Aki személyesen találkozik vele, azonnal megérzi a belőle sugárzó békét. A rendíthetetlen nyugalom felszíne alatt azonban bátor harcos rejtőzik, aki nem retten vissza a konfliktusoktól, ha a meggyőződése a tét. A zen buddhista szerzetes 16 évesen csatlakozott egy kolostor közösségéhez, jóllehet a szülei kezdetben nem örültek fiuk pályaválasztásának.
„Gyerekkorom legszebb emléke az a pillanat, amikor hét-nyolc éves koromban először láttam meg Buddha képét egy magazinban. A füvön ült, békésen, mosolyogva. Mély hatást gyakorolt rám. Körülöttem az emberek egyáltalán nem ilyenek voltak, így a kép felkeltette bennem a vágyat, hogy én is olyan legyek, mint ő. 16 éves koromig dédelgettem magamban ezt a vágyat, amikor a szüleim végre beleegyeztek abba, hogy szerzetes legyek“ – emlékszik vissza rá, hogyan ébredt fel benne az elhivatottság.
Thich Nhat Hanh bátran szembeszállt saját országának kormányával a vietnami háború idején. Bár a szerzetes a kontemplatív élet mellett döntött, a háború őt is választás elé állította: maradjon elrejtőzve a kolostor falai között, életét a spirituális szemlélődésnek szentelve, vagy lépjen ki az elzártságból és segítsen a falu szenvedő lakóin? Thich Nhat Hanh úgy döntött, egyszerre választja mind a két utat, és ezzel megszületett az „elkötelezett buddhizmus“, az a mozgalom, amely békés úton igyekezett szociális reformokat elérni. Az a mozgalom, amely 1967-ben arra indította Martin Luther Kinget, hogy a vietnami szerzetest jelölje a Nobel-békedíjra.
„1965 júniusában írtam Martin Luther Kingnek egy levelet, amelyben elmagyaráztam neki, miért áldozzák fel az életüket vietnami szerzetesek“ – idézi fel kapcsolatuk történetét Thich Nhat Hanh. „Megmagyaráztam, hogy ez nem öngyilkosság. Olyan kivételes helyzetekben, mint amilyen akkor Vietnamban állt fenn, az ember nagyon nehezen tudja hallatni a hangját. Néha fel kell gyújtanod magad azért, hogy rád figyeljenek. Ilyenkor az embert az együttérzés mozgatja, tettünket a szeretet, és nem a kétségbeesés motiválja. Egy évvel azután, hogy megírtam neki ezt a levelet, találkoztam vele Chicagóban. Beszélgettünk a békéről, a szabadságról és a közösségről. Egyetértettünk abban, hogy közösség nélkül nem jutunk túl messzire. A beszélgetésünket követő sajtótájékoztatón azután Martin Luther King nagyon határozottan fellépett a vietnami háború ellen."
A két békeharcos később is találkozott. „Elmeséltem neki, hogy Vietnamban az emberek bódhiszattvának hívják őt azért az erőfeszítéseiért, amelyeket a népéért, a hazájáért, a világért tesz. A bódhiszattva, a buddha mindig együttérzéssel és erőszakmentesen cselekszik. Amikor meghallottam, hogy merénylet áldozatává vált, először nem hittem a fülemnek. Arra gondoltam, az amerikai nép képes volt életet adni Kingnek, de nem volt képes megőrizni őt. Annyira haragudtam, hogy sem enni, sem aludni nem tudtam. De azóta is él bennem az eltökéltség, hogy szeretetteljes közösséget építsek. És azóta is folyamatosan érzem a támogatását“ – mondja Thich Nhat Hanh.
Közel negyven év száműzetésben
A honfitársait ért erőszak ellensúlyozására a vietnami szerzetes létrehozott egy segélyszervezetet amely részt vett a lebombázott vietnami falvak újjáépítésében, iskolákat és orvosi rendelőket hozott létre, illetve segített új otthont találni a hajléktalanná vált családoknak. Thich Nhat Hanh ezen kívül életre hívott egy buddhista egyetemet, egy kiadót és egy békemozgalmi magazint. Mindez együtt túl soknak bizonyult a vietmani kormányzat számára, így amikor a szerzetes 1966-ban egy békemisszióval elhagyta az országot, utána nem engedték haza. Thich Nhat Hanh 39 évig élt száműzetésben.
„A legelső évben szinte minden éjjel azt álmodtam, hogy hazamegyek. Felfelé másztam egy csodálatos, zöldellő hegyen, boldogan, aztán hirtelen felriadtam és rájöttem, hogy száműztek. Ekkor fejlesztettem ki azt a gyakorlatot, hogy igyekeztem minél inkább kapcsolatba kerüni a fákkal, a madarakkal, a gyerekekkel, a nyugati emberrekkel, és megalkotni a magam közösségét. Ennek a gyakorlatnak köszönhetem, hogy az otthonomtól távol is otthonra találtam. Egy évvel később a nyugtalan álmok megszűntek“ – emlékszik vissza száműzetése éveire.
Thich Nhat Hanh már azelőtt is hosszasabban időzött nyugaton, mielőtt elűzték volna a hazájából. Az 1960-as évek elején az Egyesült Államokban tanult a Princeton egyetemen, majd tanított a Columbia Egyetemen. Végül Franciaországban talált új otthonra. 1969-ben Párizsban ő vezette a buddhista delegációt a béketárgyalásokon, francia földön megalapította az Egyesült Buddhista Egyházat, és több mint száz könyvet írt, köztük a bestsellernek számító 1995-ös kötetet, amelynek a címe: Élő Buddha, élő Krisztus.
„Egy nap, a harmincas éveimben járhattam, és éppen a meditációs sétámat tartottam egy francia parkban, amikor megláttam egy fiatal anyukát a gyönyörű kisbabájával. Egy pillanatra átvillant rajtam, hogy ha nem lettem volna szerzetes, akkor nekem is lehetett volna ilyen feleségem és gyerekem. De a gondolat csak egyetlen másodpercig tartott, és nagyon hamar túlléptem rajta“ – vall arról, nem érezte-e lemondásnak a szerzetes nőtlen életét.
Nem kell a jövőbe rohannunk
Thich Nhat Hanh végül Dél-Franciaországban telepedett le és megalapította a Plum Village nevű buddhista meditációs központot, ahol ma is él. Évről évre sok ezer ember zarándokol el ide, hogy felfedezze a buddhizmus tanításait, köztük a tudatosságot (a szándékos ráhangolódást a jelen pillanatra), a gyakorlatokat (amilyen például a tudatos járás, amely a helyes gondolkodás felé indít el) és a megvilágosodást (a megszabadulást a szenvedésről, amely akkor jelentkezik, ha az ember ráébred a valóság igazi természetére).
„Megfelelő gyakorlással megtanulhatjuk, hogyan éljünk a jelen pillanatban. A tudatosság segítségével belehelyezkedhetünk a jelenbe, hogy átéljük az életnek mindazt a csodáját, amely elérhető az adott pillanatban. Igenis lehetséges boldogan élni az itt-és-mostban. A boldogság oly sok feltétele elérhető – több mint elegendő ahhoz, hogy most boldogok legyünk. Nem kell rohannunk a jövőbe ahhoz, hogy még több jusson nekünk“ – hangoztatja azoknak a tanoknak a hirdetője, amelyekkel több mint kétezer évvel ezelőtt Siddhartha Gautama ismertette meg a világot. Buddha, az indiai születésű herceg elhagyta kényelmes és bőséggel telt életét azért, hogy megtalálja a megvilágosodást – és közben megalapított egy vallást.
„Tudom, hogy nem tudunk eleget“ – válaszolta Thich Nhat Hanh arra a kérdésre, vajon mi az, amit biztosan tud. „Továbbra is tanulnunk kell, nyitottnak kell lennünk. És készen kell állnunk arra, hogy elengedjük a tudásunkat, ha a valóság megértésének magasabb szintjére akarunk eljutni. Ha egy létra hatodik fokán állva meggyőződésünk, hogy az a legmagasabb, akkor nem tudunk továbblépni a hetedik fokra. Ilyenkor el kell hagynunk a hatodikat azért, hogy felléphessünk a következőre. Ez a buddhista gyakorlat, a nézeteink elhagyása. A meditáció buddhista gyakorlásának lényege az, hogy nem ragaszkodunk a nézetekhez. Az emberek azért szenvednek, mert fogva tartják őket a meggyőződéseik. Abban a pillanatban, hogy ezektől megszabadulunk, szabadok vagyunk és nem szenvedünk többé.“
Jaffa Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése