Ami nagyon fontos: sosem szabad megfeledkeznünk róla, hogy bármit is mondunk, van egy néma fültanúnk: a tudatalattink.
Az ok-okozat törvénye szerint a megfelelő időben pontosan ugyanazt a fájdalmat éljük át, amit mi magunk okozunk másoknak. De a karmát mégsem büntetésként kell felfogni: inkább lehetőség! Az egész nem más, mint egy több életen át fennálló tartozás- és hitelrendszer, melynek egyetlen célja van: tanítani. Az "ok és okozat törvénye" azért működik, hogy élményeinken keresztül tanuljunk és fejlődjünk. Saját magunknak kell megtapasztalni ugyanazt a szenvedést, amelyet viselkedésünkkel másoknak okozunk, így tudjuk csak felismerni, hogy magatartásunk mennyire nem megfelelő. Az emberi kapcsolatokban mindannyian egymás tanítói vagyunk: én tanulok tőled, és te is fejlődsz általam…
Minden egyes reinkarnáció során egyre inkább elmélyül ez a kapcsolat, remélhetőleg egyre önzetlenebbé válik, mígnem sok-sok emberöltő után eléri - az ember által maximálisan elérhető - tökéletességet.
A játék
A legtöbb ember számára az élet harc. Pedig ez óriási tévedés: az élet nem harc, hanem játék. Mindaddig nem játszhatunk azonban sikeresen, míg nem ismerjük a játékot meghatározó spirituális törvényeket, amelyeket az Ó- és Újtestamentumok bámulatos tisztasággal tárnak elénk. Jézus Krisztus alapvető tanítása nem más, mint hogy az élet egy nagyszabású adok-kapok játék.
"Mert a mit vet az ember; azt aratja is" (Gal 6:7). Vagyis bármit is küldjön az ember a külvilág felé szóval vagy cselekedettel, az végül biztosan visszatér hozzá; amit ad, csak azt fogja visszakapni.
Ha gyűlöletet sugároz magából, őt is gyűlölik majd; ha szeret, szeretet lesz a jutalma; ha kritikus, vele szemben is kritikusak lesznek; ha hazudik, neki is hazudni fognak, ha pedig csal, ő maga is megcsalatik. Mi több, Jézus tanításaiban az is egyértelműen benne foglaltatik, hogy a játék fő hajtóereje az ember képzelete.
"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet (vagyis képzeletedet), mert abból indul ki minden élet." (Péld 4:23)
Következésképpen minden, amit elképzelünk, előbb vagy utóbb külsőleg is megnyilatkozik életünkben. Ismerek egy embert, aki valósággal rettegett egy bizonyos betegségtől. Hiába volt az adott kór ritka és nehezen megkapható, ő olyan kitartóan képzelgett és olvasott róla, hogy az végül kialakult a szervezetében. Ő pedig meghalt - torz képzelgéseinek áldozataként.
Ha tehát sikeresek szeretnénk lenni az élet játékában, fejlesztenünk kell képzelőerőnket. Az ember, aki képes a jó dolgok felé irányítani képzeletét, eléri "szívének minden igaz szándékát" - legyen szó egészségről, gazdagságról, szeretetről, barátokról, a tökéletes önkifejezés képességéről, vagy akár a legmagasabb szintű ideálokról.
A képzelőerő - amelyet „az elme ollójának” is neveznek - folyton csak jár és jár, és a képek, amelyeket az ember a segítségével alkot, előbb vagy utóbb szembejönnek vele a való életben is. Hogy képesek legyünk a megfelelő módon fejleszteni képzelőerőnket, először is meg kell értenünk az elme működését. Ahogyan azt a régi görögök is mondták: "Ismerd meg önmagad!"
Az elme három fő részre oszlik, a tudatalattira, a tudatra és a tudatfelettire. A tudatalatti valójában olyan erő, amely nem rendelkezik önálló irányítással. Hasonlatos a párához vagy az elektromossághoz: arra megy, amerre vezetik.
Minden, amit az ember mélyen átérez vagy erősen elképzel, lenyomatot hagy a tudatalattiban, amely azután - bármiről legyen is szó - a legapróbb részletekig hűen meg is valósítja azt.
Lássunk egy példát! Ismerek egy asszonyt, aki kislánykorában mindig "özvegyesdit" játszott. Ilyenkor feketébe öltözött, és beburkolózott egy hosszú, fekete fátyolba. Mindezt látva, az emberek azt gondolták, hogy egy értelmes és szórakoztató gyermekről van szó. Ez a kislány felcseperedvén feleségül ment egy férfihoz, akit tiszta szívéből szeretett. A férfi azonban nem sokkal az esküvőjük után meghalt, a nő pedig hosszú évekig fekete ruhában és gyászfátyolban járt. A kislány tehát olyan erősen égette bele saját özvegységének képét a tudatalattijába, hogy az - bármilyen szörnyen érintette is ez őt - évekkel később valóra vált.
A tudatos elmét halandó vagy testi elmének is nevezik. Ez a rész voltaképpen az emberi elme, amely olyannak látja a világot, amilyennek az tűnik. Halált, katasztrófát, betegséget, szegénységet és korlátokat érzékel mindenhol, és ezeket a képeket közvetíti a tudatalatti felé.
A tudatfeletti elme az Isteni Elme megnyilvánulása az emberben. Itt lakoznak a tökéletes ideálok, a "tökéletes minták" - ahogy Platón mondaná. Ez az Isteni Terv – melynek minden ember része, és amely ezért minden emberben megtalálható.
A görög filozófus szerint "van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg".
Tudatfelettink őriz erről az Isteni Tervről egy tökéletes képet, amely azonban legtöbbször csupán elérhetetlen ideálként siklik át a tudatos elmén – olyan valamiként, amely "túl szép, hogy igaz legyen".
Pedig valójában ez a kép az ember legigazabb rendeltetésének hordozója, amelyet a benne lakozó végtelen intelligencia vetít át az elméjén.
A legtöbb ember azonban nincs tisztában igazi elrendeltetésével, ezért olyan célokat kerget, illetve olyan helyzeteket idéz elő az életében, amelyek nem igaz valójából fakadnak, ennek megfelelően pedig - ha el is éri őket -, azok csupán kudarcot és csalódást okoznak neki.
Jó példa erre az a hölgy, aki egyszer ilyen nem igaz valójából fakadó, téves kéréssel keresett fel engem. Azt szerette volna, ha a szavaimmal megerősítem, hogy egy bizonyos férfi - akibe természetesen nagyon szerelmes volt - lesz a jövendőbelije. (A diszkréció kedvéért csak X.Y.-nak nevezte őt.)
Felvilágosítottam róla, hogy nem tehetem, mivel ezzel semmibe venném a szellemi törvényeket. Megnyugtattam azonban, hogy a valóban neki szánt, az "Isten által rendeltetett" férfival kapcsolatban nagyon szívesen adok neki megerősítést. - Amennyiben X.Y. az ön számára rendeltett, nem veszítheti el, ha pedig nem ő az, úgyis kap helyette mást - tettem még hozzá.
A nő ezek után is gyakran találkozott a férfival, de kapcsolatukban nem mutatkozott semmilyen komolyabb előrelépés. Egyik este pedig a következővel hívott fel:
- Tudja, mi a helyzet? Az elmúlt héten már nem is láttam olyan csodálatosnak X.Y.-t.
- Talán nem ő az Isten által önnek rendeltett férfi. Talán nem ő az igazi - válaszoltam.
Nem sokkal ezután a hölgy megismerkedett valakivel, aki egyből beleszeretett, és aki azonnal ki is nyilvánította, hogy a nő tökéletesen megtestesíti az ideálját. Ettől a férfitól tehát tulajdonképpen mindent megkapott, amit azelőtt X.Y.-tól várt olyan görcsösen.
- Hátborzongató volt - mesélte utólag.
Hamarosan ő is viszonozni kezdte új hódolója érzelmeit, X.Y.-t pedig szinte teljesen elfelejtette.
Ebben a történetben a helyettesítés törvénye mutatkozik meg. Helyes gondolat lépett a téves helyébe, és így történhetett meg, hogy végül nem következett be veszteség vagy áldozat.
Jézus Krisztus azt mondta: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek." (Mt 6:33) És a Megváltó azt is világosan megmondta, hogy hol kell azt keresnünk: saját magunkban.
Isten országa, a Mennyei Királyság nem más, mint az igaz gondolatok, vagyis a tökéletes minták birodalma.
Mi több, Jézus Krisztus tanításaiból azt is egyértelműen kiolvashatjuk, hogy szavainknak óriási szerepe van az élet játékában. "Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak. (Mt 12:36-37) Sok ember képes a saját fejére szerencsétlenséget hozni haszontalan és rosszul megválasztott szavak által.
Egyszer egy asszony például azt kérdezte tőlem, mi az oka, hogy az élete csupa szegénység és szűkölködés, és bármerre induljon is, mindenhol csak korlátokba ütközik. Pedig - ahogy elmesélte - nem volt ez mindig így: régebben saját otthonában élt, csodálatos dolgok vették körül, és bőven akadt pénze is. Beszélgetésünk során kiderült, hogy ez a nő bizony a házimunkában gyakran elfáradt, és ilyenkor gyakran mondta a következőket: "Elegem van, holtfáradt vagyok - bárcsak egy fatörzsben élnék inkább!"
- Hát igen, ma ebben a fatörzsben élek - tette hozzá melankolikusan.
Ez az asszony szó szerint belebeszélte magát abba a bizonyos fatörzsbe. A tudatalattinak bizony egy csepp humorérzéke sincsen - ezért történhet meg, hogy az emberek mintegy "beleviccelik" magukat ilyen és ehhez hasonló kényelmetlen és boldogtalan helyzetekbe.
Ismertem például egy másik asszonyt, aki - bár nagyon is gazdag volt - állandóan azon viccelődött, hogy "készül a szegényházba". Nem telt bele néhány év, és ugyanez a nő szinte nyomorgott, mivel túl jól sikerült elültetnie tudatalattijában a nélkülözés képét.
Szerencsére a törvény mindkét irányban működik: tehát szűkös anyagi helyzetből is mindig van út a bőségbe. Egy forró nyári napon például azzal állított be hozzám egy hölgy, hogy írjak fel neki "jólét-kezelést". Amikor először nálam járt, kimerült, levert és kedvetlen volt, és állítása szerint nyolc dolláron kívül semmije sem volt ezen a világon.
- Rendben, akkor most szépen megáldjuk ezt a maga nyolc dollárját, és úgy teszünk velük, ahogyan Jézus tett a kenyérrel és a hallal: megszaporítjuk őket - válaszoltam.
Hiszen Ő azt tanította, hogy minden ember képes megáldani és megszaporítani a javait, és ezzel gyógyítani, és jólétet teremteni.
- Értem. De nekem mit kell most tennem? - kérdezte az asszony.
- Kövesse az intuícióját – válaszoltam. - Van esetleg valami olyan érzése, hogy egy bizonyos dolgot meg kell tennie, vagy egy bizonyos helyre el kell mennie? Az intuíció nem más, mint belső tanítónk. Az ember e csalhatatlan vezetőjéről és az azt meghatározó törvényekről a következőkben részletesebben is szólok majd.
- Nem is tudom - válaszolta a nő. - Az az érzésem, hogy haza kellene mennem; épp annyi pénzem van, hogy ki tudjam fizetni az útiköltséget.
Egy messzi, eldugott városban lakott, olyan vidéken, amely híres volt a szegénységéről. Éppen ezért a tudatos elme (más néven intellektus) biztosan azt tanácsolta volna ennek az asszonynak, hogy maradjon New Yorkban, és vállaljon valami munkát, hogy pénzhez juthasson. Én mégis a következőt válaszoltam:
- Akkor menjen csak haza.
Egy megérzést sosem szabad semmibe venni. Mielőtt útjára engedtem, elmondtam még a következő megerősítést: Végtelen Szellem! Nyisd meg az utat számára a hatalmas bőség felé. Mostantól kezdve ellenállhatatlan erejű mágnesként vonzza magához mindazt, amit az Isteni Törvény neki szánt. Arra kértem a nőt, hogy maga is minél többször ismételje el ezt a megerősítést. Ezek után hazament. Néhány nap múlva, mikor éppen az egyik barátnőjét látogatta meg, összefutott családja egy régi ismerősével.
És láss csodát: ezen az ismerősön keresztül nemsokára több ezer dollár ütötte a markát. A szóban forgó hölgy azóta is gyakran mondja nekem, hogy "meséljem el mindenkinek egy asszony történetét, akinek nyolc dolláron és egy megérzésen kívül semmije sem volt".
A nekünk szánt ösvény mindig teli van kincsekkel; ezek azonban csakis a vágy, a hit, és a kiejtett szó varázserejének katalizátora által képesek megnyilvánulni, manifesztálódni. Jézus egyértelműen kimondta, hogy az első lépést az embernek kell megtennie.
"Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7:7)
Másutt az Úr így nyilatkozik az emberről az Írásban: "kezeim munkáját csak bízzátok reám" (Ézs 45:11). A Végtelen Intelligencia, vagyis Isten tehát mindig, minden pillanatban kész, hogy teljesítse az ember apróbb vagy nagyobb kéréseit.
Minden kívánság - legyen kimondott vagy kimondatlan - egyben kérés is. Mégis sokszor elcsodálkozunk, ha óhajaink hirtelen valóra válnak.
Egyik évben például gyönyörű rózsabokrokat láttam a közeli virágárus kirakatában a húsvét előtti héten. Azt kívántam, bárcsak kapnék valakitől egyet, és egy pillanatra megjelent lelki szemeim előtt a kép, ahogyan átemelem a bokrot a bejárati ajtómon.
Eljött az ünnep, és vele együtt megérkezett az én rózsabokrom is. Mikor megköszöntem a barátnőmnek, aki küldte, nem győztem hangsúlyozni, hogy éppen ilyet szerettem volna.
- Micsoda? De hiszen én liliomot küldtem neked, nem rózsát! - válaszolta értetlenül.
Később kiderült, hogy a virágárus összecserélte a rendeléseket. Hogy miért? Egyszerű: mert én működésbe hoztam a törvényt, így egyszerűen meg kellett kapnom azt a rózsacsokrot.
Egyetlen dolog állhat csupán az ember és legmagasabb ideáljai,
legmerészebb vágyai közé: a kétség és a félelem. Tehát amint képessé válik "aggodalmaskodás nélkül kívánni", szívének minden vágya egy gombnyomásra teljesül.
A következő fejezetek egyikében részletesen kitérek majd ezen elv működésére, és arra is, hogyan kell a félelmet kitörölni a tudatból. Utóbbi ugyanis az ember egyetlen és egyben a legnagyobb ellensége. Félelem a nélkülözéstől, a kudarctól, a betegségtől, a veszteségtől, ami általánosságban egyfajta bizonytalanságérzés képében jelenik meg. Jézus azt mondta tanítványainak: "Mit féltek, óh kicsinyhitűek?" (Mt 8:26) Láthatjuk tehát, hogy félelmünket hitre kell váltanunk, hiszen az egyik a másik fordítottja; a félelem nem más, mint a jó helyett a gonoszba vetett hit.
Az élet játéka arról szól, hogy minél tisztábban lássuk a jót, és igyekezzünk kitörölni tudatunkból a gonosz összes megjelenését. Ehhez a tudatalattin keresztül vezet az út: ide kell minél mélyebben elültetnünk a jó képeit. Egy csodálatos és nagyon sikeres ember mesélte nekem, hogy ő az összes félelmét egy pillanat alatt törölte ki elméjéből egy nagybetűs, nyomtatott felirat hatására, amelyet egy szoba falán olvasott. Az állítás a következő volt: AGGÓDNI FELESLEGES; LEHET, HOGY AZ EGÉSZ MEG SEM FOG TÖRTÉNNI. Ezek a nagy hatású szavak kitörölhetetlenül beleivódtak a férfi tudatalattijába, aki ma azzal a szilárd meggyőződéssel éli az életét, hogy vele csakis jó dolgok történhetnek - és éppen ezért csakis jó dolgok történnek vele.
Ami nagyon fontos: sosem szabad megfeledkeznünk róla, hogy bármit is mondunk, van egy néma fültanúnk: a tudatalattink.
Minden gondolat, minden szó lenyomatot hagy rajta, hogy aztán ezáltal a legapróbb részletig megvalósulhassanak. Olyasmi ez, mint amikor egy énekes hangját érzékeny lemezen rögzítik. Ilyenkor minden hang, miden hangszín megörökítésre kerül. Ha az előadó köhög vagy hezitál, a felvétel azt is rögzíti. Törjük hát szét tudatalattink régi, rossz lemezeit – a lemezeket, amelyeket nem szeretnénk megőrizni -, és vegyünk fel helyettük újakat, gyönyörűeket!
Ismételd el hangosan, erőteljesen és meggyőződéssel a következő mondatokat: "Ezennel kimondott szavam által darabokra zúzom, és megsemmisítem tudatalattim minden hamis lemezét. Saját hiábavaló képzelgéseimnek ezen szüleményei oda térnek vissza, ahonnan jöttek: a semmi szemétdombjára. Ezennel tökéletes felvételeket készítek helyettük a bennem lakozó Krisztus által: az egészség, a gazdagság, a szeretet és a tökéletes önkifejezés lemezeit." Ez tehát az élet játéka - ha szabályosan és tökéletesen játsszák.
Forrás:Florence Scovel Shinn: A karmának nincs humorérzéke - Játékszabályok egy jobb és gazdagabb élethez
A legtöbb ember számára az élet harc. Pedig ez óriási tévedés: az élet nem harc, hanem játék. Mindaddig nem játszhatunk azonban sikeresen, míg nem ismerjük a játékot meghatározó spirituális törvényeket, amelyeket az Ó- és Újtestamentumok bámulatos tisztasággal tárnak elénk. Jézus Krisztus alapvető tanítása nem más, mint hogy az élet egy nagyszabású adok-kapok játék.
"Mert a mit vet az ember; azt aratja is" (Gal 6:7). Vagyis bármit is küldjön az ember a külvilág felé szóval vagy cselekedettel, az végül biztosan visszatér hozzá; amit ad, csak azt fogja visszakapni.
Ha gyűlöletet sugároz magából, őt is gyűlölik majd; ha szeret, szeretet lesz a jutalma; ha kritikus, vele szemben is kritikusak lesznek; ha hazudik, neki is hazudni fognak, ha pedig csal, ő maga is megcsalatik. Mi több, Jézus tanításaiban az is egyértelműen benne foglaltatik, hogy a játék fő hajtóereje az ember képzelete.
"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet (vagyis képzeletedet), mert abból indul ki minden élet." (Péld 4:23)
Következésképpen minden, amit elképzelünk, előbb vagy utóbb külsőleg is megnyilatkozik életünkben. Ismerek egy embert, aki valósággal rettegett egy bizonyos betegségtől. Hiába volt az adott kór ritka és nehezen megkapható, ő olyan kitartóan képzelgett és olvasott róla, hogy az végül kialakult a szervezetében. Ő pedig meghalt - torz képzelgéseinek áldozataként.
Ha tehát sikeresek szeretnénk lenni az élet játékában, fejlesztenünk kell képzelőerőnket. Az ember, aki képes a jó dolgok felé irányítani képzeletét, eléri "szívének minden igaz szándékát" - legyen szó egészségről, gazdagságról, szeretetről, barátokról, a tökéletes önkifejezés képességéről, vagy akár a legmagasabb szintű ideálokról.
A képzelőerő - amelyet „az elme ollójának” is neveznek - folyton csak jár és jár, és a képek, amelyeket az ember a segítségével alkot, előbb vagy utóbb szembejönnek vele a való életben is. Hogy képesek legyünk a megfelelő módon fejleszteni képzelőerőnket, először is meg kell értenünk az elme működését. Ahogyan azt a régi görögök is mondták: "Ismerd meg önmagad!"
Az elme három fő részre oszlik, a tudatalattira, a tudatra és a tudatfelettire. A tudatalatti valójában olyan erő, amely nem rendelkezik önálló irányítással. Hasonlatos a párához vagy az elektromossághoz: arra megy, amerre vezetik.
Minden, amit az ember mélyen átérez vagy erősen elképzel, lenyomatot hagy a tudatalattiban, amely azután - bármiről legyen is szó - a legapróbb részletekig hűen meg is valósítja azt.
Lássunk egy példát! Ismerek egy asszonyt, aki kislánykorában mindig "özvegyesdit" játszott. Ilyenkor feketébe öltözött, és beburkolózott egy hosszú, fekete fátyolba. Mindezt látva, az emberek azt gondolták, hogy egy értelmes és szórakoztató gyermekről van szó. Ez a kislány felcseperedvén feleségül ment egy férfihoz, akit tiszta szívéből szeretett. A férfi azonban nem sokkal az esküvőjük után meghalt, a nő pedig hosszú évekig fekete ruhában és gyászfátyolban járt. A kislány tehát olyan erősen égette bele saját özvegységének képét a tudatalattijába, hogy az - bármilyen szörnyen érintette is ez őt - évekkel később valóra vált.
A tudatos elmét halandó vagy testi elmének is nevezik. Ez a rész voltaképpen az emberi elme, amely olyannak látja a világot, amilyennek az tűnik. Halált, katasztrófát, betegséget, szegénységet és korlátokat érzékel mindenhol, és ezeket a képeket közvetíti a tudatalatti felé.
A tudatfeletti elme az Isteni Elme megnyilvánulása az emberben. Itt lakoznak a tökéletes ideálok, a "tökéletes minták" - ahogy Platón mondaná. Ez az Isteni Terv – melynek minden ember része, és amely ezért minden emberben megtalálható.
A görög filozófus szerint "van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg".
Tudatfelettink őriz erről az Isteni Tervről egy tökéletes képet, amely azonban legtöbbször csupán elérhetetlen ideálként siklik át a tudatos elmén – olyan valamiként, amely "túl szép, hogy igaz legyen".
Pedig valójában ez a kép az ember legigazabb rendeltetésének hordozója, amelyet a benne lakozó végtelen intelligencia vetít át az elméjén.
A legtöbb ember azonban nincs tisztában igazi elrendeltetésével, ezért olyan célokat kerget, illetve olyan helyzeteket idéz elő az életében, amelyek nem igaz valójából fakadnak, ennek megfelelően pedig - ha el is éri őket -, azok csupán kudarcot és csalódást okoznak neki.
Jó példa erre az a hölgy, aki egyszer ilyen nem igaz valójából fakadó, téves kéréssel keresett fel engem. Azt szerette volna, ha a szavaimmal megerősítem, hogy egy bizonyos férfi - akibe természetesen nagyon szerelmes volt - lesz a jövendőbelije. (A diszkréció kedvéért csak X.Y.-nak nevezte őt.)
Felvilágosítottam róla, hogy nem tehetem, mivel ezzel semmibe venném a szellemi törvényeket. Megnyugtattam azonban, hogy a valóban neki szánt, az "Isten által rendeltetett" férfival kapcsolatban nagyon szívesen adok neki megerősítést. - Amennyiben X.Y. az ön számára rendeltett, nem veszítheti el, ha pedig nem ő az, úgyis kap helyette mást - tettem még hozzá.
A nő ezek után is gyakran találkozott a férfival, de kapcsolatukban nem mutatkozott semmilyen komolyabb előrelépés. Egyik este pedig a következővel hívott fel:
- Tudja, mi a helyzet? Az elmúlt héten már nem is láttam olyan csodálatosnak X.Y.-t.
- Talán nem ő az Isten által önnek rendeltett férfi. Talán nem ő az igazi - válaszoltam.
Nem sokkal ezután a hölgy megismerkedett valakivel, aki egyből beleszeretett, és aki azonnal ki is nyilvánította, hogy a nő tökéletesen megtestesíti az ideálját. Ettől a férfitól tehát tulajdonképpen mindent megkapott, amit azelőtt X.Y.-tól várt olyan görcsösen.
- Hátborzongató volt - mesélte utólag.
Hamarosan ő is viszonozni kezdte új hódolója érzelmeit, X.Y.-t pedig szinte teljesen elfelejtette.
Ebben a történetben a helyettesítés törvénye mutatkozik meg. Helyes gondolat lépett a téves helyébe, és így történhetett meg, hogy végül nem következett be veszteség vagy áldozat.
Jézus Krisztus azt mondta: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek." (Mt 6:33) És a Megváltó azt is világosan megmondta, hogy hol kell azt keresnünk: saját magunkban.
Isten országa, a Mennyei Királyság nem más, mint az igaz gondolatok, vagyis a tökéletes minták birodalma.
Mi több, Jézus Krisztus tanításaiból azt is egyértelműen kiolvashatjuk, hogy szavainknak óriási szerepe van az élet játékában. "Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak. (Mt 12:36-37) Sok ember képes a saját fejére szerencsétlenséget hozni haszontalan és rosszul megválasztott szavak által.
Egyszer egy asszony például azt kérdezte tőlem, mi az oka, hogy az élete csupa szegénység és szűkölködés, és bármerre induljon is, mindenhol csak korlátokba ütközik. Pedig - ahogy elmesélte - nem volt ez mindig így: régebben saját otthonában élt, csodálatos dolgok vették körül, és bőven akadt pénze is. Beszélgetésünk során kiderült, hogy ez a nő bizony a házimunkában gyakran elfáradt, és ilyenkor gyakran mondta a következőket: "Elegem van, holtfáradt vagyok - bárcsak egy fatörzsben élnék inkább!"
- Hát igen, ma ebben a fatörzsben élek - tette hozzá melankolikusan.
Ez az asszony szó szerint belebeszélte magát abba a bizonyos fatörzsbe. A tudatalattinak bizony egy csepp humorérzéke sincsen - ezért történhet meg, hogy az emberek mintegy "beleviccelik" magukat ilyen és ehhez hasonló kényelmetlen és boldogtalan helyzetekbe.
Ismertem például egy másik asszonyt, aki - bár nagyon is gazdag volt - állandóan azon viccelődött, hogy "készül a szegényházba". Nem telt bele néhány év, és ugyanez a nő szinte nyomorgott, mivel túl jól sikerült elültetnie tudatalattijában a nélkülözés képét.
Szerencsére a törvény mindkét irányban működik: tehát szűkös anyagi helyzetből is mindig van út a bőségbe. Egy forró nyári napon például azzal állított be hozzám egy hölgy, hogy írjak fel neki "jólét-kezelést". Amikor először nálam járt, kimerült, levert és kedvetlen volt, és állítása szerint nyolc dolláron kívül semmije sem volt ezen a világon.
- Rendben, akkor most szépen megáldjuk ezt a maga nyolc dollárját, és úgy teszünk velük, ahogyan Jézus tett a kenyérrel és a hallal: megszaporítjuk őket - válaszoltam.
Hiszen Ő azt tanította, hogy minden ember képes megáldani és megszaporítani a javait, és ezzel gyógyítani, és jólétet teremteni.
- Értem. De nekem mit kell most tennem? - kérdezte az asszony.
- Kövesse az intuícióját – válaszoltam. - Van esetleg valami olyan érzése, hogy egy bizonyos dolgot meg kell tennie, vagy egy bizonyos helyre el kell mennie? Az intuíció nem más, mint belső tanítónk. Az ember e csalhatatlan vezetőjéről és az azt meghatározó törvényekről a következőkben részletesebben is szólok majd.
- Nem is tudom - válaszolta a nő. - Az az érzésem, hogy haza kellene mennem; épp annyi pénzem van, hogy ki tudjam fizetni az útiköltséget.
Egy messzi, eldugott városban lakott, olyan vidéken, amely híres volt a szegénységéről. Éppen ezért a tudatos elme (más néven intellektus) biztosan azt tanácsolta volna ennek az asszonynak, hogy maradjon New Yorkban, és vállaljon valami munkát, hogy pénzhez juthasson. Én mégis a következőt válaszoltam:
- Akkor menjen csak haza.
Egy megérzést sosem szabad semmibe venni. Mielőtt útjára engedtem, elmondtam még a következő megerősítést: Végtelen Szellem! Nyisd meg az utat számára a hatalmas bőség felé. Mostantól kezdve ellenállhatatlan erejű mágnesként vonzza magához mindazt, amit az Isteni Törvény neki szánt. Arra kértem a nőt, hogy maga is minél többször ismételje el ezt a megerősítést. Ezek után hazament. Néhány nap múlva, mikor éppen az egyik barátnőjét látogatta meg, összefutott családja egy régi ismerősével.
És láss csodát: ezen az ismerősön keresztül nemsokára több ezer dollár ütötte a markát. A szóban forgó hölgy azóta is gyakran mondja nekem, hogy "meséljem el mindenkinek egy asszony történetét, akinek nyolc dolláron és egy megérzésen kívül semmije sem volt".
A nekünk szánt ösvény mindig teli van kincsekkel; ezek azonban csakis a vágy, a hit, és a kiejtett szó varázserejének katalizátora által képesek megnyilvánulni, manifesztálódni. Jézus egyértelműen kimondta, hogy az első lépést az embernek kell megtennie.
"Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7:7)
Másutt az Úr így nyilatkozik az emberről az Írásban: "kezeim munkáját csak bízzátok reám" (Ézs 45:11). A Végtelen Intelligencia, vagyis Isten tehát mindig, minden pillanatban kész, hogy teljesítse az ember apróbb vagy nagyobb kéréseit.
Minden kívánság - legyen kimondott vagy kimondatlan - egyben kérés is. Mégis sokszor elcsodálkozunk, ha óhajaink hirtelen valóra válnak.
Egyik évben például gyönyörű rózsabokrokat láttam a közeli virágárus kirakatában a húsvét előtti héten. Azt kívántam, bárcsak kapnék valakitől egyet, és egy pillanatra megjelent lelki szemeim előtt a kép, ahogyan átemelem a bokrot a bejárati ajtómon.
Eljött az ünnep, és vele együtt megérkezett az én rózsabokrom is. Mikor megköszöntem a barátnőmnek, aki küldte, nem győztem hangsúlyozni, hogy éppen ilyet szerettem volna.
- Micsoda? De hiszen én liliomot küldtem neked, nem rózsát! - válaszolta értetlenül.
Később kiderült, hogy a virágárus összecserélte a rendeléseket. Hogy miért? Egyszerű: mert én működésbe hoztam a törvényt, így egyszerűen meg kellett kapnom azt a rózsacsokrot.
Egyetlen dolog állhat csupán az ember és legmagasabb ideáljai,
legmerészebb vágyai közé: a kétség és a félelem. Tehát amint képessé válik "aggodalmaskodás nélkül kívánni", szívének minden vágya egy gombnyomásra teljesül.
A következő fejezetek egyikében részletesen kitérek majd ezen elv működésére, és arra is, hogyan kell a félelmet kitörölni a tudatból. Utóbbi ugyanis az ember egyetlen és egyben a legnagyobb ellensége. Félelem a nélkülözéstől, a kudarctól, a betegségtől, a veszteségtől, ami általánosságban egyfajta bizonytalanságérzés képében jelenik meg. Jézus azt mondta tanítványainak: "Mit féltek, óh kicsinyhitűek?" (Mt 8:26) Láthatjuk tehát, hogy félelmünket hitre kell váltanunk, hiszen az egyik a másik fordítottja; a félelem nem más, mint a jó helyett a gonoszba vetett hit.
Az élet játéka arról szól, hogy minél tisztábban lássuk a jót, és igyekezzünk kitörölni tudatunkból a gonosz összes megjelenését. Ehhez a tudatalattin keresztül vezet az út: ide kell minél mélyebben elültetnünk a jó képeit. Egy csodálatos és nagyon sikeres ember mesélte nekem, hogy ő az összes félelmét egy pillanat alatt törölte ki elméjéből egy nagybetűs, nyomtatott felirat hatására, amelyet egy szoba falán olvasott. Az állítás a következő volt: AGGÓDNI FELESLEGES; LEHET, HOGY AZ EGÉSZ MEG SEM FOG TÖRTÉNNI. Ezek a nagy hatású szavak kitörölhetetlenül beleivódtak a férfi tudatalattijába, aki ma azzal a szilárd meggyőződéssel éli az életét, hogy vele csakis jó dolgok történhetnek - és éppen ezért csakis jó dolgok történnek vele.
Ami nagyon fontos: sosem szabad megfeledkeznünk róla, hogy bármit is mondunk, van egy néma fültanúnk: a tudatalattink.
Minden gondolat, minden szó lenyomatot hagy rajta, hogy aztán ezáltal a legapróbb részletig megvalósulhassanak. Olyasmi ez, mint amikor egy énekes hangját érzékeny lemezen rögzítik. Ilyenkor minden hang, miden hangszín megörökítésre kerül. Ha az előadó köhög vagy hezitál, a felvétel azt is rögzíti. Törjük hát szét tudatalattink régi, rossz lemezeit – a lemezeket, amelyeket nem szeretnénk megőrizni -, és vegyünk fel helyettük újakat, gyönyörűeket!
Ismételd el hangosan, erőteljesen és meggyőződéssel a következő mondatokat: "Ezennel kimondott szavam által darabokra zúzom, és megsemmisítem tudatalattim minden hamis lemezét. Saját hiábavaló képzelgéseimnek ezen szüleményei oda térnek vissza, ahonnan jöttek: a semmi szemétdombjára. Ezennel tökéletes felvételeket készítek helyettük a bennem lakozó Krisztus által: az egészség, a gazdagság, a szeretet és a tökéletes önkifejezés lemezeit." Ez tehát az élet játéka - ha szabályosan és tökéletesen játsszák.
Forrás:Florence Scovel Shinn: A karmának nincs humorérzéke - Játékszabályok egy jobb és gazdagabb élethez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése