A transz – szörf elméleti alapjának megértéséhez a variációmodellt fogjuk felhasználni, ami egy teljesen új világképet jelent. Az emberek nem tudják, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is képesek valóra váltani az álmaikat. De hogyan lehetséges ez, mi ez a módszer?
Rejtvény:
Ez a felfogás azonban, amely a sors végzetszerű elkerülhetetlenség érzését váltja ki belőlünk, és belső ellenállást kelt. Akinek az életét nem kíséri siker, panaszkodik a sorsára: miért ilyen igazságtalan az élet? Miért vannak ekkora egyenlőtlenségek? Miért állít az élet a maga sokszínűségével bizonyos emberek elé ennyi korlátot? Milyen hibát követtek el azok, akik kevésbé szerencsések?
Ha valaki hisz az előre meghatározott sorsban, a gondok legjobb ellenszerének a megadást és az alázatos viselkedést tekinti. Emellett sokszor halljuk a modern és divatos magyarázatot: „Ha boldog akarsz lenni, légy egyszerűen boldog.” Tényleg nem szabad többre vágynunk? Miért kellene arra kényszerítenünk magunkat, hogy boldogok legyünk? Ez ugyanolyan lenne, mintha arra kényszeríteném magam, hogy szeressek valakit.
Napjainkban csak úgy nyüzsögnek körülöttünk a „megvilágosodtak”, akik egyetemes szeretetre, és megbocsátásra szólítanak fel. Elképzelhető, hogy ezzel könnyebb lesz az élet, ám az ember a lelke mélyén nemigen érti, miért kell arra kényszerítenie magát, hogy megbocsásson annak, akit gyűlöl, és szeresse azokat, akik közömbösek a számára. Az így kikényszerített boldogság mindig mesterkélt marad.
Eléggé vigasztalan kép – de vajon tényleg ez a valóság? Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha az embernek már kezdetben nem volt akkora szerencséje, hogy jómódba szülessen, kétféle sors közül választhat: vagy alázattal hordozza a keresztjét, vagy az egész életét a harcnak szenteli. Mi okunk lenne, hogy örüljünk egy ilyen életnek? Tényleg nem látszik egyetlen fénysugár sem ebben a reménytelenségben?
De igen, látszik. Minden eddig elhangzott felfogással ellentétben a megoldás egyszerű és kényelmes, mert egy egészen más síkon keresendő. A transz – szörfben a sors fogalma egy teljesen más világképen nyugszik
Az idők során minden elméletet bebizonyítanak, így ezek létjogosultságot is nyernek. Ez igaz, minden tetszőleges felfogásra. Ha például Ön arra a következtetésre jut, hogy a sors előre meg van határozva, akkor így is lesz. Ezzel Ön önként adja magát valaki másnak a kezére – hogy kiére, annak nincs jelentősége. Olyan lesz tehát, mint egy csónak, amely ki van szolgáltatva a hullámok kényének – kedvének. De ha úgy gondolja, hogy saját maga alakíthatja a sorsát, akkor tudatosan felelősséget vállal mindazért, ami az életében történik. Más szóval: a döntése meg is fog valósulni. Azt kapja, amit választ. Bármely világnézet mellett döntsön is, az igazság az Ön oldalán fog állni. És a többiek vitatkozni fognak Önnel, mert nekik is és Önnek is igazuk van.
Ha az ember kiragad egy elemet a világ sokszínű jelenségeiből, és vizsgálni kezdi, egész tudományágat vezethet le belőle. Ez a tudás önmagában nem lesz ellentmondásos: tényleg valósághűen fogja leképezni azt a bizonyos jelenséget. Ahhoz, hogy megalapozzunk egy tudományágat, már az is elég, ha alapul veszünk néhány tényt, amelyek nem teljesen világosak, mégis valóságosak. Például a kvantumfizika is néhány bebizonyíthatatlan igazságon alapul – alapigazságokon, azaz egyszerűbb igazságra vissza nem vezethető tényeken. Azért bizonyíthatatlanok, mert pusztán a tudás kiindulópontjául szolgálnak. A mikrokozmoszban bizonyos objektumok adott körülmények között részecskeként, máskor hullámként viselkednek. A tudósok nem tudták egyértelműen megmagyarázni a viselkedésnek ezt a kettős természetét, így a jelenséget egyszerűen sarkigazságként vették bele az elméletükbe. A kvantumfizika alapigazságai hasonló módon próbálják meg közös nevezőre hozni a valóság jelenségvilágának sokszínűségét, mintha a vakok megegyeznének abban, hogy az elefánt egyszer oszlopként viselkedik, máskor pedig kígyóként. Ha a mikrokozmosz elemeinek leírásánál a részecskék tulajdonságaiból indulunk ki, megkapjuk az ismert fizikus, Niels Bohr atommodelljét. Ebben a modellben elektronok keringenek egy atommag körül, a naprendszer bolygóihoz hasonlóan. De ha a hullámok tulajdonságaiból indulunk ki, az atom egy rendezetlen folthoz hasonlít. Mindkét modell működik, és mindkettő egy bizonyos nézőpontból tükrözi a valóság sokszínű jelenségeit. Ismét csak azt kapjuk, amit választunk.
A valóság bármely tetszőleges jelensége szolgálhat ilyen bebizonyíthatatlan felfedezésként, és ezzel az alapját adhatja egy tudományágnak, amelynek feltétlen létjogosultsága van. A valóság egy és oszthatatlan, de folytonosan különféle külső nézőpontokból jelenik meg előttünk. Az embereknek még arra sincs idejük, hogy elég alaposan megvizsgálják és megmagyarázzák az egyik megjelenési formáját, és máris egy új, az előzőnek gyökeresen ellentmondó nézőpont jelenik meg. A tudósok megpróbálják összhangba hozni egymással a valóság különböző megjelenési formáira vonatkozó magyarázatokat, hogy így megszabaduljanak az ellentmondásoktól, ám ez nemigen sikerül. Egyetlen lehetőség van arra, hogy a valóság jelenségeinek sokszínűségét és sokrétűségét valamennyi tudományággal összhangban magyarázzuk, mégpedig az, ha elfogadjuk: a sokrétűség és változatosság világunk egyik, talán legalapvetőbb tulajdonsága.
Bármennyire furcsán hangzik is, az egyes tudományágak képviselői, miközben azon igyekeztek, hogy magyarázatot találjanak a világ különböző jelenségeire, valamilyen okból épp ezt a tényt hagyták figyelmen kívül. A sokszínűségnek és változékonyságnak kellene valamennyi megfigyelés alapját jelentenie, hasonlóképpen a koordináta – rendszer nulla pontjához. A különféle tudományágak minden kiindulási pontja másodlagos jelentőségű ehhez képest. Ám a tudósok éppen ennek az alapvető kiindulási pontnak nem szentelnek figyelmet, mintha nem tartalmazna értékelhető információt. Pedig tartalmaz, mégpedig egészen rendkívülieket.
tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése