét-terveknek a szellemi képzeteivel, energiáival.

Az evolúció törvényének tudója igyekszik megismerni az őseitől örökölt egyéni sors-programját, vállalja negatív spirituális örökségeit, és erkölcsi magatartásával biztosítja annak feldolgozását.

9. A szeretet és az egészség törvénye

A teremtést elindító és minden teremtményi helyzetet és állapotot létrehozó abszolút szellem határtalan értelme, kiáradó és egybetartó mágikus energiája (amely mindenütt és mindenben jelen van) a szeretet.

Az egymástól különböző és elkülönült létdimenziók és létállapotok között, valamint azoknak a különböző elemei között létezik egy állandó, szubtilis összefüggés, egy számunkra érzékelhetetlen kommunikáció, az abszolút szeretet. Ez elől nem lehet elzárkózni.

E törvény alapján minden, számunkra atomi részecskeként jelentkező, végtelenül parányi energianyaláb is kommunikál a világegyetem legtávolabbi pontján létező részecskével az abszolút állapot szintjén.

Aki e törvényt belátja, az igyekszik mindig nyitott maradni, nem titkolózik, nem rejtőzködik félelemből vagy irigységből, mert ahol elzárkózás vagy titok van, ott mindig zavar is van. A valóságnak csak egy részét elfogadó, a belső valóságának csak egy részét kimutató, elzárkózó és titkolózó ember (legyen bármilyen jószívű, adakozó, aggódó, gondviselő, jótevő), valójában képtelen a szeretetre, mivel képtelen a teljes odaadásra is. A szeretetben élő személynek nincs szüksége semmiféle előnyre, sőt azt is tudja, hogy lényeg szerint ilyesmi lehetetlen.

A szeretet nem lehet meg, és nem termékenyülhet meg fény (értelem) nélkül. A szeretet nélküli, illetve a hamis szeretetet szolgáló fény (pl. fasizmus), valamint a fény nélküli, illetve hamis fénnyel (az egyetemes törvényeknek ellentmondó értelemmel) megvilágított humanista szeretet (pl. kommunizmus) ideológiája a gyakorlatba ültetve romboló hatalommá válik.

A szeretet és egészség törvényével csak azután kerülhetünk harmóniába, ha a személyi tudatunkat egyetemes tudattá, illetve a személyi felelősségünket egyetemes felelősségtudattá fejlesztettük, ha a képzeletvilágunkat megtisztítottuk minden egoista ambíciótól, zavaros vágytól, sóvárgástól, amely velünk született, vagy a neveléssel, a vallási, kulturális, gazdasági és politikai ideológiákkal belénk tápláltak.

„A szentek szentélyébe nem lehet sáros cipővel és poros lábbal bemenni.”

Aki a szeretet törvényét ismeri, a tudja, hogy a teljes egészség az egyetemes szeretet erejével történő harmonikus egységbe kerüléssel valósítható meg, és ehhez a testet, az érzelmi és a gondolati világot egyre tisztábbá kell tenni.

10. Az abszolútum törvénye

Az isteni igazság, az abszolút kiegyenlítődés törvénye, amely egyben a többi kilenc törvénynek az összegeződése is, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúlja, azokat meghaladja, kijavítja, átalakítja. Ennek alapján történnek azok a lét-teremtési események, amelyeket a többi kilenc törvény ismeretében is igen nehéz, vagy néha lehetetlen megérteni.

Létezik tehát egy abszolút törvény, amely a múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tart, azokat a kilenc egyetemes törvény szerint minősít és összegez, és az összegzés alapján a természeti és természetfeletti jelenségekre és folyamatokra visszahat. E törvény hatásait nem tudjuk előre látni, és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelőzni, sem manipulálni.

A tizedik törvény tehát pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet pozitívnak látszó eredmény esetében isteni csodának vagy kegyelemnek; negatívnak tetsző jelentkezési formájában isteni haragnak vagy bosszúnak is nevezhetnénk.

Az abszolútum törvényét ismerő tudja, hogy a világszellem intelligenciája emberi ésszel felfoghatatlan, ezért léteznek olyan magasabb rendű összefüggések és tényezők, amelyre nincs rálátásunk és befolyásunk. Egészséges mentalitásra, igaz hitre vall tehát bízni az egyetemes teremtés eleve pozitív rendeltetésében, és miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a szabad fejlődésünk és kiegyenlítődésünk/megváltódásunk (és mások szabad fejlődése és kiegyenlítődése, következésképp az egyetemes megváltás) érdekében, ráhagyatkozni e legfőbb törvényre.

„Legyen meg a Te akaratod!”