Ha valami nem a gyötrelemböl születik...........

Érdemes végig gondolni csak 7 perc

összetörtem,sírtam,gyötrődtem böjtöltem
aztán imádkozni kezdtem éjjel nappal
ha valami nem a gyötrelemből születik...............

http://www.youtube.com/watch?v=FWVXnzpkBCs&list=PL6C1B799D47DF0C1E

Az emberi sors három építőkőve

Az ember gondolata
Ez az erõ az ember jellemét építi, olyan az ember, amilyenek a gondolatai. Az ember sehol máshol nem válhat oly világosan és egyértelmûen sorsának létrehozójává, mint a gondolatok terén. A jellem az emberi boldogság egyik legfontosabb feltétele a földön. A tettre kész, nemes és erõs jellem a dicsõséges jövõ záloga.
"Az ember az elmélkedés teremtménye. Amirõl jelen életében elmélkedik, azzá válik a következõ életében."

Az ember vágyai
A vágy és az akarat ugyanannak az erõnek két pólusa, amely összekapcsolja az embert vágyának tárgyával, abba az irányba hajtja, amelyben vágyai teljesülhetnek.
A vágy és legfelsõ formája, az akarat a Világegyetem leghatalmasabb teremtõerõi. A vágyak a külsõ világ ilyen vagy olyan tárgyaihoz vonzanak. A vágyak hozzák létre szenvedélyeinket, határozzák meg az ember sorsát a halál utáni állapotban, a Tisztítótûzben, amely épp a rossz szokásunk és negatív tettünk által teremtett. Ottani tartózkodásunk idõtartama és szenvedésünk intenzitása azon vágyaink erejének felel meg, amelyektõl meg kell szabadítanunk magunkat.
Mivel az emberi evolúció adott ciklusában vágyaink sokkal erõsebbek gondolatainknál, így a vágyakkal átszõtt karmikus kapcsolat erõsebben fûzi össze az embereket, mint a gondolataik.
Az ember tettei
A tetteink, amelyek a következõ testetöltésnek külsõ feltételeit határozzák meg.
Ha az ember tettei mások számára szenvedést okoztak, õ maga ugyanolyan mértékben fog szenvedni, ha viszont örömet és jólétet hoztak, ez a következõ testet öltésben kedvezõ földi körülményekben jut kifejezésre.
Az alantas tettek a világrendet megzavarják, és az egyensúly ennek következtében felbillen. Ahhoz, hogy ez az egyensúly helyreálljon, elengedhetetlen, hogy az elkövetõ saját magán érezze tettének következményét.
A karma törvényei szigorú számadást vezetnek, és a legkisebb dolog sem marad következmény nélkül. A legönzõbb egoista is jó körülmények közé születhet, ha a múltban környezete jólétét aktívan segítette, de hogy ezen körülmények között boldog lesz-e vagy komor és kielégítetlen, ez már egy másik karmikus számlától függ.

A hindu tanítások háromféle emberi karmát különböztetnek meg


Érett karma
Az érett karma már megérett az aratásra, éppen ezért elkerülhetetlen. A választás szabadsága a múltban volt, a választás már megtörtént, és a jelenben csak az adósságok megfizetése várat magára. Ebben az esetben az embernek nincsen választási lehetõsége. A választást korábbi életében végezte el, amikor vetett - és tetszik, nem tetszik - most már csak arathat.
Fontos, hogy felismerjük és megértsük, hogy jelen szenvedéseink okai a múltban elkövetett tetteink, és mindazokat a korlátokat, amelyek megkövetnek minket, saját magunk hoztuk létre. A szabad akarattal teremtett gondolatok, és vágyak többszörösen megismétlõdve szokássá válnak. A megszokás korlátozza az akaratot, és végül kialakul az automatizmus. Eljön az az idõ, amikor a lelkiismeret ráébred, hogy a szokás helytelen, és ekkor az ember megkezdi rossz szokásának szétrombolását, ellentétes gondolatokat hozva létre. Az életkörülmények, a ciklusok váltják egymást, és az ember jellemének bölcs hajlékonysága, a fölösleges szokásokról való lemondásának képessége segít kiállni minden nehézséget, minden megpróbáltatást. Az érett karma még azokban a pillanatokban is megmutatkozik, amelyeket "hirtelen fordulatnak" neveznek. A múlt tisztátalan gondolatai és érzelmei valódi Énünk, halhatatlan lelkünk körül szilárd kérget képeznek, amely fogságban tartja õt. A fogság több testetöltés során is folytatódhat. Ez idõ alatt a halhatatlan lélek, aki összegyûjtötte a tapasztalatokat, sok mindent megtanult, és magasabb jellemvonásokra tett szert, bár ezek a szilárd kéreg alatt hosszú idõn át rejtve maradnak. Erõs lökés kell ahhoz, hogy feltörjön a kéreg és kiszabaduljon a lélek. (Lehet ez egy jó könyv, lelkesítõ szó, követendõ példa, vagy éppen halálközeli élmény is.)
"Az új személyiség nem több, mint egy új öltözék ruha, aminek egyedi jellemzõi, színe, formája és tulajdonságai vannak, de a valódi ember, aki viseli azt, ugyanaz a bûnös, mint a régi." Ezért a karma törvénye az, ami az embert tévedhetetlenül abba a fajba és nemzetbe vezeti, ahol magtalálhatók azok az általános jellegzetességek, amelyek olyan testet fognak létrehozni, és olyan társadalmi környezetet biztosítanak, ami megfelelõ a lélek által elõzõ életében felépített általános jellem megnyilvánulásához, és az általa elvetett termés learatásához. A karma így jelöli ki azt a vonalat, ami a lélek útját az új testetöltésben kialakítja, mivel ez a karma az okok összessége, amiket maga a lélek hozott mozgásba.

Rejtett karma
Mindegyik ok közvetlenül akarja hatását kifejteni. Ezen törekvésének megvalósításában a közeg ellenállása zavarja. Ez a törvény érvényes az ember által teremtett okokra is. Ha gondolataink és kívánságaink egységesek lennének, és nem volnának belsõ ellentmondásban egymással, nem ütköznének a közeg ellenállásába, és a következmények közvetlenül megjelenhetnének. De mivel tetteink és kívánságaink annyira ellentmondásosak, hogy csak néhány általunk szült következmény jelenik meg egyidejûleg, így a többi következmény várja a sorát.
Évszázadokon keresztül halmozzuk fel azokat az okokat, amelyek nem valósulhatnak meg idõben, ezáltal mindig a karma kettõssége alatt élünk. Az egyik megnyilatkozik, a másik mintha árnyékban állna, várakozik arra az alkalomra, amikor cselekedhet. Ebbõl következik, hogy a rejtett karma az egyik testet öltésbõl áttevõdhet a másikba.
A tanítvány és a törekvõ ember számára is, aki tudásra és fejlõdésre törekszik, a rejtett karma nagy lehetõségeket nyújt ahhoz, hogy változtasson saját karmájának negatív megnyilvánulásain. És, hogy miért? Azért, mert a pszichológia szemszögébõl a rejtett karmára úgy tekinthetünk, mint a múltból érkezõ hajlamokra, amelyeket erõsíthetünk vagy gyengíthetünk, új mederbe terelhetünk a belsõ munka jellegétõl és erejétõl függõen, amely a jellemünket, karakterünket teremti meg.

Születendő karma
A karma ezen fajtája megszakítás nélkül, jelen gondolataink, kívánságaink, vágyaink és tetteink által keletkezik. Ez az a vetés, amelynek termését a jövõben fogjuk learatni. Ez a karma az ember teremtõ ereje.
A tudatosan karmáját építõ ember gondolatainak teljességgel ura kell, hogy legyen, és sohasem cselekedhet hangulata alapján. A hangulatok keletkezésének oka nem mindig állapítható meg egyszerûen, talán azért, mert érzéseink székhelye érzelmi világunkban, ennél fogva a kedélyünkben van.
Tetteinknek ideálja iránti törekvéseit kell tükrözni, és nem azokat a cselekvéseket kell elõtérbe helyeznie, amelyek számára kellemesebbek, hanem azokat, amelyek jobbak.

Aki a karma törvényeit megismeri, lelki rabláncok helyett szárnyakat kap, és az erõs lélek a végtelen szabadság szférájába emelkedik. Az ember sorsa korábbi gondolataiból, vágyaiból és tetteibõl képzõdik. A karma megkötõ eleme a vágy. Minden cselekvés, amely mögött az érdek áll, meghatározott cselekvést, és hatást vált ki. Bár az érdek a fejlõdés mozgatórugója is, de a mi mostani fejlettségi szintünkön az érdek rendszerint egoizmussá és önzõ vággyá torzul. Néha nagyon kifinomult természetû, és a legkülönfélébb cselekvéseket váltja ki, mely azt eredményezi, hogy kapcsolatba kerülünk azzal a cselekvéssel és hatással, amely az adott konkrét világé.

A karma törvénye röviden

Ebben az aspektusban egy állandó körforgásban élünk, melyben nincsenek véletlen gondolatok, vagy érzelmek, cselekedetek, minden, a múltunkból ered, és befolyásolja jövőnket.(ok-okozati... összefüggésen alapul)
Az ember minden létrehozott gondolata megjelenik saját belső világában, ha ez jó, az ember belső jellemét építi, és lesz az alapja fundamentuma, az életének.
A negatív gondolatok ugyanilyen erősek, csak azok olyan romboló erőt képviselnek, amellyel az ember az elkövetkezendő eseményekben kénytelen lesz szembe nézni, és viselni.Az ember saját belső életének, gondolatainak megváltoztatásával, cselekedeteinek tudatosabbá tételével, figyelemmel, és türelemmel sikeresen dolgozhat a karma javításán mindegyik életében. Minden tett, sőt minden gondolat hallhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és gondolat csak arra vár, hogy egy ellentétes gondolat vagy tett bekövetkezzék, mert csak így jöhet létre a harmónia az életünkben.
A karma törvénye azt követeli az embertől, hogy tetteiért, gondolataiért és sorsáért viselje és vállalja a teljes felelősséget. Sajnos a mai ember ezt nem akarja, vagy nem tudja megtenni. Minden rossz gondolattal, tettel magunk ellen vétünk, és nem az ellenünk vétkezőknek. Ha az ember őszinte önmagával, ami a legnehezebb számára , csak akkor jön rá a dolgok értelmére, és arra, hogy mi miért történik vele.
A sors megvesztegethetetlen, és mindenkihez egyformán igazságos. Mindig gondoskodik arról, hogy az ember azt tanulja meg, ami számára fontos (általában azt, amit a legkevésbé akar elfogadni). Egyre több és újabb lehetőséget nyújt, hogy felfogja és kijavítsa az (akár a jelenlegi, akár valamelyik előző életben) elkövetett hibákat. Ez csak azért történik, mert így próbálnak szabadulni a felelősség alól. Aki viszont a dolgok értelmét keresi, az először a bűnbe ütközik; ha a bűnt elfogadja létező dolognak, akkor megmutatkozik a dolgok valódi értelme
A sorsunkat nap mint ,nap mi magunk írjuk meg. Minden új élet új esély számunkra, ami előbbre jutásunk vagy éppen visszaesésünk lehetőségét kínálja. Akit tudatlansága az ok és okozat ,hálójában fogva tart, az onnan csak akkor szabadul, ha a szeretetben talál tudásra.

Karma


A karma az ok- és az okozat törvénye, mely szerint minden cselekedetünk, megnyilvánulásunk egy annak megfelelő következménnyel jár, vagy úgy is mondhatnánk, hogy minden, ami történik az már valaminek a következménye… Minden ok okozatot szül, és minden okozat egy okból ered… és így jön létre az ok- és okozat összefüggéseinek végtelen, mindenre kiterjedő hálózata.
De mit is jelent ez pontosan, és miért is alakult ki ez az „ellenőrző szerep” Univerzumunkban?
A válasz az Univerzum végtelenségében és hatalmasságában rejlik. Az Univerzumban az ok- és okozat folyamata leírja, hogyan vész el az egyensúly, és hogyan nyerhető az vissza. Minden az egyensúlyról szól! Amit Ti karmának neveztek, az nem más, mint egy hosszú, számos életen át tartó folyamat, mely által megtanulhatjátok kik is vagytok valójában. Megtanultok hibázni, majd megtanuljátok vállalni hibáitok következményeit, és így megtanuljátok, mit is jelent a fény, a szeretet, mely által feloldozást nyerhetsz… Egy folyamat, melynek végén visszanyered elvesztett egyensúlyodat.
Ártatlannak, és tökéletesnek születtél, a lehető legnagyobb egyensúlyban… de Ti szabad akaratotokkal megbontottátok ezt az egyensúlyt. Nem csak magatokban, hanem egymás között is. Az emberi tévedések és a helytelen hozzáállások sorozata tovább került a jövő generációihoz. Majd elfelejtettétek, mit is jelent a tiszta szeretet, elfelejtettétek honnan is származtok… A karma törvénye a visszatérést szolgálja, visszatérést a Forrásba, az Egyensúlyba. Ezért nem szabad a megpróbáltatásokat büntetésnek venned, inkább egy szent folyamatnak, hiszen minden egyes lépéssel közelebb kerültsz a célhoz…
A Forrásban élő központi Szív megérzi, hogy a dolgok helyesen működnek-e vagy sem! Így a felelősség alól nem tudsz kibújni. Tetteidért le kell rónod tartozásaidat, hiszen ahányszor a szeretet ellen vétettél, mindannyiszor kibillent az egyensúly mérlege. Ezek a Te hibáid, így csakis Te tudod visszabillenteni a mérleg fokát. De ne csüggedj, hisz mindannyiszor, mikor a szeretetet választod, törlesztesz adóságodból. Bármilyen helyzet is kerüljön elébed, Te mindig csak a szeretetre gondolj! Aki Te vagy! Tudom, néha nagyon nehéz lesz Neked, de ilyenkor csak gondolj Rám. Én, átkarollak és megmutatom a helyes irányt. Élj alázattal minden iránt, hiszen a szeretet alázatos, s a fájdalomra szeretettel válaszol. Legyen a Te válaszod is a szeretet az évszázados fájdalmakra, és szolgáld alázattal az Életet. Így visszanyerheted egyensúlyod önmagaddal, majd a világgal
Lásd, az ok- és okozat törvénye nem ellened van, hanem érted! Azt szolgálja, hogy visszatérj a Te igazi önvalódhoz, az legyél, aki vagy. Szeretet!
Tehát, ha egyszer az egyensúly megbomlott, vissza kell azt nyerni. Ez a karma! De a teljesség visszaállítására nem csak az az egyetlen megoldás, hogy újra járd az ok- és okozat körkörös útjait, megtanulva minden egyes hibád tanulságait. Van egy másik út is, egy ennél magasztosabb, emelkedettebb út. Mikor teljes valódat átadod egy magasabb hatalomnak, amikor lényedet átadod a fénynek, a szeretetnek. Amikor a szeretet, és fény által meglátsz minden hibát. Mindez képes lesz feloldozni Téged, hiszen szívedben nem marad több kétely… nem akarsz már semmi mást, csak szeretetet… nem akarsz semmi mást, csak szeretni és szeretve lenni… amikor már embertársaid kicsinyes megnyilatkozásai szívedben nem váltanak ki mást, csak szeretetet, hiszen nincs is ott már más, csak a szeretet… s szíved visszanyeri méltó helyét testedben és lelkedben.
Alázattal, és szeretettel magasabbra lehet jutni. Ennek a kulcsát pedig Istentől kaphatod meg. Amint visszatérsz Forrásodhoz, újra felfedezve a kettőtök közötti örök kapcsolatot, és a szeretet vágyával szívedben - feloldozást nyersz. Ő törölni fogja adóságodat egy magasabb szintű szeretet, alázat és összhang által.

Azért ne feltételezzünk az ok-okozat törvényében semmi gonosz szándékot, vagy büntetést! A karma leginkább egy töltés, aminek ki kell sülnie. Úgy fog kisülni, ahogy a jellege megkívánja. Ennél fogva tehát rossz az a kérdés: "Miért ver engem az Isten?" Ne gondoljuk, hogy az égiek olyan szigorúak, és minden lépésünkre csapdák várnak, valamint próbatételekkel nehezítik a tapasztalatlan lelkek életét. Inkább az ellenkezõje érvényesül! Minden módszer a megóvásra, segítésre, figyelmeztetésre, és a védelem biztosítására irányul. Hiszen a Karma Törvénye mellett a Könyörület Törvénye is mûködik. Minden emberi lét közvetlen célja a szellemi, értelmi és fizikai fejlõdés a tökéletes ember állapotáig, és az, hogy szellemi vezetésben töltsön be magas tisztségeket a nemzetek, bolygók vagy naprendszerek életében. Ezért valamennyi élete gyakorlás és elõkészület a jövõben elfoglalandó tisztségekre.
A karma törvénye szerint (amit más kifejezéssel energia megmaradás törvényének is ismerünk) semmilyen erõ soha nem veszhet el megfelelõ hatása következtében. Létre kell hoznia a megfelelõ és teljes hatást, így addig, amíg erre alkalom nem adódik, megmarad felhalmozott energiaként. Azt a helyzetet, amelyben percrõl-percre találjuk magunkat, az igazságosság szigorú törvénye határozza meg, és soha sem függ a véletlentõl. A "véletlen" a tudatlanság által létrehozott fogalom, a bölcs ember szótárában ez a szó nem ismert. Életünkben nincsenek véletlenek, mindennek megvan az oka, minden gondolatunk, minden érzésünk és tettünk a múltunkból ered, és hatással van a jövõnkre. Amíg a múltunk és jövõnk rejtve van elõttünk, addig úgy nézünk az életre, mint valami megfejthetetlen rejtélyre, nem is gyanítva azt, hogy mi magunk hoztuk létre jelenünket, a jelenségek pedig ennek megfelelõen mintha az ismeretlenség mélyébõl érnének el minket, véletlenszerûen alakítva életünket.
A sorsunkat mi magunk alakítjuk olyanná, amilyen. Sorsnak tulajdonképpen életünk jelenségeit nevezzük, vagy esetleg véletlennek és csodának is hívjuk, bár ezek a szavak semmit nem magyaráznak meg. Az isteni igazságosság hatalmas törvénye folytán minden ember teljesen a saját cselekedetei pontos következményeiben részesül, akár jók, akár rosszak azok.
Aki megismerte a karma törvényét, az alábbiak szerint vélekedik és viselkedik:
"Ha ma szenvedek, az attól van, mert a múltban megszegtem a törvényt. Szenvedésemért én vagyok a felelõs, így nyugodtan kell elviselnem azt."
Függetlenség, szabad szellem, magabiztosság, türelem és szûkszavúság - ezek a szükségszerû következményei annak a felfogásnak, amely behatol az ember szívébe és akaratába. Az ember saját belsõ életének tudatos irányításával sikeresen dolgozhat karmája javításán, megváltoztatásán, még egy ilyen rövid testetöltés során is.
Mivel minden ember saját maga irányítja és építi fel jelenlegi életét, így mi magunk döntjük el, hogy sivár ürességet, avagy tartalomban és "boldogságban" gazdag életet teremtünk magunknak. Az ember megteremti elméjét, jellemvonásait, viszonyát más emberekhez, de személyes karmája szerint is beletartozik különféle embercsoportokba (család, nép, faj), és szálaival beleszövõdik mindezen a csoportok gyûjtõ-karmájának szövetébe.

A lélektársi kapcsolatok három lépcső foka

Minden ember hordozza ezt az emlékezetet és ennek ígéretét. Ez hajt bennünket a párválasztás időtlen labirintusában egyre csak egyre előre, keresve-kutatva a megannyi ember között azt az ideális felet, akinek másik feleként mi magunk újra egészek lehetünk. Van akinek ez a keresés egyetlen mindent beragyogó időfeletti pillanat - egy egyszeri és megismételhetetlen „meglátni és megszeretni” mozzanat. Van akinek egy életidőn át tartó, megannyi személyen átívelő sodródó folyam, amelyben megannyi arc és érintés fonódik össze egyetlen bizonyossággá, hogy vanszerelem és van az embernek lelki társa valahol a világban az út legvégén. Nem az út hossza számít és nem is a szereplők számossága. Csak a megérkezés és a megtalálás számít. Annak a felismerése, hogy minden embernek vannak lelki társai, akik segítik és támogatják lelki fejlődését és kiteljesedését, és van lélektársa, aki megtisztulva minden önösség sárarany burkától tökéletes duálpárja lehet, ha engedik megtörténni ezt a csodát.

A hagyományok megőrizték ennek az utazásnak és keresésnek az úti-leírását. A megtalálástérképét, amely a lelkek szerelmes szentélyeinek termeibe vezet. S bár minden ember születése jogán megkapja ezt a leírást, sokan eltemetik magukban és el is felejtik teljesen, hogy merre és hogyan kellene haladniuk, hogy megtalálják a milliárd ember tengernyi sodrásában csodálatos lélektársukat. Ezért vált szinte ezoterikus tudássá ennek bölcselete. Mert a legtöbb ember miután nem tudja az igaz szerelemhez vezető utat, már nem is hisz annak csodájában és létezésében. Csak kevesen őrzik magukban ennek a biztos tudását, s ők az őrzők, akik tudják a létezés legnagyobb csodája a lelkek egyé válása, egymásban feloldódása.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, útnak kell indulnunk magunknak is. Kalandoznunk kell a filozófia, vallás, misztika peremvidékén, hogy ráismerjünk létezésünk spirituális aspektusára: tudniillik, hogy nem véletlen, hanem nagyon is tudott és választott döntéseink sorozata vezet lelki társunk megtalálásához. Ehhez persze el kell fogadnunk a spirituális létszemlélet néhány nagyon egyszerű alapgondolatát.




A lélekfejlődés 3 stádiuma

A lélektársunk megtalálása szorosan összefügg saját lelki fejlettségünkkel. S ha bár mindnyájan öntudatlanul is a lelki fejlődés útját járjuk, az útleírás szerint három fokozatot kell megélnünk, megtapasztalnunk, kitanulnunk, ahhoz, hogy tökéletes boldogságra leljünk lélektársunk mellett. A különböző hagyományok különböző szavakkal illetik a boldogság ezen stádiumait, mégis közös vonásuk a hármas tagozódás:

1) A testi gyönyör kapuja

Sokan félreértik az emberi test szerepét és rendeltetését. Elfelejtik és eltemetik magukban azt a tudást, hogy a test valóban a lélek temploma, és csak ép testben születhet ép lélek. Míg a görög-római kultúra szépségideálja világosan hirdette a testi szépség és szerelem kultuszát, ma sokan pironkodnak a puszta gondolattól, hogy a kéjvágy, és a testi gyönyörök iránti sóvárgás a lélek hangja. Pedig a világ egyetemes. Legkisebb részlete a legnagyobb egész tükre. Ahogy Platón tanítja a testek iránti vágyakozás mögött a kiegészülés, a teljesség vágya húzódik. Mikor valaki egy szép testhez vonzódik, annak birtokbavételére vágyik, nem a test, hanem a szépség birtoklásának vágya tüzeli. Csak ennek birtokbavételére nincs más eszköze és módja, mert lelki értelemben még fejletlen, mert a testek szeretetén kívül és azon túl még nem lépett mélyebbre.

Nagyon sok ember él ma a lelki társi kapcsolatoknak ezen a szintjén. Igényes és odaadó önmaga és mások testével, élvezi annak szépségét örömét. Sok ember éli meg a boldogság egy bizonyos mértékét a testiségen keresztül, és sok ember segíti egymás kiteljesedését az által, hogy testét kiműveli és megfelelően ápolja, hogy az a lelki vágyódás sajátos oltára lehessen. Nagyot téved az, aki ezt lenézi és lebecsüli! Hiszen a lelki fejlődés első stádiuma ez. Ezért hallgassunk testünk szavára, és halljuk meg kihez és hogyan vonzódik. Tanuljuk meg szeretni, becsülni és élvezni testünket, így nem gátja hanem eszköze és kapuja lehet a mélyebb lelki tartalmaknak.

2) A lelki öröm kapuja

Aki megtapasztalta a testi gyönyörök mámorát, szinte magától nyílik meg a másik fél számára, és tárja fel lelkét és lelki világát. Hány és hány uralkodó adta ki legféltettebb titkát szeretőjének, mert a lélek, a test erejével szemben gyenge és ártatlan. Ez nem rossz értelemben vett gyengeség! Ellágyulás, jótékony elernyedés, a bizalmi viszony szülte áldásos béke és boldogság. Csak amikor a lelkek megnyílnak egymásra, egymás karjaiba rejtve, akkor tapasztalják meg az egymásra találás örömét. Ha a lelki dimenziók feltárulnak, és megnyilatkozás valóban őszinte és teljes, a testi érintkezés képletessé, és akár szükségtelenné is válik. Mint ahogy az idő előre haladtával a lélektársak közötti testi érintkezés el is halványul, másodlagossá válik, vagy akár meg is szűnik egészen.

Az összetartozás és egylényegűség érzését már nem a testi érintkezés adja, hanem az a bizalom és érzelmi rezonancia, ami két ember belső világa között feszül

Lélektárs a valóságban

Ha a Lélektárs fogalmat halljuk, sokunknak egyből romantikus képek jutnak eszünkbe. Tengerparti séták, meghitt vacsorák, szavak nélküli rokon gondolatok, egymásba feledkező szerelmespárok. És valóban sok lélektárs valóban lehet egyben „duálpár” is, de az ilyen lélektárs ritka, mint a fehér holló.

Lelkünk és társbérlőink


Nem hiszem, hogy ismernék olyan embert, aki életében csak egyetlen ember iránt érzett vonzalmat, áhított szeretetet, szerelmet. Gyerekkori szerelmeink, tinédzser ideáljaink, felnőtt párkapcsolataink jellege és tárgya egészen más és más. Az óvodás első csók izgalma és fontossága, az adott fejlődési szakaszban ugyan olyan jelentőséggel bír, mint esküvőnk napján az oltár előtt. Ahogy személyiségünk változik, fejlődik, úgy változnak persze preferenciáink is, de az alapérzés nem változik: minden ember társra vágyik. Szinte születése pillanatától keresi-kutatja, ki lehet, mi lehet az ő lélek-társa, és ha nem éri menet közben túl sok csalódás, szíve ajtaját bátran és örömmel nyitja meg újra és újra a betérő szíves vendégek előtt.

Hogy kik lesznek azok akik társainkká lesznek, vagy ideig-óráig, vagy akár egy egész életen át, az minden esetben rólunk árulkodik. Lélek-társunk saját személyiségünk tükre, amelyben jó, ha megnézzük magunkat! Hány és hány embert ismerek, aki sokszor panaszkodik élettársára, annak viselkedésére, és szokásaira – pedig minden esetben csak és kizárólag ők azok, akik úgy döntöttek és döntenek folyamatosan, hogy ezzel a társsal élik életüket.

Sokszor nehéz és fájdalmas szembenézni azzal, hogy életünk párja, lelkünk társbérlője már nem tükröz bennünket. Ehhez fontos felismerni, hogy minden ember folyamatosan változik, és a lelki fejlődés különböző szakaszaiban tart. Az emberi lélek, noha időtlen jelleggel bír, a spirituális ébredés fokozatainak megfelelően, más-más felismerési stádiumban lehet. Mikor társat választunk magunknak, leggyakrabban olyan társat választunk, aki velünk „egy szinten áll”, aki hozzánk hasonló – hisz a hasonló a hasonlót szereti. Ez csak természetes, hisz az ember mindig a személyes preferenciák mellett választ. Tiniként a diszkósok, a diszkósokkal, a rockerek a rockerekkel barátkoznak; és ez legtöbbször így is marad „felnőtt” korban is.


A hasonlóságokon alapuló lélektárs kapcsolatok tartósságának záloga, az együtt fejlődés! Hiszen ahogy öregszünk, új hatások érnek, aminek mentén változunk, ezért ha nagyon más irányba fejlődik két ember érdeklődése, bármennyire is ideális és harmonikus volt egykoron két ember között a kapcsolat, idővel ez az összhang teljesen eltűnhet. Sokan nehezen is értik meg, hogy miért van az, hogy a hosszú ideig, akár évtizedekig a legnagyobb boldogságban és összhangban élő párok, lélektársak kapcsolatai, később hogyan bomolhatnak meg, miért mennek sokszor tönkre? A válasz egyszerű: Minden változik. És ha a hasonlóságra épülő párkapcsolatok párosai nem együtt és nem egy irányba változnak, törvényszerű, hogy egymás görbe tükreivé legyenek. Így egymásra és egymás szemébe nézve, már nem a jót, nem a harmóniát látják, hanem egymás torz tükörképeit.

Hibás gondolat ilyenkor a másik felet hibáztatni vagy vádolni. Ilyen helyzetben senki sem rossz vagy hibás. Csak „más” lett. És egy sokkal tágabb perspektívából nézve, pont ez a hasznos és a jó, mert a változás hozhatja egyedül a fejlődés lehetőségét. Csak az ilyen lélektársaknak egymás elengedése nagyon nehéz.


Lélektárs és az Árnyék

A hasonlóságokra építő lélektársakkal szemben sokszor előfordul, hogy valaki pont ellentétes tulajdonságokkal bíró társat választ magának. Ennek oka abban keresendő, hogy ahogy C.G. Jung pszichoanalitikus megállapítása mondja, mindnyájunkban ott él az „árnyék”, személyiségünk ellenpontja. Miután a legtöbb ember saját lelkivilága mélységeibe nem könnyen vagy nem szívesen néz, ezt az árnyékot projektálja, kivetíti a külső világba. Ha én nagyon határozottan azt gondolom és állítom magamról, hogy én sohasem válhatnék munkanélküli alkoholistává, könnyen vonzok be lélektársként pont egy ilyen embert. Ha én egy életvidám, emberszerető közösségi embernek hiszem magam, lélektársként könnyen egy kedvetlen, emberkerülő mufurcot „vonzok be”. Sokan csak később ébrednek rá társuk ilyen tulajdonságaira, és sokan úgy hiszik, hogy a sors kegyetlen és ironikus fricskája ez. Pedig óriási tanulási lehetőséget kaptak ezzel arra, hogy felfedezzék, felismerjék a saját személyiségükben mi az, amitől a legjobban félnek, amivel a legkevésbé akarnak érintkezni, ami saját lelkük árnyéka.

Az árnyék-lélektársakkal való kapcsolat legnagyobb buktatója a mártíromság. Amikor valaki azt gondolja vagy hiszi, hogy a felismert és tudatosított „rossz” társ mellett, minden nehézség ellenére ki kell tartani. Tudni kell: az árnyék-kapcsolatok minden esetben ugródeszkák. Lehetőség a lélek fejlődésére. De jó tudni, hogy a természet rendje szerint minden a világosság felé törekszik. A lelki kiteljesedés záloga a boldogság és az elégedettség iránti természetes igény, így az ennek keresése is. Egy árnyék-kapcsolatban ügyelni kell arra, hogy ne az árnyék-én húzza le a kapcsolatot, hanem az öntudatos-én emelje a másikat – ha lehetséges. Tapasztalatom szerint sajnos a legtöbb ilyen kapcsolat „menthetetlen”. Vagy pontosabban szólva a megmentése záloga pont a szakítás, az elválás. Általában ez az a sokk, ami a visszatartó, vagy lefele csúszó árnyék szereplőt kijózanítja, felébreszti ebből a szerepből. A kilépés persze jó, ha időben történik. Nem kell, hogy végzetes legyen. Bár tanulságos példa volt számomra, amikor egy árnyék-kapcsolat lecsúszott alkoholista férje, egyetlen kijózanító pillanattal tette le élete hátralevő részére az üveget, mikor felesége váratlan hirtelenséggel rákban meghalt, és elhagyta őt. A fájdalmas szembesülés, és a lélektárs elvesztése, valódi katarzist, lelki megtisztulást hozott életébe. Tágabb perspektívából nézve, lélektársa a legnagyobb áldozatot hozta érte, hogy segítse lelki fejlődését.




A fény felé

A spirituális létszemlélet arra tanít bennünket, hogy ismerjük fel, ebben a világban mindenki tanuló és tanító is egyben. Minden párkapcsolatunk, első szerelmünktől, a halálos ágyunk mellett virrasztó lélektársunkig, azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk, fejlődjünk általa. Érdekes paradoxon az a tény is, hogy ahogyan a kor haladtával egy ponton túl testünk leépül, szellemünk pont ellentétes módon teljesedik ki. Életünk nagy kalandja során megannyi utastársunk azért kerül velünk kapcsolatba, mert mindnyájan valamilyen ajándékot hoznak nekünk. Persze néha ez az „ajándék” megannyi ostorcsapás, kijózanító fájdalom, kellemetlen ösztökélés, hogy haladni kell. Lépni kell tovább, vagy másfelé. A világosság, a józanság, a boldogság felé.

Egy biztos: az Univerzum alaptörvénye a Szeretet. A vonzás. A kapcsolat. Senkinek de senkinek nem sorsa vagy végzete a magány, az egyedüllét vagy a rossz párkapcsolat. Megannyi lélek-társ hasznos kapcsolata által, pont a súrlódások, az összeütközések által, lelkünk gyémánttá csiszolódik, hogy a tiszta fény, ragyogó tükre, prizmája lehessen, mely magunk és mások életének pompás ékességévé válik. És ha lelkünk megtisztult, a vonzás univerzális törvénye szerint olyan lélektársat vonzunk magunkhoz, aki tökéletes párunk, a duádunk, valódi másik felünk. Selyem foglalata gyémánt-lelkünk, boldog életének

Lélektársunk tükröt tart

A lélektárs az, akit Isten neked teremt, hogy megélhesd vele együtt a boldogságot lényed mindhárom részében: lélekben, szellemben és testben.

Ezt a hármas egységet nem részekre bontva, hanem EGY-ben kell megélni. Bármilyen események történnek veled s vele, mind azért vannak, hogy érzelmileg, tudásban és fizikai testetek anyagában is megerősödjetek.

Keressük a lélektársunkat, és azt gondoljuk, ha rálelünk, az egész életünk tökéletessé válik. Pedig a kapcsolatért ezután is meg kell dolgoznunk.

- Amikor lélektársakról beszélünk, sokakban romantikus kép jelenik meg – mondja Tarr Bence László, kulturális antropológus, a Szintézis Szabadegyetem oktatási tevékenységért felelős vezetője. – Az emberek többsége úgy gondolja, ha megtalálja lélektársát, akkor szavak nélkül is megértik egymást, ugyanarra gondolnak majd, és ezt egyszerre is mondják ki. Mindörökre boldogok lesznek, mindenben egyetértenek, soha semmin nem vitáznak. De az ilyen lélektárs olyan ritka, mint a fehér holló.

- A lélektársunk saját személyiségünk tükre, ezért nem árt, ha jól megnézzük benne magunkat. Nagyon sok embert ismerek, akik élettársuk viselkedéséről, szokásairól panaszkodnak, miközben ők választották a társukat, akivel le kívánják élni az életüket, senki sem erőltette rájuk – folytatja Tarr Bence László. – És már azért sem érdemes panaszkodni, mert a társunk a viselkedésével tükröt tart elénk, igaz a látottakkal gyakran fájdalmas szembenézni. Párunk ugyanis nem a jó tulajdonságainkat fogja visszatükrözni. Azzal amit mond vagy tesz, sokszor a hibáinkra hívja fel a figyelmet – gyakran nem is szándékosan. Nekünk azonban ezt úgy kell felfognunk: társunk tanítani próbál. Ha ezt felismerjük, képesek leszünk a változásra, a fejlődésre, és kapcsolatunk, boldogságunk tartós lesz.

Nem biztos, hogy mindig együtt maradnak

Az azonban a lélektárs-kapcsolatokkal is megtörténhet, hogy akár évtizedekig tartó nagy boldogság után a pár szétválik. Ahogy idősebb lesz két ember, egyre több hatás éri őket, és egyáltalán nem biztos, hogy ugyanabba az irányba fejlődnek. Ilyenkor ha egymás szemébe néznek, már csak görbe tükörből látják mg saját magukat. Egy ilyen helyzetben senki sem hibás, hiszen a körülmények hatására lett más a két ember. És soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy a változás egyben a fejlődést is jelenti! Amennyiben valóban lélektársról van szó, akkor nagyon nehezen tudják majd elengedni egymást. Viszont, ha képesek ezen a krízisen túllépni, a hibákból tanulni, akkor visszatalálhatnak egymáshoz.

A spirituális létszemlélet arra tanít bennünket, hogy ismerjük fel, ebben a világban mindenki tanuló és tanító is egyben. Életünk nagy kalandja során útitársaink azért kerülnek velünk kapcsolatba, mert valamilyen ajándékot hoznak nekünk. Ami olykor nem más, mint kijózanító fájdalom, kellemetlen ösztökélés, hogy az utunkon haladni kell.

Párkapcsolat-IKERLÉLEK

Tegnap olvastam ezt a könyvet
Megosztok pár gondolatot veletek,megéri elolvasni.
"...Sokan úgy vélik, hogy az emberiség tudati fejlődésében kvantumugrás előtt áll. Aki megvilágosodott, a maga módján készül fel erre. Ráébred: Itt az idő, hogy tudatosítsuk magunkban eredetünket, lehetőségeinket, és felelősséget vállaljunk magunkért ugyanúgy, mint a Föld sorsáért.
Úgy hisszük, az ikerpároknak kulcsszerepük lesz ebben az átalakulásban. Nem véletlen, hogy éppen ebben a korban találnak egymásra tömegesen. Ebben nem csupán a személyes sorsokban van jelentősége, de planétánk életében is.
Az ikerpárok találkozása energiaörvényt kavar, amely fényként villan fel a tömeges tudatlanság sötétjében. Így lesz a kettőből három, márpedig a 3 roppantul nagy hatású szám, olyan erő, amely a világosságot és a végtelenül tiszta Szeretetet képviseli. Ez az energiafajta, amely mindkét iker erőiből merít, több náluk, de az együtt munkálkodó embercsoportok energiáit is meghaladja.

Egyfajta áldozati ajándék, melyet az ikerpár egymásnak ad, hogy azután a köz javára fordítsák.

Képzeljünk magunk elé egy sötétbe borult előadótermet, ahol gyertyalángok gyúlnak. Mindegyik láng egy-egy harmonikus párkapcsolat, két ikerlélek között. Végül, ahogy az ikrek megsokasodnak, a gyertyalángok száma is megszaporodik, és a terembe lassan világosság költözik. Olyan tömérdek energia halmozódik fel a Földön, hogy felgyorsítja a régóta várt tudati áttörést.

Látjuk tehát, hogy az ikerpár keresése nem önzés, hanem egyfajta szolgálat. Az ikerlelkek találkozása, a világ végső reménysége.
Hogyan valósulhat ez meg? A kérdés elintézése végtelenül egyszerű azok számára, akik a mindenség ügyeiért felelősek. Az egész gépezetet Isten első lehelete hozta mozgásba, és a fogaskerék a kozmosz végtelenjében egytől egyig beindulnak, ha megkapják erre a jelet. Tengerek válnak majd szét, hegyek omlanak le, nemzetek dőlnek romokba, hogy utat csináljanak két egymás felé nyúló kéznek, mikor eljön az ideje.."

"..Az ikerpárok ugyanannak a léleknek a két felét képviselik, ezzel szemben a lélekcsoport tagjai minden belső közösségük ellenére külön lények. Sok rokonlélek áll közel hozzánk, lelki ikertestvérünk azonban csak egy van. Az előbbit a hasonlóság, az utóbbit a teljes egyezés határozza meg. Ám még a hasonlóságok is mélyre hatóak lehetnek. A lélekcsoportot összefűző Szeretet ugyanabból a forrásból fakad mint az ikertestvérek szerelme, mi több , az utóbbit is a lélekcsoport tagjainak hosszan tartó kapcsolata érleli meg. Mikor jelen életünkben találkozunk e csoport tagjaival, és hamarosan rokonszenvünkbe fogadjuk őket, azt találjuk, hogy ez a szimpátia és Szeretet minden addigi érzéstől különbözik. A lélekcsoport tagjai ténylegesen összeillenek, és ez az összhang természetük hasonlóságának folyománya. Meglehet lélekcsoportunkba sok százan, vagy ennél is többen tartoznak legkülönfélébb egyéni alkatokkal.."

AZÉRT VAGYUNK ITT, HOGY ELŐRE MOZDÍTSUK EGYMÁS FEJLŐDÉSÉT.
Ezért is ölt egyszerre testet sok rokonlélek, nekik ugyanis pont most van szükségük a másikra. Mivel szabad akarattal rendelkező lények vagyunk, a csoport egyik másik tagja fejlettebb a többinél. Ők segíteni fogják társaikat előrehaladásukban. A "szintkülönbség" azonban mégsem nagy közöttük, hiszen a csoport laza szövetsége a kezdetektől együtt fejlődik. Ez a kapcsolat azután szilárdul meg, miután a lelkek egyenrangúvá válnak, és már jobban összetartanak. Ez újra az a szempont, amely elkülöníti egymástól a rokon és ikerlelkeket. A lélekcsoport tagjainál elképzelhető, hogy fejlődésük különböző szakaszán járnak. Más azonban a helyzet, az ikerpároknál, akik egyenrangúak, éspedig igen fejlett fokon. Mivel a lélek két felét képviselik, az ikerlelkek nem előzhetik le egymást, ám sürgethetik vagy hátráltathatják a közös előrelépést. Valamennyi lélekcsoport tényleges vagy leendő ikerlelkekből áll. A csoport elsődleges célja éppen az, hogy összehozza a párokat, egyfajta lelki házasságközvetítés ez. Ráadásul, minden egymásra találó ikerpár olyan tiszta energiát gerjeszt, amely újabb lelkeket vonz a csoport középpontjába. A csoport egyesíti az ikerpárokat, ők pedig közelebb hozzák egymáshoz a csoport tagjait.

A lélekcsoport tagjai lényegükben megegyeznek. A lepárlott, megszűrt tapasztalat azért szabadon áramolhat át egyikükből a másikba. Az idők folyamán a különbözőképpen élő lelkek tudása és bölcsessége az egész csoportot gazdagítja. közös tulajdonuk lesz, ami kozmikus mértekben időt takarít meg. Az isteni gondviselés rendelése folytán nem mindenki vállal fel minden terhet. A végén mégis az összes lélek mindentudó lesz, anélkül azonban, hogy valamennyi keserű poharat fenékig ürítettek volna. Mialatt tehát a csoport egyre feljebb emelkedik a lét ranglétráján, egyszersmind egy nagyobb egységhez is tartozik már, amely közös tapasztalatok törvényének engedelmeskedik. Igy folytatódik az egyesülés a mindenség szegletében,mígnem minden tapasztalat kölcsönössé válik, miközben megmarad a lelkek egyedisége.

lásd pl. a 100.majom esete.."

"..Az ikerlelkek mélyen lelkükbe vésték a másik képét, mindegyik rányomta bélyegét a társára. Valamennyi emberi lény szívében hordozza ikertestvére arcmását. Bármilyen elmosódott is, de ott van. A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Azért, mert ezeket a lelkeket Isten egymásnak alkotta, és semmiféle erő nem választja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. Az ikrek soha nem hagyják el egymást, és tökéletes bizonyossággal ismerik fel ikerlelküket, s ha megtalálták egymást, soha többé nem válnak el. Az ikerlélek lehet már közel is van, és arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést a fejlődésben. Esetleg mindkét félnél hiányzik a végső egymásra találás előtt. A találkozásra csupán akkor kerül sor, ha magunkban eljutunk odáig.

Lelki ikertestvérünk a tükörképünk, önmagunk fordított mása.

Kiegészítjük egymást, nem egy szempillantás alatt, hanem újfajta fejlődési folyamat részeként. Mindeközben önmagunkban is egyre egyénibbek leszünk.
Az ikrek paradoxona: hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik.
A párjára lelt ikerlélek a Teljességet(tökéletes lényt) látja a másikban, és a Szerelem erejénél fogva segít is kibontakoztatni.
Az egymáshoz visszatérő ikerlelkek az egész teremtést arra sarkallják, hogy visszatérjen ősforrásához. Mindeközben tudatában is vannak felelősségüknek, valamennyi magasabb rendű élet felelősségének a többi létező felemelésében. Ezért látunk annyi ikerlelket közös szolgálatban buzgólkodni: tanítani, könyvet írni, csoportfoglalkozásokat vezetni. Bocsássuk meg ezért az ihlet új csúcsait meghódító lelki ikreknek, túlzó, rajongó nyelvhasználatukat. Ez legkifejezettebben a költőknél tapasztalható. Mindez érthető, hiszen a szerelmesek érzelmei, nem mérhetők hétköznapi mércével, vallásos áhitat hatja át őket. Nem arról van szó, hogy az ikrek valahol az éterben lebegnek. Szerelmük szilárdan áll a valóság talaján kapcsolatuk mélysége jogosítja fel őket e magaslatokra. A lélek birodalma elvarázsolt tartomány a hétköznapi embernek, tökéletesen természetes azonban azoknak, akik e hont lakják: a misztikusoknak, szerelmeseknek, gyermekeknek, angyaloknak.Ez a magyarázata miért van misztikus földöntúli felhangja legtöbbször az iker egymásra találásának.

A sors kegye ez a legmagasabb rendű erők munkálkodása, amely egymás felé vezérli az elváló lelkeket. A kozmikus világtörvény rendelése, hogy a tömeges szétválás az egyéni lelkek egymásra találásával érje el a tetőpontját. A mindenség erői ilyenkor összefognak, hogy előkészítsék ezt a drámai fordulatot. A révbe jutás nagy pillanata ez azoknak, akik jó ideje ezen fáradoznak. Mindennek semmi köze a szerelemhez. Aki szerelembe esik, elvész a másikban, lemond önmagáról, mintegy átnyújtja szívét a szeretett lénynek.
Az ikrek újraegyesülése ezzel szemben, alászállás önmagunk mélységeibe, a lélek igazi lakhelyéhez.
Az ikerlelkek egyesülése kicsiben előlegezi meg a lelkek végső nagy egyesülését az Ősforrással.
Ami lent, az fent.
Vegytiszta létezésez, feltétel nélküli egyesülés avagy állapot. Olyan melynek jellemzése tökéletesen reménytelen gyarló emberi fogalmainkkal.. jelen fogalmunkkal fel sem foghatjuk ezt a gondolati síkot..
A Szeretet "hálója az egész mindenségre ráfeszül", hogy minden időkben felébredésre ösztönözzön. A Mindenható Szeretetből osztotta a lelkeket, hogy egymáshoz visszatérve tovább növekedjen bennük ez az érzés. Nagy öröm az ikerlelkek egymásra találása, ám mindez csak sápadt visszfénye annak a mennyei elragadtatásnak, amely az ikerlelkekből álló lélekcsoportok újrarendeződését kíséri. Mind több és több lélekcsoport gyűlik össze, mígnem csillagrendszerekként sokasodnak meg a mindenségben. Közben minden egyes lélek egyre tágul, hogy be tudja fogadni az égi üdvösséget. Az ikerlelkek egymás felé vivő útja, nemegyszer bizony rögös és fáradságos. A lelki ikertestvér felé közelítve szerelmi tapasztalatainkból tanulunk. Ehhez nem feltétlenül van szükség partnerre, saját szeretni tudásunkat is fejleszthetjük.
Ha nyitottak maradunk, valamennyi élményünk, önismeretünk elmélyítését szolgálja.
Aki pedig rátalál önmagára, az a nagy egyesülésre is készen áll.."

"NE FELEDJÉTEK, HOGY AZ (IKERLÉLEK)AJÁNDÉK, AMELLYEL HATALMAS FELELŐSSÉG JÁR EGYÜTT, HOGY MEG TUDJUNK FELELNI A LEGNAGYOBB KIHÍVÁSNAK, AMI EMBERI LÉNYT CSAK ÉRHET, AMELY AZ ÉG KEGYÉBŐL ÁRAMLIK RÁNK."
(Szúfi szöveg)

Természetüknél fogva a lelki ikrek képtelenek elválni egymástól, ezért arra kényszerülnek, hogy a lehető leggyorsabban megoldják a konfliktusaikat. Sokat tanulhatunk tőlük, ha követjük példájukat, hisz az ikermodell az emberi kapcsolatok eszményi mintája.
Az ikrek szúfi jelképe két egymásba kalapált gyűrű, melyek középen átfedik egymást, (így hozva létre a hármasságot) és nem lehet szétválasztani. A két karikagyűrű testesíti meg a két személyiséget, akik önmagukban teljesek, bár függenek egymástól. Ők annyira egymásban és egymásért élnek, hogy az átlagnál is mélyebben megszenvedik társuk fájdalmát, melyet tűrhetetlennek éreznek, és mielőbbi megszüntetésére törekednek.
Lelki közösségük alapja, a tökéletes őszinteség.Az ikerlelkek karmája egy örökkévalóságon át összefonódik. Amíg külön élnek, karmájuk ledolgozásával is egymásra találásukat segítik elő.
Az ikerlelkek egyesüléséhez nincs szükség csillogásra, fényes külsőségekre. A lélek ilyenkor valódi, benső fényességet keres.

Ha az ikerlélek egyike vagy mindkettő házasságban él, konfliktus támadhat az emberi törvénye és az ég akarata között. Egy házasságban élő felelősségteljes ember, nem hagyja ott a családját egy szerelemért, még akkor sem, ha ikerpárjáról van szó. Ellenkezőleg, még inkább kötelezőnek érzi magára nézve, hogy tekintettel legyen azokra, akik tőle függenek. Ez az igazi tisztesség, amely mindenek előtt a karma törvényeire épül, és a lelkiismeret szavára ügyel. Ha olyan férfiról/nőről hallunk, aki átgázolt családján, csak mert megjelent lelki ikertestvére, biztosak lehetünk abban, hogy hamis az egész. A valódi ikrek ezzel szemben bebizonyítják a világnak, mire képes a Szerelmük, amely nem földi szabályokat követ, hanem belső gyarapodásért. gazdagodásért, amely felfelé mutat, és további lelki találkozásokra sarkall. Azok az ikrek akik nem tudják együtt leélni az életüket, megkeresik az okát ennek a megszorításnak..
Bizonyára megértik majd, hogy próbának vetette őket alá az ég. Talán olyan szolgálatra szólít, melyet barátként, munkatársként könnyebben teljesíthetnek.
AZ IKERLELKEK SZERELME KÜLÖNBEN SEM ELSÖPRŐ FÖLDI SZENVEDÉLY, MELYET MINDENEK ELŐTT A TESTI KÍVÁNÁS HATÁROZ MEG. ŐK A LÉLEK KÖZELSÉGÉRE VÁGYNAK.
BÁRMILYEN AKADÁLYBA ÜTKÖZIK AZONBAN AZ IKERPÁR EGYESÜLÉSE, VÉGSŐ SORON SEMMI SEM ÁLLHAT ÚTJÁBA.

Néha azért megesik, hogy az ikrek egyesülése, felrobbant egy létező házasságot. Ez azonban minden bizonnyal önsúlya alatt is összeroppant volna. A válás ugyanúgy a gondviselés terveinek része, mint az ikrek találkozása.Az elengedés, az egymásra találás, a természet rendje. Ez esetben az ikrek találkozása új életciklust idít el, valamennyi érintett fél számára.
Mikor az egyik házastárs félrelép, biztosak lehetünk abban, hogy a házastársak nem ikerlelkek. Csupán az egymáshoz illő két lélek
frigye Egyetemes Törvény..

Fokonként egyre többen lesznek ikerlelkek a Földön. Már nem ritkaság az ilyen ikrek tartós szövetsége, melynek megkülönbözető jegyei: a hűség, összhang, boldogság, Szeretet, bizalom. Egy ilyen Szerelem valamennyi férfi és nő beteljesült álma. Az ikrek kapcsolatában mindkét fél ugyanabban az ütemben fejlődik. Az egyik az egyik területen teljesít, a másik a másikon, miközben mindkettő előrefelé noszogatja a párját. Egymás vezetői. Ha a házasfelek nem illenek össze, mindkettő másik irányban és ütemben fejlődik. Az egyikük kinövi a másikat. A lemaradozó fél igényei ilyenkor gátolja társa spirituális előrejutását. Aki "elől jár", fel kell mérnie önmagával szembeni kötelezettségeit.

Az egymásra talált ikerlelkekből áradó csillagfény nem tűr meg semmilyen "sötét gonosz erőket." Amint a lélek kiegészül és ismét teljessé válik, immár olyan erős, és legyőzhetetlen, hogy bármilyen ostromot visszaver. Az ikerlelkek fénye lassan felderíti a világunkat, egy ilyen lázadás természetes reakció a sötétség ellen. Az ikrek kapcsolatának alapja a közösségük alapvető tudata, a látásmód, a célok, és érzések egysége. Az ikrek nem húzzák-vonják egymást eltérő irányba. Csupán csak rövid időre, ideiglenesen távolodnak el, hiszen önálló egyéniségek. Emberként törnek előre, de nem bicegve, nem fogja egyik vissza a másikat.
Ezért olyan gyors a közös tempó, miután egymásra találtak.

Az ikerlelkek életszemlélete is megegyezik. Végsőkig csiszolódva társteremtőkké válnak. Nem kételkednek abban, hogy oka volt a találkozásuknak. Ez az ok, fokonként világosodik meg előttük. Miközben felkészülnek egymásra, máris ráhangolják a célra az érzékeiket. Egy emberként szentelik magukat a választott hivatásnak, melyre a sors szánta őket. Az ikerlelkek érzésben is egyek. Mély közösségük leginkább Szerelmükben ad hírt magáról, ez a Szerelem azonban jóval több romantikus lobogásnál.
A LÉLEK SZERELME EZ, AMELY AZ EGYÉNEN TÚLLÉPVE AZ EGÉSZET FOGJA ÁT.
Az ikrek önálló egyéniségek, de megosztottságuk eltűnt.
Az ikerlelkek megegyeznek törekvéseikben, szeretni tudásukban, az emberiséggel és a bennük élő magasabb rendű erőkkel szembeni odaadásukkal, Mindketten hisznek az életben, a gondviselés alapvető jóindulatában, hiszen ha nem bíznának, hogyan is készülhetnének arra a jóra, amit egymás számára jelentenek. Megegyeznek érzékenységükben, szépérzékükben, és a "rossz" elfogadásában. A bajban ugyanazt a lelkierőt és kitartást tanúsítják. Ahogyan egy levél erezete nem változik, ugyanaz lesz életük során az ikerlelkek mintázata is.
Teljesen kiegészítik egymást, ez legvilágosabban életcéljuk megválasztásában nyilvánul meg. Az a tapasztalat, hogy rendszerint ugyanannak a feladatnak a kiegészítő oldalaival foglalatoskodnak. Gyógyítók, zenészek, művészek, írók..
Pl. az egyiknek az írott a másiknak a kimondott szó a fegyvere. Egyiket az esze míg párját az érzelmei mozgatják..
Ugyanonnan jönnek, ezért vonzalmaikban, ellenszenveikben, ízlésükben, szépérzékükben is rokonok. Többnyire hasonló zenei ízlés, humor, kapcsolatteremtő készség, ételek, szórakozás, gondolatvilág, testfelépítés, öltözet, haj, stb..

Amikor eljön az ideje, a körülmények is úgy fordulnak, hogy összehozzák az ikreket. A lelkek egymásra ismerése hihetetlenül nagy pillanat. A szikra ekkor pattan egyikükről a másikra, majd fellobban a láng, s ezután válik a kettéosztott lélek ismét eggyé.
Noha a beteljesedés egyetlen szempillantás műve, lelki nemesedés is megelőzi.

Az ikerlelkek nem úgy tekintenek egymásra, mint más közönséges halandók, soha nem gyarló embernek, hanem makulátlanul tiszta léleknek látják párjukat. Egyszerűen tudják milyen az igazi valója. A világosság mindent eláraszt körülöttük és Szeretetre méltóvá varázsol. Az érzés: Hazaérkeztél, mert magyarázatok nélkül is mindent ért benned, hiszen mindig is ismerted.
Ugyanakkor tudod, hogy ennek a kapcsolatnak célja és értelme van, hogy szolgálatot tegyél embertársaidnak..

Az ikrek lelkéről lepattanó szikrák azonnal együtt szállnak tovább, amint a kapcsolat létrejön. Mégis elképzelhető bizonyos fokú ellenállás, gyakorlati vagy érzelmi okokból. Egy társadalmi megbecsülésnek örvendő házasember érthető módon megzavarodik, amikor váratlanul szembekerül ikre másik felével. Ilyenkor talán nem hajlandó tudomásul venni a helyzet nagyszerűségét. A lelkek azonban a sors rendeléséből találkoznak, pontosan fejlődésüknek ama szakaszán, amikor az ellentéteknek egyesülniük muszáj. A lélek nem várja ki amíg az akadály elhárul az útból. A küzdelem idején, a mindenség erői valamennyi oldalt felvonultatják. Végül az ikrek közti mágneses vonzás minden akadályt legyőz, és a gondok elsimulnak.

Nem mi döntjük el ő-e az, vagy sem. Lelki ikrünket a kezdetek óta nekünk rendelték a mindenség erői. Ezen sehogyan sem tudunk változtatni. Minden erőfeszítés hasztalan. Nem tudjuk leradírozni, megmásítani. Gondoljunk csak az ujjlenyomatunkra..
Hol találunk hasonlót?..."
Patricia Joudry

Biofotonok: Az emberi test bocsátja ki, kommunikál vele, és fényből van

A tudomány egyre inkább egyetért a költészettel a közvetlen emberi tapasztalatok terén: már többek vagyunk, mint azok az atomok és molekulák, melyek a testünket alkotják, most már fénylények is vagyunk. Az emberi test által kibocsátott biofotonok, melyeket a lelki szándék szabadíthat fel, megváltoztathatja az alapvető folyamatokat a sejtek közötti kommunikációban és a DNS-ben.
Semmi sem bámulatosabb a nagyon valószínűtlen ténynél, mint hogy létezünk. Gyakran figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényt, mit sem törődve a valósággal, tehát ahelyett, hogy nem kellene lennie semminek, nem tudjuk miért is létezik az univerzum (ezzel szívbemarkolóan tisztában van rajtunk keresztül), és miért nem egy önmagában teljesen öntudatlan üresség?

Úgy vélik, hogy fény, levegő, víz, a földkéreg alapvető ásványi anyagai, és legalább 3 milliárd évnyi információ található a diploid zigóta sejt sejtmagjában, melyből az emberi test kialakul, és ebben a testben képes a lélek arra, hogy legalább megpróbálja megérteni testi és lelki eredetét.

Az egzisztenciális feltételeink puszta elmezavarára, és a testi inkarnációra mint egészre tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy földi létünk részben napfényből képződik, és megköveteli a sűrített napfény étel formájában történő folyamatos fogyasztását, lehet, hogy már nem is hangzik annyira erőltetettnek az, hogy a testünk fényt bocsát ki.

Az emberi test csakugyan kibocsát biofotonat, ami ultragyenge foton kibocsátásként ismert, mely 1000-szer alacsonyabb láthatósággal rendelkezik, mint amit szabad szemmel tudunk érzékelni. Bár nem látható számunkra, ezek a fényrészecskék (vagy hullámok, attól függően, hogyan mérjük őket) részei a látható elektromágneses spektrumnak (380-780 nm), és kifinomult modern műszerekkel kimutatható.

A fizikai és a "lelki" szem fényt bocsát ki

A szem önmagában, mely folyamatosan ki van téve a környezet erőteljes fotonjainak, amelyek áthaladnak a szem különböző szövetein, spontán és fény által kiváltott ultragyenge fotonokat bocsát ki. Ráadásul az volt a feltételezés, hogy a látható fény egy késleltetett biolumineszcenciát idéz elő a kitett szemszövetekben, magyarázatot adva a negatív utókép eredetére.

Ezek a fénykibocsátások az agyi energia anyagcserével is, és az oxidatív stresszel is kölcsönösen összefüggenek az emlősök agyában. És mégis, a biofoton kibocsátás nem feltétlenül epiphenomenális. Bókkon elmélete azt sugallja, hogy a fotonok kémiai folyamatokból szabadulnak fel az agyban, biofizikai képeket létrehozva a vizuális képzelet ideje alatt. Egy friss tanulmány úgy találta, hogy amikor a vizsgált személyek aktívan elképzelték a fényt egy nagyon sötét környezetben, akkor szándékuk az ultragyenge foton kibocsátás jelentős növekedését okozta. Ez összhangban van azzal a feltörekvő vélekedéssel, hogy a biofotonok nemcsak a celluláris anyagcsere melléktermékei, hanem mivel a biofotonok intenzitása magasabb lehet a sejteken belül, mint azon kívül, az elmének lehetősége van elérni ezt az energia összetevőt, hogy belső fizikai képeket hozzon létre a vizuális érzékelés és a képzelet ideje alatt.

A sejtjeink és a DNS-ünk biofotonokat használ az információ tárolására és továbbítására

Úgy tűnik, hogy a sejtek a biofotonokat használják számos élő organizmusban a kommunikációhoz, mely megkönnyíti az energia/információ átvitelt, ami több nagyságrenddel gyorsabb, mint a kémiai diffúzió. Egy 2010-es tanulmány szerint "sejttől sejtig biofoton kommunikációt mutattak a növények, a baktériumok, az állati neutriophil granulociták és a vese sejtek." A kutatók bizonyítani tudták, hogy "... a különböző színképű fénystimuláció (infravörös, vörös, sárga, kék, zöld és fehér) a gerincvelői szenzoros vagy motoros ideggyökök egyik végén jelentős biofotonikus tevékenység növekedést eredményezett, mint a másik végén." A kutatók úgy értelmezték a felfedezésüket, hogy azt sugallták "... a fénystimuláció biofotonokat generálhat az idegi szálak mentén végezve, feltehetően idegi kommunikációs jeleket."

Akkor is, ha lemegyünk a genomunk molekuláris szintjére, a DNS is beazonosítható, ami szintén forrása a biofoton kibocsátásnak. Az egyik szerző azt mondja, hogy a DNS olyan biofoton függő, hogy excimerlézerszerű tulajdonságai vannak, lehetővé téve, hogy stabil állapotban létezzen távol a hőmérsékleti egyensúly határértékén.

Technikai értelemben a biofoton egy elemi részecske vagy fénykvantum, mely nem termikus eredetű a látható és az ultraibolya spektrumban, melyet a biológiai rendszrek bocsátanak ki. Úgy vélik, hogy ezek általában a sejtjeinken belüli energia-anyagcsere eredményeképpen jönnek létre, vagy még hivatalosabban, "... biokémiai reakciók mellékterméke, melyeket a bioenergetikai folyamatok gerjesztenek a molekulákban, amely magában foglalja az aktív oxigén fajokat."

A szervezet cirkadián biofoton teljesítménye

Mivel a test változásainak anyagcseréje cirkadián módon megy végbe, a biofoton kibocsátás is változó a napszakoknak megfelelően. A kutatás feltérképezte a különböző anatómiai helyeket a szervezetben, ahol a biofoton kibocsátás erősebb vagy gyengébb, az adott napszaktól függően:

"Általában a test felett a fotonok száma alacsonyabb volt reggel, mint délután. A mellkasi, hasi régió bocsátott ki a legalacsonyabban és a legfolyamatosabban. A felső végtagok és a fej régiója bocsátotta ki a legtöbbet, és egyre nagyobb mértékben a nap folyamán. Az alacsony, a közepes és a magas kibocsátás színképi elemzése a jobb lábnál, a homloknál és a tenyereknél nagy, spontán kibocsátást mutatott a 420-470 nm-es tartományban. A tenyér központi részének kibocsátása nagyobb részben járult hozzá a 420-470 nm-es speltrumtartományban a spontán kibocsátás során ősszel és télen. A kézből származó késleltetett lumineszcencia spektruma jelentősebb kibocsátást mutatott ugyanabban a tartományban, mint a spontán kibocsátás."

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy "a színképi adatok arra utalnak, hogy a mérések talán jó mennyiségi adatokat nyújtanak az egyes minták peroxidatív és antioxidatív folyamataira."

A meditáció és a gyógynövények befolyásolják a biofoton teljesítményt

A kutatások találtak egy oxidatív stressz-közvetítette különbséget a biofoton kibocsátásban a meditálók és a nem meditálók között. Azok, akik rendszeresen meditálnak, hajlamosak az alacsonyabb ultragyenge foton kibocsátásra (biofoton) , melyről azt feltételezik, hogy az alacsonyabb szabad gyökös reakciók előfordulásából ered a testükben. Egy klinikai vizsgálatban, melyben a szakemberek a transzcendentális meditációt vizsgálták, azt találták:

"A legalacsonyabb biofoton kibocsátást két alanynál mérték, akik rendszeresn meditálnak. Az emberi biofoton kibocsátás színképi analízise arra utal, hogy az ultragyenge kibocsátás valószínűleg, de legalább részben, tükrözi a szabad gyökös reakciókat egy élő rendszerben. Ezt igazolja, hogy a különböző fiziológiai és biokémiai változások követik a hosszútávú meditációs gyakorlatot, és ez arra utal, hogy a meditáció hatással lehet a szabad gyökök tevékenységére."

Érdekes módon a gyógynövények hatása jól ismert a stressz csökkentésében (ideértve a kortizol szintjének mérhető csökkenésének előidézését), és kapcsolódik a fokozott oxidatív stresszhez, melyet klinikailag teszteltek, hogy csökkenti a biofotn kibocsátást az emberi alanyoknál. A rhodioláról ismert, a Fitoterápiás Kutatás lapjában egy 2009-es tanulmány szerint, hogy azok, akik a gyógynövényt fogyasztották, jelentős csökkenést mértek a fotonkibocsátásban, összehasonlítva a placebo csoporttal.

Az emberi bőr rögzítheti a napfényből származó energiát és információt

Talán a legkülönlegesebb az egészben az a lehetőség, hogy a testünk felszínén található sejtek képesek hatékonyan csapdába ejteni az ultraibolya sugárzásban lévő energiát és információt. A Fotokémiai és Fotobiológia Folyóiratban közölt 1993-as tanulmány, melynek címe, "Mesterséges napfény besugárzás okozta ultragyenge fotonkibocsátás az emberi bőr fibroblasztjaiban" felfedezte, hogy amikor mesterséges napfény forrást alkalmaztak egészséges személyeknél, vagy fényérzékenyeknél jellemzően hiányos DNS javító mechanizmusokkal, sokkal magasabb ultragyenge fotonkibocsátást indukált (10-20-szoros) a fényérzékeny csoportban. A kutatók ebből a kísérletből arra következtettek, hogy "Ezek az adatok azt sugallják, hogy a fényérzékeny sejtek hajlamosak elveszíteni az ultragyenge fotonok tárolásának hatékonyságát, jelezve, hogy létezik egy hatékony sejten belüli fotoncsapda rendszer az emberi sejtekben." Az újabb kutatások is mérhető különbségeket azonosítottak a normál és a melanomás sejtek biofoton kibocsátásában.

A test biofoton kibocsátását a Nap és Hold erők szabályozzák

Úgy tűnik, hogy a modern tudomány most ért el annak felismerésére, hogy az emberi test képes közvetlenül venni és kibocsátani az energiát és információt, mely a Napból érkezik.

Van egy növekvő felismerés, hogy a Nap és a Hold befolyásolja a biofoton kibocsátásokat a gravitációs hatások révén. A közelmúltban búzacsírákból származó biofoton kibocsátásokból Németországban és Brazíliában úgy találták, hogy azok transzkontinentálisan szinkronban állnak a luniszoláris árapállyal. Tény, hogy a luniszoláris árapály erőről, melyhez a Nap 30 százaléknyi, a Hold 60 százaléknyi kombinált gravitációs gyorsulással járul hozzá azt találták, hogy számos növényi növekedési jellegzetességet szabályoz a Földön.

A szándék a fiziológia életereje

Még az emberi szándék, az úgynevezett szellem a gépben is lehet gyakorlatilag alapja a biofotonoknak.

Egy nemrég az Investigacion Clinica folyóiratban megjelent írás, melynek címe: "A szándék erejének bizonyítéka", szintén ezzel a kapcsolattal foglalkozott:

"A szándékot úgy definiáljuk, mint egy irányított gondolat, mely egy meghatározott cselekedetre irányul. A gondolatok irányulhatnak élettelen tárgyakra, és gyakorlatilag minden élő dologra az egysejtűektől egészen az emberig. A kibocsátott fény részecskék (biofotonok) úgy tűnik, hogy az a mechanizmus, amelyen keresztül a szándék kifejti a hatását. Minden élő szervezet kibocsát állandó fotonáramokat, mely azonnali nem lokális jeleket jelent egyik testrésztől a másikig, vagy a külső világ felé. A biofotonok a DNS sejteken belül vannak tárolva. Amikor a szervezet beteg, megváltozott biofoton kibocsátást okoz. A közvetlen szándék elektromos és mágneses energiaként nyilvánul meg, és a fotonokat árammá rendezi. Úgy tűnik, hogy a szándékunk magasan összefüggő frekvenciaként működik, mely képes megváltoztatni az anyag molekuláris szerkezetét. Hogy a szándék hatékony legyen, ki kell választani a megfelelő időt. Sőt, az élőlények kölcsönösen szinkronizáltak a föld és mágneses erejének állandó változásaira.Bebizonyosodott, hogy a gondolat energiája megváltoztathatja a környezetet. A hipnózist, a stigma jelenséget és a placebo hatást is figyelembe kell venni, mint egyfajta szándékot, mint egy instrukciót az agy számára, egy bizonyos tudatállapot alatt. A spontán gyógyulásos esetek, vagy a távolból gyógyítás súlyos betegeknél egy rendkívül erős szándékot jelentenek, hogy irányítsák a betegségeket, melyek az életünket fenyegetik. A gyógyítás szándéka valamint a hit befolyásolják a gyógyulás hatékonyságát, és elősegítik a gyógyulást. Összefoglalva, a gondolat és a tudat vizsgálatai egyre inkább alapvető szempontokká válnak, és nem pusztán másodlagos fontosságú kérdések, melyek gyorsan elvezetnek a biológia és az orvostudomány paradigmáinak mélyreható változásához."

Tehát a tudomány egyre inkább egyetért a közvetlen emberi tapasztalattal, hogy jóval többek vagyunk, mint az atomok és molekulák, melyekből a testünk felépül. Olyan lények vagyunk, akik fényt bocsátanak ki, kommunikálnak vele, hiszen valójában fényből jöttünk létre.

Forrás: http://www.greenmedinfo.com/blog/biophotons-human-body-emits-communicate...

http://emelkedjfel1.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608

Az ablak "ami pénzért nem megvehető."

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta zenészeket, maga elé képzelte oket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettlelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem..
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, meg sokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

facebookos oldalunk:https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608?hc_location=timeline

A békák példázata. Egy életre szóló lecke. Csak a belső hang a fontos

Volt egyszer egy csoport béka...
... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny...
De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
"Oh, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!"
Vagy:
"Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"
A békák kezdtek lemaradozni...
...egyetlenegy kivételével aki élénken kapaszkodott felfele...
A nézők kiabáltak:
"Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!"
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza...
...Csak az az egy haladt tovább kitartóan...
Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.
Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.
Ekkor derült ki, hogy...


A győztes béka SÜKET volt !!!

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608?hc_location=timeline

.....egy éjjel megjelent egy angyal....Teremts végre

Lehetőség-félelem.
Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem,
de egy éjjel megjelent egy angyal
és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá.
Minden lehetőség adott lesz számára,
hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert,
a társadalom megbecsült tagja lehessen,
és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta,
hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak,
de nem történt semmi és végül egyedül,
és szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt,
aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában,
és felelősségre vonta:
"Te hatalmas vagyont ígértél nekem,
társadalmi rangot és gyönyörű feleséget.
Egész életemben vártam, ... de nem történt semmi."
"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal.
- Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked,
de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."
Az ember megdöbbent.
"El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted,
de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit?
- kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
"Mivel te visszautasítottad a megvalósítást,
az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták,
aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel,
akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
"És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset,
amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt,
sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól.
Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon
és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról,
akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat,
ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
"Ez egy hatalmas lehetőség volt,
hogy száz és száz ember életét megmentsd,
a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged."
- mondta az angyal.
"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre,
aki neked annyira tetszett?
Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban,
vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad,
hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez,
mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.
"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna,
vele sok gyermeket neveltetek volna,
vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
- Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében,
de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan,
mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk,
és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól,
mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk,
hogy kinevetnek bennünket,
és nem bízzuk rá magunkat más emberre,
mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.
De még nincs veszve semmi!
Mi még életben vagyunk.
Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket.
Mi elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára.

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

"Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat,
észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell
mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága
és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!"

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608?hc_location=timeline

Amikor elkezdtem szeretni önmagam.....

Amikor elkezdtem szeretni önmagam.....

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban törétnik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET."
Charli Chaplin

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608?hc_location=timeline

A megbocsájtás szertartása(ez nagyon jó)Afrikában valamit jobban csinálnak......

"… Van egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik.
Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.
A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyűlik.
Azután mindenki egyenként, életkortól függetlenül elkezdi sorolni a kör közepén álló személynek, hogy milyen jó cselekedeteket hajtott végre élete során. Nagyon részletesen felidéznek mindent, amire csak emlékeznek az illetővel kapcsolatban. A vádlott minden jó tulajdonsága, jó cselekedete, erőssége és kedvessége elhangzik. A kör minden tagja rendkívül alaposan végzi a feladatot. Az illető minden történetét a lehető legnagyobb őszinteséggel és szeretettel mesélik el. Senki sem túlozhatja el az eseményeket, és nem találhat ki történeteket. Senki sem beszél komolytalanul vagy gúnyosan.
Ez a szertartás addig folytatódik, amíg a falu minden egyes lakója el nem mondta, miért találja a vádlottat a közösség legtiszteletreméltóbb tagjának. Ez több napig is eltarthat. Végül a törzs szétnyitja a kört, és boldogan megünneplik, hogy az illetőt visszafogadták a közösségbe.

Ha szerető szemmel tekintünk a világra, amit ez a szertartás olyan csodálatosan mutat be, csak újraegyesülést és megbocsátást látunk.
A kör minden tagja – ahogyan a középen álló személy is – újra szembesül azzal, hogy a megbocsátás által megszabadulhatnak a múlttól, és a félelmekkel teli jövőtől.
A középen álló személyt nem nevezik rossz embernek, és nem zárják ki a közösségből. Ehelyett mindannyian újra eszükbe idézik, hogy a szeretet ott van bennünk és körülöttünk, mindenkiben és mindenben."

Gerald G. Jampolsky – Megbocsátás – Amit meg kell bocsátanunk másoknak, talán önmagunk elrejtett része

facebook oldalunk:https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608?hc_location=timeline

Vagyok, mert vagyunk.Sok tanulni valónk van még...

"Mit jelent az, hogy UBUNTU?
Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával, vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.
Jack Kornfield: A lélek éneke.
Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: UBUNTU. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
E törzs nyelvén UBUNTU annyit tesz: „Vagyok, mert vagyunk.”"

Mástól ne várd

"Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek." (Müller Péter)

Nem a munka teszi...

"Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel." (Müller Péter)

Vegyük kezünkbe sorsunkat!3 része van az életnek

3 része van az életnek, a modern életnek, amivel nagyon tisztában kell lenni.
Az 1. rész: a politika területe. Ha körülnézünk magunk körül, láthatjuk, hogy nagy a
nyomás a kormány irányába, lévén a kormány a felelős. Tegyük a kormányt felelőssé! Az
emberek azt kívánják, hogy a kormány legyen a szülőjük. Azt akarják, hogy a kormány
védje őket és törődjön velük. Minél több szavazatot adunk egy politikusnak, hogy értünk
cselekedjen, annál nagyobb lesz az irányítás a kezében. De a felelősséget nem háríthatjuk
el, csak az irányítást adhatjuk át. Hogyan adhatjuk át az irányítást? Úgy, hogy rászavazunk,hogy még több pénzt költsön ránk. Ezzel nagyobb beleszólása lesz üzletmenetünkbe,
több adót vonhat el stb.
A 2. terület… Na de előbb fejezzük be ezt! Az állami irányítás, a kollektivizmus, a
szocializmus, az erős kormány valahogy mindig azt a célt szolgálják, hogy a kormányt
tehessük felelőssé saját életünk kihívásaiért.
A 2. terület, ahol ez érvényesül, az a büntetőjog rendszere. A büntetőjog
rendszere. Itt ugyanis azt tapasztaljuk, hogy 1 tulajdonságban minden bűnöző
megegyezik, mégpedig abban, hogy bűnükért nem vállalják a felelősséget. Mindig valaki
vagy valami más volt az oka. Mindig a gyerekkoruk, a hátterük vagy a környezetük a
hibás. Ezek az emberek 1 módon szakíthatják meg kapcsolatukat az
igazságszolgáltatással: ha tettükért vállalják a felelősséget. Ha azt mondják: „Én tettem,
senki nem kényszerített. Én vagyok a felelős!” És többé nem kerülnek börtönbe.
A 3.: az orvostudomány. Ma már tudjuk, hogy szinte valamennyi problémánk, ami
orvoslást igényel, az pszichológiai eredetű. Mi magunk idézzük elő. Az átlagamerikai 5-10
kilóval súlyosabb a kelleténél. Elvárjuk, hogy az orvos legyen a felelős az egészségünkért.
Képzeljék csak el, mi lenne velünk, hogyan gondoskodnánk magunkról, ha egész
életünket egy lakatlan szigeten élnénk le, ahol nincs orvos, se nővér, se kórház, se
gyógyszer, se semmi! Senkihez se fordulhatnánk. Nagyon fontos pont. A társadalomban
széltében-hosszában tapasztaljuk ezt az elégedetlenséget, ezt a követelést: „Nem én
vagyok a felelős. Tegyenek felelőssé valaki mást!” Pedig…, pedig a kulcs, ne feledjék, az,
hogy szabadon választhatnak. Szabadon megválaszthatjuk reakcióinkat.
Megválaszthatjuk érzelmi életünk minőségét. Ha tudjuk, hogy mi döntünk, hogyan
fogunk érezni a reakciónkkal kapcsolatban. Mi döntünk, mikor leszünk mérgesek,
boldogok, és mikor boldogtalanok. Mi döntjük el, milyen hangulatban ébredünk fel
reggel. Mi határozzuk meg fizikai létünk minőségét. Mi döntjük el, mit eszünk, mit iszunk,
mit nem eszünk, és mit nem iszunk. Mi határozzuk meg anyagi helyzetünk minőségét. Mi
határozzuk meg végzett munkánk minőségét és mennyiségét. Mindenben szabadon
választhatunk, hogy mit akarunk.
Ha meg akarjuk változtatni helyzetünket, kezdjük azzal, hogy fogadjuk el a teljes
és feltétel nélküli felelősséget életünkért! Akkor fedeztem fel a felelősség fontosságát,
amikor 21 éves voltam. Egy kis lakásban laktam, egy építkezésen dolgoztam, a szabadban
mínusz 35 fok volt. Nem volt autóm, nem volt pénzem a bankban, ócska ruhákban jártam,
és persze megbuktam a főiskolán. Körülnéztem a hideg télben, abban a kis lakásban,
reménytelen jövővel és nem létező múlttal, és azt mondtam magamnak: „Ha bármin
változtatni akarok, az csak tőlem függ!” Abban a percben ijedtem meg igazán. Hirtelen
rádöbbentem abban a pillanatban, hogy ha azt akarom, hogy más legyen az életem, akkor
azon csak én változtathatok. És ha valamit be akartam mutatni Önöknek ezzel a kis
példával, ezzel a kis példával, az az, hogy a kiindulópont a felíveléshez, életünk
irányításának átvételéhez, a nagy teljesítmények és sikerek kiindulópontja, az az, hogy
vállaljunk feltétel nélküli felelősséget: „Ha így kell lennie, csak tőlem függ.” Ha így kell
lennie, csak Önöktől függ.
„Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük.” Samuel
Smais

Vegyük kezünkbe sorsunkat!

Az előző szekciók során elmondtuk, hogy minden csúcsteljesítmény kiindulópontja az
önbecsülés. Az, hogy mennyire szeretjük magunkat. Mennyire tiszteljük, és milyen
mértékben fogadjuk el magunkat mint értékes és érdemes emberi lényt.
A csúcsteljesítmény másik feltétele, és ez a 2 alapfeltétel, a másik tehát: az önmagunkért
érzett felelősség. Önbecsülés plusz felelősségérzet: egymást erősítő elemek. A felelősség
önmagunk iránt azt jelenti, hogy mi vagyunk saját életünk építői. Hogy saját sorsunk
alakítói vagyunk. Hogy teljes felelősséggel tartozunk magunkért. Hogy mindaz, ami most
vagyunk és amivé válunk, az egyedül tőlünk függ, senki mástól. Hihetünk egy magasabb
hatalomban, mint ahogy én hiszek benne. És akkor azt mondhatjuk, hogy ő a felelős. De
Isten azokon segít, akik önmagukon segítenek. És itt a földi életben mi vagyunk a felelősek
azért, ami velünk történik. Ha nem tetszik a helyzetünk, csak mi változtathatjuk meg. És
nincs rá mód, hogy valaha is lerázzuk magunkról a felelősséget. A felelősség egész
kérdése igen-igen ellentmondásos, de ez az, amit kristálytisztán meg kell érteniük, ha…
ha emberhez méltóan akarnak élni képességeikkel.
Nos, lépjünk tovább! Azt biztosan tudjuk, hogy csecsemőként indultunk el a
világba, amikor megszülettünk. É-vel jelölöm a csecsemőkort! Csecsemőként kezdjük, és
ahogy növekszünk, felnőtté válunk 18 éves korunkra. Életünket nulla felelősséggel
kezdjük. És ahogy közeledünk a felnőtté váláshoz, fokozatosan egyre több felelősséget
veszünk magunkra. Mire 18 évesek, tehát felnőttek leszünk, ha a szüleink megfelelően
neveltek, ha felkészítettek minket, ha jól megalapozták önbizalmunkat, ha képessé tettek
arra, hogy önállóan döntsünk, hogy gondoljunk magunkra, és tervezzük meg az
életünket, 18 éves korunkban, a törvény szerint is, pszichológiailag, morálisan,
szellemileg, fizikailag készen állunk arra, hogy kezünkbe vegyük sorsunkat. Ha szüleink
nem készítettek fel minket a felnőttkor teljes felelősségére, az nem számít. 18 éves
korban és attól kezdve 100 %-ig felelősséggel tartozunk életünk végéig. Soha nem
vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Életünk további részében bármi történik velünk,
az tőlünk függ. Csak tőlünk. Ez alól nincs kibúvó. A… az igazi, a valóban felelős ember
jelmondata ez: „Ha így kell lennie, az tőlem függ!” Ami azt jelenti, ahogy Henry Ford
mondta: „Sose panaszkodj, sose magyarázkodj!” Sose panaszkodj, sose magyarázkodj! Ez
azt jelenti, hogy ha nem tetszenek a dolgok úgy, ahogy vannak, csak mi változtathatunk.
És ha nem vagyunk hajlandók változtatni, akkor ne panaszkodjunk, hanem egyszerűen
fogadjuk el! A felnőtt férfiak és felnőtt nők nem panaszkodnak az élet nehézségei miatt.
Egyszerűen elfogadják mint az élet velejáróit, és vagy tesznek ellenük, vagy nem
beszélnek róla. „Ha így kell lennie, az tőlem függ! Ha meg kell történnie, az tőlünk függ!”
Ez egyike a legnehezebben megérthető dolgoknak, mert gyermekként teljesen függő
helyzetben vagyunk, és ebben a függő helyzetben kiépítettünk egy szokásmintát, egy
feltételes reflexet. Mégpedig azt, hogy a történések okát önmagunkon kívül keressük.
Felnőtté válunk, és ha nem vigyázunk, megőrizzük ezt a függőséget. És vágyakozni
fogunk a gyermekkor álbiztonsága és felelőtlensége után. Mert gyerekkorunkban valaki
törődött velünk. Gyerekkorunkban, amikor etettek, öltöztettek, és rendben tartották az
otthonunkat, beírattak az iskolába, szóval semmiért nem kellett aggódnunk, mert őkintéztek mindent. Aztán nagyobbak leszünk, iskolába járunk, és ott is mások törődnek
mindennel. És ha nem vagyunk elég óvatosak, kikerülve a munkásvilágba, megint mások
lesznek, mindig valaki más, és nem mi magunk. Automatikusan más lesz a felelős értünk.
Később még beszélni fogunk arról, mit is jelent az önfejlesztés.
A legtöbb ember, mivel közoktatási rendszerben végezte tanulmányait, azt hiszi,
továbbra is az ő dolguk, hogy mint felnőttet is pátyolgassák. És ha ezt nem teszik, akkor
egyszerűen nem tesz semmit.
Egy másik kérdés: az érettség és az éretlenség közötti különbség. Mondok egy
nagyon egyszerű példát. Képzeljük el, hogy ez itt az életút, a csecsemőkortól a
felnőttkorig! Előbb-utóbb mindenki eléri ezt a szakaszt, amikor eléri ezt a szakadékot
vagy kanyont. Ez az éretlenség, a gyermekkor oldala. Amikor másoktól függünk, és
válaszainkat, megoldásainkat másoktól várjuk. Kifelé tekintünk magunkból. Ezen a
ponton a szakadék széléhez érünk. A szakadék széléről átnézünk az érettség, vagyis a
felnőttkor földjére. És mindannyiunknak meg kell hoznunk a döntést, hogy átugorjunk
egy nagy szökkenéssel a gyermekkorból a felnőttkorba. Van, akire ráerőltetik, van, akinél
a fejlődés hozza magával. De előbb-utóbb mindenkinek döntenie kell, és elfogadni a
tényt, hogy felelősséggel tartozunk saját életünkért. Mi építjük sorsunkat, amivel együtt
kell élnünk.
Mit tesz a legtöbb ember? Sajnos, az emberek többsége ezen a ponton
visszafordul. Fejest ugrik egy házasságba, hogy valaki törődjön vele. Olyan állást választ,
ahol tudja, hogy főnöke majd gondoskodik róla és a többi. Vagy egyszerűen úgy hárítja el
a felelősséget, hogy mindenért, ami vele történik, más embereket és körülményeket
hibáztat: „Az ő hibájuk. Ők tehetnek róla.” A szülei így vagy úgy bántak vele és a többi.
Egyszóval: nem ő a felelős. Olyan is van, aki úgy dönt, hogy vállal egy kis felelősséget. Épp
csak annyit, hogy az előtte lévő szakadékot megpróbálja átugrani, de 2 ugrással. Sajnos,
ahová az emberek többsége érkezik, az a szakadék alja. Ez pedig a kifogások völgye. A
szakadék alja. Az emberek többsége egész életét ebben a völgyben éli le, mentségeket
keresve, ahelyett, hogy a kiutat keresné. Egy régi bölcsesség azt mondja erre: a
mentegetőzés betegsége. Az a szokás, hogy kifogásokat keresünk kudarcaink és
alkalmatlanságunk mentegetésére, ami aláássa a sikert. A mentegetőzés szokása
végzetes a sikerre nézve.
A felelősségről beszélve meg kell válaszolnunk azt a kérdést: Milyen kifogásokkal
élünk, hogy ne mozduljunk előre? Tolsztojnak van egy nagyon híres története, melyben
Tolsztoj a testvéreivel különös játékot játszik. A játék az, hogy kint a kertben el van rejtve
egy doboz, benne a válasz az élet összes rejtelmére. A dobozt megtalálhatjuk az egyik
bokor alatt, de csak akkor, ha nem gondolunk a nagy fehér nyúlra. Ha kizárjuk a
tudatunkból a nagy fehér nyulat, és nem gondolunk rá, akkor megtalálhatjuk a választ az
élet összes rejtelmére. Természetesen soha nem találták meg a dobozt. Senki nem találja
meg a választ az élet rejtelmeire, mivel képtelenek nem gondolni a nagy fehér nyúlra.
Meg kell kérdeznünk magunktól: Hol van a mi nagy fehér nyulunk? Mi az, amire
gondolunk, mi az a kifogás, ami minden alkalommal felmerül, amikor azt latolgatjuk: mi
mindent tehetnénk, mi mindenünk lehetne? Egy új munka, egy új kihívás, egy alkalom,
egy kellemetlen változás az életünkben. Mi a nagy fehér nyúl? Mi az a kifogás, ami
felmerül bennünk? Miért mondjuk: nem tehetem, mert… Vagy miért mondjuk: igen, de…
Szeretném, de… hát mindig van egy ok: túl fiatal vagyok, túl öreg vagyok, túl magas vagytúl alacsony. Nem vagyok elég felkészült. Ehhez túl sokat tanultam már. Nem megfelelő a
hely, nem megfelelő az idő stb. Mi a nagy fehér nyúl? Mi az, ami ott lapul gondolataink
mélyén, ami mentegetőzésre késztet, ami visszatart bennünket a felelősségvállalástól,
ami ott tart minket a gyermekkorban? Éretlenül és felelőtlenül. Igen-igen fontos, hogy
erre választ kapjunk. Ha a felelősségről beszélünk, valami másról is beszélünk. A
következőről: a felelősség elfogadása nem választás kérdése. Sokan szeretnék úgy
felfogni, hogy itt is vállalok egy kis felelősséget, meg ott is vállalok egy keveset. Nem, a
felelősség elfogadása nem választás kérdése. 18 éves korunktól kezdve 100 %-ig felelősek
vagyunk. Nincs más választási lehetőség. Valójában az életben kevés olyan dolog van,
amiben nincs választási lehetőség, de ebben nincs, mert ez kötelező. Kötelező, ha ki
akarjuk bontakoztatni képességeinket. Ha azzá akarunk válni, amire képességeink
feljogosítanak, teljes felelősséget kell vállalnunk, hogy megteremtsük a körülményeket,
hogy változtassunk. Hogy meghozzuk a szükséges döntéseket. Ha megvizsgáljuk a
felelősség szót, látjuk, hogy 2 szóból áll össze: felelés és képesség. Van valami, amit
történelmi tanulmányaim során megtanultam. És ez az, hogy egész életünk kihívások,
nehézségek, problémák, gondok, akadályok sorozata. Az élet győztesei és vesztesei közötti
különbség nem a problémáik különbségéből ered, mert mindenkinek van problémája, és a
legtöbbnek, igen sok embernek több és nagyobb problémája van, mint amit mi el tudunk
képzelni. A győztesek és vesztesek közötti különbség abból ered, ahogyan megfelelnek a
problémáikra. Sok évvel ezelőtt egy Osvald Spengler nevű ember könyvet írt arról, amit ő
a kihívás feleletteóriájának nevezett. A kihívás feleletteória azt mondja, hogy a civilizáció
olyan mértékben nő, illetve hanyatlik, amilyen mértékben hatékonyan válaszol és
megfelel a kihívásnak. Egy kis közösség kicsiként kezdi, és majdnem mindig szembekerül
egy kihívással, egy külső ellenséggel, vagy a természettel, vagy az időjárással, vagy
mással. Ha ez a közösség pozitívan és konstruktívan reagál a kihívásra, akkor a közösség
nőni fog. Ahogy nő, újabb kihívásokat provokál. Nehézségeket, és ha ezekre is
hatékonyan válaszol, tovább növekszik. Osvald Spengler az emberi civilizáció 21 nagy
birodalmát tanulmányozta, és úgy találta, hogy mindegyik ezt a ciklust követte. Ameddig
a civilizáció a kihívásokra adott válasszal növekedett, addig egyre erősebb és erősebb lett.
Ez az analógia azért annyira fontos, mert mi, emberi lények pontosan ilyenek vagyunk.
Olyan mértékben fejlődünk, amilyen hatékonyan válaszolunk. Olyan mértékben
emelkedünk fel a kihívásokhoz, amiket az élet elénk hoz. Ha megnézzük a történelem
nagy személyiségeit, mint Albert Schweitzer, Winston Churchill vagy George Washington,
vagy Abraham Lincoln, vagy Franklin Rooseveld, azt látjuk, hogy ők azok az emberek, akik
felemelkedtek az idő kihívásaihoz.
Ha azt szeretnénk, hogy képesek legyünk megfelelni nagy kihívásoknak, akkor
napi gyakorlatokkal kell kezdenünk. Kis kihívások megválaszolásával. Más szóval: bármi
történik, elfogadjuk a kihívást, elfogadjuk a felelősséget. Nem teszünk kifogást. Csak
megyünk előre.
Brian tracy