megértsük, mi a különbség a tudat és a tudatalatti között. Könyvek ezreit írták már erről a
rendkívül bonyolult témáról. Utalásokat találhatunk a tudatra és a tudatalattira,
különösen a tudatalattira, az emberiség kezdetétől fogva. A tudatalattit gyakran nevezik
létünk erőforrásának. A program előrehaladtával arról is beszélünk majd, hogyan
hathatunk tudatalattinkra.
Beszéljünk most előbb arról, milyen a kapcsolat a tudat és a tudatalatti között! Mit
tehetünk azért, hogy irányíthassuk tudatalattinkat, és hogyan változtathatunk
programján? A tudat és a tudatalatti csodálatosan megtervezett, első osztályú
mestermunka, ha szabad így kifejeznem magam. Mert bár különböző feladataik vannak,
együttműködésük mégis tökéletes. A legjobban talán úgy illusztrálhatnánk, ha azt
mondjuk, ez itt a tudatos én, ez pedig a tudatalatti. Valójában a tudatos én tudatunk
körülbelül 10 %-áért felelős, ami megfelel a gondolkodás 10 %-ának. Gondolkodásunk 90 %-
át a tudatalatti irányítja.
Amikor a szellemi képességek kiaknázásáról beszélünk, a tudatalatti erőforrások
teljesítményének felszabadítását értjük ezen. Nézzük, mit csinál a tudatos én! A tudatnak
vannak bizonyos specifikus feladatai. Először is: a tudat tárgyilagos. A tudatos én
objektívan szemlélheti a világot, világosan, ha úgy tetszik. Vizsgálhatja elemzően,
tárgyilagosan, tehát érzelmek nélkül. Másodszor: az objektív, azaz tudatos én racionális.
Emellett pedig megkülönböztet. Ezek az alapvető jegyei. Felismeri az igazság, valótlanság
és hazugság közötti különbséget. Kicsit olyan, mintha az agy matematikai vagy
érzelemmentes része lenne.
A tudatnak 4 fő funkciója van.
Az 1. funkció: a tudatos én azonosítja a beérkező információkat. A beérkező
információk különböző forrásokból jöhetnek. Ezek lehetnek gondolatok vagy események,
amelyek kívülről érnek bennünket. Tételezzük fel, hogy átmegyünk az utcán. Ez itt az
agyunk. Át akarunk menni az úton, és meghalljuk egy autó búgását. Szemünkkel azonnal
odanézünk, hogy lássuk, mi okozta a zajt, és hogy azonosítsuk a zajforrást. Amikor
megpillantjuk az autót, akkor a zajt automatikusan az autóhoz kapcsoljuk.
A 2., amit a tudatos én csinál, az az, hogy összehasonlítjuk a mozgó autót az
általunk látott összes eddigi mozgó autóval. Ha nagyvárosban élünk, mint New York,
meglátunk egy autót, és azt összehasonlítjuk a többivel. És egy efféle nagyvárosban vagy
egymillió mozgó autót láttunk már, reflexeink igen-igen élesek. Ha vidéken élünk, ahol
nem túl gyakran látunk mozgó járművet, ha mégis megpillantunk egyet, reflexeink
valószínűleg igen lassan fognak működni. Az összehasonlítás úgy történik, hogy egy gyors
pillantást vetünk tudatalattinkra, és ellenőrizzük minden egyes korábbi mozgó autóval
kapcsolatos tapasztalatunkat. Ha ez megtörtént, ha megtettük az összehasonlítást,
szinte azonnal megkapjuk a visszajelzést. Valójában a tudatalatti körülbelül 30 ezerszer
gyorsabban működik, mint… mint a tudatos én. Egyetlen pillantás elegendő, vagy egyhang, vagy egy halvány gondolat a tudatunkban, amely azonnal elindítja ezt a reakciót. Ha
ez nem lenne, pusztán a tudatunkkal történő kiértékelés rettentő sok időt igényelne.
A tudat 3., lényeges feladata: az elemzés. Ha már megvan a visszajelzés az
összehasonlításról, akkor a tudat elemzi a helyzetet. Átmegyünk az úttesten. Halljuk egy
közeledő autó motorjának a hangját. Odafordulunk, látjuk a felénk jövő autót.
Összehasonlításunk közli, hogy az autó óránként 80 km-es sebességgel közeledik, és egy
pillanat múlva ott lesz, ahol állunk, hacsak vissza nem lépünk. Tehát elemezzük a
helyzetet, és azt mondjuk: „Mit tegyek: visszalépjek vagy ne?” A válasz persze: igen.
Természetesen visszalépünk, ami tudatunk 4. feladatából következik, és ez a
döntés. A tudat, miután elvégezte az elemzést, eldönti, mi a teendő. Azt mondja: igen
vagy nem. A tudat olyan, mint a 2-es számrendszer alapján működő számítógép. A bejövő
információra mindig vagy igent, vagy nemet mond. És egyszerre mindig csak 1
gondolattal képes foglalkozni. Meglátják, mennyire bámulatos. Ez valóban egy briliáns
szerkezet. Tehát átmegyünk az utcán. Halljuk a hangot. Odanézünk, látjuk a közeledő
autót. A… az összehasonlítás jelzi, hogy az autó gyorsan jön felénk, az elemzés jelzi, hogy
ki kell térnünk az útjából. Azt kérdezzük: „Mozduljak? Igen vagy nem?” A válasz: igen.
„Előre menjek? Igen vagy nem?” A válasz: nem. „Hátra menjek? Igen vagy nem?” És ahogy
kimondjuk: „Igen.”, hátra kell menni. Ezt az igent továbbítjuk a tudatalattinak. A
tudatalatti pedig azonnal mozgósítja az összes ideget, az összes izmot és az összes sejtet,
hogy elmozduljunk hátrafelé. Nem kell ott állnunk, és azon töprengenünk, hogy előbb a
jobb vagy a bal lábunkat mozdítsuk. Egyetlen dolgot teszünk: jelzést adunk a tudatnak, ha
úgy tetszik, egy lökéssel, vagy inkább érzelmi robbanással. Minél erősebb az érzelem,
annál gyorsabban reagál a tudatalatti a tudat jelzésére. A tudatalatti működése ugyanis az
érzelmektől függ. Olyanoktól, mint a félelem, a túlélési ösztön, a vágy ösztöne vagy a
szeretet ösztöne. Mindig egy érzelem az, ami mozgósítja a tudatalattit. Helyes.
Melyek a tudatalatti főbb tulajdonságai? A tudatalatti olyan, mint egy
megbízható adatbank. Az adatbank, vagyis a tudatalatti feladata az, hogy tárolja és
előhozza az információkat. Más szóval: a tudatalatti az a szubjektív én, ami… az az én,
amelyik egyszerűen engedelmeskedik. Ahogy a tudatos én parancsba ad valamit. A
tudatalatti engedelmeskedik, önálló gondolata ugyanis nincs. Apropó, a tudatnak viszont
emlékezete nincs. Az emlékezet tára a tudatalatti. A tudat egyszerre csak 1 gondolattal
tud foglalkozni, míg a tudatalatti tények billióit tárolja.
A tudat és a tudatalatti közötti kapcsolat olyan, mintha a tudat lenne a kertész, a
tudatalatti pedig a kert. Akármilyen magot ültetünk el a tudatalattiba, a tudatalatti egész
biztosan meg fogja növeszteni. Tudatalattinkban különböző programok egész sorozata
található. Először is énkép, amely tartalmazza az összes információt mindenről, ami
számunkra fontos. Az összes korábbi tapasztalatunkat és az ezekre adott válaszainkat.
Így, ha egy új helyzet hasonlít egy régebbire, a tudatalatti feladata az, hogy
viselkedésünket korábbi viselkedésünkkel összhangban tartsa. Ha tehát egy helyzet
mindig félelemmel töltött el minket, s újra ilyenbe kerülünk, gondolkodás nélkül félni
kezdünk. Egy olyan helyzet, amiről semmit nem tudunk, számunkra nem lesz sem
félelmetes, sem félelemmentes, mert nem tudunk róla eleget, amíg fel nem építünk egy
tapasztalati bankot.
És itt elérkeztünk 3 fontos törvényhez. A 3 legfontosabb lelki törvényhez, amiről
már beszéltünk is, hogy mennyire befolyásolják életünket.
Brien Tracy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése