2013. július 11., csütörtök

DUÁLTÖRVÉNY VIII. FEJEZET Elfajulások

A szerelmi érzés elfajulásának különböző okai. - A szerelmi érzéssel való visszaélés és taktikázás kárhozatos következményei az öregkorban és a szellemi életben. - Örök értékű és mulandó értékű munkálkodás. - A különböző munkák egymásrautaltsága. - Hogyan jutnak észrevétlenül a testöltésbe a gyarló lelkek? - Fogyatékosságuk következményei a szerelmi életben. - A hasonneműek összeköttetése. - Az érzékiség fokozódása a kielégítetlenség folytán. - Elbátortalanodás a szerelmi életben. - A tüzes fluidgömbök. - Lelki és szervi elfajulások. - Mik az okai, hogy a női lélek kevésbé van kitéve az elfajulásoknak? - Az anyaság lelki áldásai a nőkre nézve. - A hipokrata társadalom és a leányanyák.


Vannak emberek, akik visszaélnek a másnemű emberek szeretetével, jóságával, ragaszkodásával és hűségével, ennélfogva ezekért a visszaélésekért nekik is szükségképpen hasonlóban van részük.


A szellem érzi a törvénynek ezt a kikerülhetetlen folyományát, de az ilyen szellemek gőgjükben a reájuk váró szenvedéses állapotot nem akarják magukra venni, s ez indítja őket arra, hogy a másneműektől elforduljanak. Ezek azok, akiket a szeretetlenség bűne hajt a hasonló neműek felé.


Azután vannak, akik az érzékiség túlhajtása folytán kerülnek erre a lejtőre. Ilyenek azok a gyenge szellemek, akik hiúk, gőgösek, önzők, szeretet pedig nagyon kevés van bennük, s ennél fogva senkit sem tudnak annyira szeretni, hogy ez a vonzalom egyhez tudná őket lekötni, ezért folyton cserélik vonzalmuk tárgyát.


Mikor pedig ezen a téren egy kis sikert érnek el, a gőgjük még jobban felduzzad, annyira, hogy ezeket a sikereket hajszolva még többet és többet próbálnak meghódítani, s a lelküket többé nem a szeretet ösztönzése, hanem a mindig éhesebb hiúság kielégítése vezérli.


Az ilyen ember hiúsága abban elégül ki, ha egyikre is, másikra is hatást tud gyakorolni, leköti az érdeklődésüket, szeretetet, illetőleg szerelmet ébreszt maga iránt; mikor pedig már azt az eredményt elérte, hogy valakinek az érzéseit hatalmába kerítette, akkor elhagyja azt, mivel ő nem szeretni, hanem csak szerettetni akar.


Azok a fájdalmak azután, amelyek az ilyen magatartás következményeképpen más nemű lélekből feléje irányulnak, mint kielégítetlen lelki vágyak kísérik az életen keresztül.


Majd pedig mikor már közeledik az öregség, az ilyen ember - még ha házasságot kötött is - még mindig bizonytalan állapotban van, mert az ilyen természetű lélekben mindig ott él az elégedetlenség érzése, azt gondolván, hogy ha másvalakivel kötötte volna össze az életét, talán nagyobb boldogságban lett volna része, talán több földi eredményt érhetett volna el, pl. nagyobb gazdagságba juthatott volna azzal a képességével, amellyel maga iránt a másneműekben szerelmet tudott ébreszteni.


Ebben a folyton tartó kielégítetlenségben és elégedetlenkedésben éri utol a hervadás és a halál.


Az öregségben ugyan pihenni tér a léleknek ez a része, mert az öregségben más oldalról kell magát képeznie; de azért ez az oldal félbemarad a fejlődésben, mert annak alkalma elmúlt. Azonban amikor az öregség bénító terhe a testtel együtt elmúlik - tehát a szellem átkerül a szellemvilágba - ekkor ezek az érzések, amelyek a lélekben mintegy le voltak sajtolva, új életelemekhez jutva tovább izzanak és úgyszólván kielégíthetetlen szomjúsággal gyötrik a lelket.


A szellemi életben ugyanis normális körülmények között az öregség tapasztalata és gazdagsága bizonyos bölcsességgel, előrelátással és helyes ítélettel egyensúlyba hozza a lélek különböző erőiben lévő azokat a kifejezési lehetőségeket, amelyek az elmúlt földi élet folyamán a gyermek játékos kedvében, az ifjú vidámságában és lelkesedésében, és a férfikor gyümölcstermő eredményeiben mutatkoztak. De hogyha nincs minden oldalról kifejlődve, vagy legalább egyensúlyi állapotba hozva, akkor a szellemi életben folytonos kilengésekre válik hajlamossá, és semmiképpen sem tudja azt az eléje szabott feladatot elvégezni, amit tehetségéhez képest el kellene végeznie.


Hiszen éppen, mivel az ilyen lelkek semmi eredményre sem tudnak jutni a szellemvilágban, azért szükségesek az anyagi és félanyagi világokon a testöltések, hogy ezeket a hiányos lelki képességeket egyensúlyba hozzák az emberi adottságaik által, és azokat, amelyek el vannak maradva, kiegészítsék, kifejlesszék; amelyek pedig ferdén fejlődtek, azokat addig tanulják és fejlesszék, ameddig a rendes kifejezési formát el nem érték, hogy velük az örökkévalóságban is hasznosan munkálkodhassanak.


Mert az örökkévalóságban nem lehet féleredményeket produkálni, valamit elkezdeni és félbehagyni. Azért féloldalú fejlettséggel lehetetlen a továbbmunkálkodás, mivel a befejezéshez nincsen meg a léleknek a megfelelő képessége.


Pedig ez alatt még nem örökkévaló jellegű munkát értek, sőt még csak nem is örökkévaló értékű részletmunkát, hanem legalább olyan részletmunkát, amit az elsőrendű munkában is fel lehet használni.


Hiszen a ti világotokban is úgy van az, hogy ha valaki építeni akar, először tervet készíttet. Ez az alkotó munka. Azután, hogy kivitelezni lehessen, el kell készíteni a részletrajzokat, azaz minden legkisebb részletnek meg kell állapítani a helyzetét és egymáshoz való viszonyát. Ekkor már a szellemiben kész a munka. Csak azután jönnek a kivitelező munkások. Azonban nem az ássa ki a földet és hordja össze az anyagokat, amelyekből építeni fognak, aki az alkotó munkát elvégezte, vagyis aki a terveket elkészítette, hanem mindent az végez el, kinek mihez van képessége; a kőműves rakja a falakat - de ő is aszerint a terv szerint, amit a tervező készített -; a földmunkás is a szerint emeli ki a földet, és így tovább, mindegyik aszerint végzi el a maga részletmunkáját. Azonban a téglát már nem ezek a munkások készítik el, hanem olyanok, akik viszont ebben rendelkeznek megfelelő ismeretekkel.


Ilyen sokféle szakmát és részletkidolgozást igényel még egy ilyen mulandó életre szóló elgondolás kivitelezése is, amely pedig csak egy eszköz arra, hogy amikor megvalósul, az embereket megvédje az időjárás viszontagságai ellen, és otthont adjon nekik.


Viszont azok az emberek, akik majd ebben az épületben laknak, ismét mással foglalkoznak, talán éppen magasabb rendű dolgokat hoznak ki a lelkükből; de ez az épület is hozzátartozik, tehát ez is egyik eszköz a céljuk eléréséhez; mert amíg ebben laknak, addig nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak, s így lelki erőiket abban az irányban működtethetik, ami az ő élethivatásuk.


Így hozza létre egyik szükséglet a másikat.


Az örökkévalóban is valamely munkánál, amely talán egy nagy, magas célt, egy isteni elgondolást szolgál, a legjobb akaratú lélekre sem bízzák mindjárt megtérése után a legmagasabb rendű feladatot, hanem mindenki a maga képességéhez, a maga szellemi fejlettségéhez mért részletmunkát kap, amelyben foglalatoskodnia kell; de azt a munkát, amit a Gondviselés angyalai rábíznak, jól és tökéletesen kell elvégeznie.


A tökéletlen emberszellem azonban - aki a lelkének milliárd és milliárd téves életatomja szerint is bizonytalanságban él, s abban a káoszban tévelyeg, amely felett úrrá lenni képtelen - mert ha úrrá tudna lenni, akkor az első pillanatban látnia kellene, hogy nem jó az elv, amelyen elindult, az út, amelyen halad, hogy a boldogságot keresse - az életnek minden egyes kifejezési lehetőségével újabb meg újabb differenciákat hoz létre, s ezeknek a differenciáknak következményeitől szenvedni kénytelen.


Az ilyen szellem teljességgel használhatatlan a szellemvilág részére, mert az ő munkája az igazság és örökkévalóság törvényében még egyáltalában semmire sem alkalmas. Az ilyennek tehát a magasabb rendű életben nem is lehet helye, mivel nincsenek meg benne az ahhoz való előfeltételek. Mert a jóban és igazban csak annak van helye, és csak annak van joga a békességre és maradandó állapotra, aki ebben a jóban és igazban valami hasznavehető, értékesíthető munkát végez vagy végzett.


Tehát az olyan szellemek, akiknek lelkében egyik válság a másikat követi, a szellemvilágban bizony nagyon szegények, úgyhogy csak hulladékokból élősködhetnek, és nagyon szűk a mozgási lehetőségük; és így nem élvezhetnek szabadságot, mert a jóban nincsen semminemű letéteményezett vagyonuk, amely után bizonyos eredményt élvezhetnének.


Az ilyen gyarló, félbemaradt lelkek a Föld légköréből - amely csak úgy hemzseg az ilyenek sokaságától - megint visszadeportáltatnak a földi életbe. Ti. az ő nagy szegénységükben és kielégítetlenségükben állandóan mohón vetik rá magukat a kielégülésnek azokra a lehetőségeire, amelyek a természeti világ fluidjaival való kapcsolatban várnak reájuk, amely kapcsolat azonban mindig közelebb és közelebb vezeti a testesüléshez, a szervek kényszerű viselésének állapotához.


Ebből természetszerűleg következik, hogy ezt a kiegyenlítetlen és kielégítetlen érzést a lelkükben magukkal hozzák. Még súlyosbító körülmény, hogy a reájuk következő élet pedig már szegényesebb a kielégülés és kiegyenlítődés lehetőségei tekintetében, mint az előbbi volt[1].


Az ilyeneknek rendszerint még más körülmények is megszűkítik a lehetőségeiket, pl. esetleg nyomorék testben kell megjelenniük, vagy másféle gátlással vannak terhelve, pl. elveszítették valami olyan képességüket, amellyel a másik nemre vonzólag hathatnának és kívánatosaknak tűnhetnének fel előtte.


De ez nem is lenne rájuk nézve kívánatos azokkal a más nemű alantas lelkekkel, akik az ő állapotukhoz mint kiegyenlítő lehetőségek rendelkezésre állhatnának. Mivel pedig gőgösek és elbizakodottak, mert a lelkükben az előző életeikben elért hódítási eredményeik emlékét hozzák magukkal, azért megalázkodni nem hajlandók. Most azonban nem rendelkeznek azokkal a vonzó külső adottságokkal, de az egyéniségükben mégis úgy érzik, hogy megvannak bennük a hódításhoz való kellékek, s így a más neműekkel szemben rátarti módon viselkednek, mivel pedig amazok egyáltalán nem vonzódnak hozzájuk, ezáltal a velük való együttélés lehetőségét úgyszólván maguk zárják el maguk elől. Így tehát visszahúzódnak, és a benső lelki kielégítetlenség és hasonlóság folytán a hasonló neműek felé vonzatnak, s ezáltal a hajlamaik természetellenes elfajulást szenvednek, ami azután a lelki és fluidi világukban még sokkal nagyobb elégedetlenséget eredményez, és még sokkal villamosabb visszahatás képződik körülöttük.


Mivel pedig az ilyen külső és belső elváltozást az első időkben nem veszik észre, közben a lelkükben is nagy változás megy végbe s bátortalanokká válnak a másik neműekkel szemben, s mintegy önmaguk felé, befelé húzódnak az érzésszálacskáik, befelé hajolnak a fluidi felvevő áramcsövecskéik s így fokról fokra elcsenevészednek.


Ezek az áramok azután egy elváltozott fluidburkot alkotnak az ilyen szellemek körül.


Tudniillik ezek a szellemek az ő érzés-, gondolat- és vágyviláguk szerint képeznek, ennélfogva egy közös burkot alkotnak maguk körül, s ez a burok őket addig eggyé teszi, ameddig el nem fogynak azok az elfogadó fluidok, amelyek az ő testükben is meg a lelkükben is egyensúlyban tartják egymást. De amikor azok az elfogadó fluidok felégnek és elhasználódnak, akkor ezek a fluidburkok felrobbannak, s ők erejüktől megfosztott szellemekké válnak[2].


Azután pedig mindenféle elfajulás következik, amely az eljövendő testi életben vár reájuk: lelki és szervi elváltozások mindenféle variációkban, amelyek tökéletlenül tudják kifejezni a természeti világban.


És ez áll mindkét nembeli emberekre, illetőleg emberszellemekre.


Pedig ezeknek az elfajult fluidoknak is ismét össze kell találkozniuk.


Az ilyen elfajulásnak az elfogadó (női) fluidok kevésbé vannak kitéve, mert a női fluidok a kifejezésre való törekvésben nem annyira erőszakosak. Továbbá a női fluidoknak a normális felé való gravitálása sokkal nagyobb, mint a férfi fluidoké, mivel a női fluidok többet szenvednek a testöltés, a szülés, a szoptatás, az anyaság önmaga feláldozása által, s ezekből a fluidokból ezen a réven sokkal nagyobb mennyiség dolgozódik fel a duáltörvényben, mint a férfi fluidjaiból.


Innen van, hogy ha a női szellem alacsonyabb rendű is, mint a férfi szellem, de ha anyává válik, az anyaságban több érzéki fluidja dolgozódik fel és szellemesül mint a férfinál az apaság révén, mivel a férfi sokkal inkább kivonja magát ezen a téren is a törvény kötelezettsége alól, mint a nő. Hiszen a kicsiny gyermek nevelése csaknem egészen az anyjára hárul, mert a férfi többnyire nem érzi a lelkében azt a kötelezettséget, amely őt az általa nemzett eredményhez fűzi.


Ezért az emberi társadalomnak sokkal több gondot kellene arra fordítania, hogy a férfit a családi élet és az egymásért való önfeláldozás jármába hajtsa a törvény. Mert ha az első időkben lázadozik is ellene a fejletlen szellem, de a családban való együttélés, napról napra való összeszokás, a gyermekeinek szemlélése hovatovább a szeretetnek mégis egy bizonyos lépcsőfokára vezeti el őt is, úgy hogy a lelke minden egyes élettel jobban kimélyül és nagyobb mértékben termeli ki magából az összetartó szeretet érzését, mint hogyha elszigetelve kivonhatja magát a következmények, a terhek viselése alól. Mert ha ezt teheti, akkor az önzése még sokkal inkább felerősödik, a kötelességérzete meglazul, a szeretete pedig, ez az összetartó, egység felé vonzó erő, teljesen megsemmisül.


Pedig ha valaki a közvetlen véreit sem tudja szeretni, hogyan lehessen attól magasabb, eszményibb szeretetet várni, mondjuk a fajtájához, nemzetéhez való szeretetet? Hogyan lehet attól a férfilélektől valami olyan eredményt várni, amely az egész világ előmenetelét mozdítaná elő? Az ilyen félrefejlett férfilelkekben a kegyetlenség, a zsarnokság, a durvaság, a gőg üt tanyát.


A mellőzött, megcsalt, kijátszott női lelkek viszont a ravaszság, a hamisság és mindennemű álnokság kifejlődésének melegágyaivá válhatnak, mivel az ilyen női lélek nem fejezheti ki magát sem az anyai érzésben, sem az összetartó szeretet érzésében, amelyben a női lélek a maga finomabb érzését kifejezésre juttathatná.


Így hozza létre egyik bűn a másikat.


És ma, a ti mostani korotokban és állapototokban, amikor a társadalmi álszemérem és álerényesség megszólja és elítéli a leányanyákat, ugyanakkor a férfit nem ítéli el, hanem mintegy hallgatólag felmenti az alól a természetes kötelezettség alól, amellyel Isten és emberek előtt mégiscsak felelős az anya és a gyermek sorsa tekintetében.


Ez az eltévelyedés, ez az álerényeskedés, a mérhetetlen gőg, anyagiasság és testiség, amely az emberek társadalmában mind olyan nagy szerepet játszik, megakadályozza, hogy az ifjúság a fiatal években, az Isten által előírt úton-módon érvényesíthesse az egymás iránt való érzését, mivel nem adja meg a lehetőséget arra, hogy mindkét nemben törvényesen élhesse ki magát a szerelmi érzés, hogy magasabb rendű, jobb és tisztább nemzedéket hozhasson létre. Ahelyett az emberi önkényes gondolkodás megnehezíti a házasságok létrejöttét; az emberek túligényessége megnehezíti azt, hogy ezek az érzések egyszerűen, minden külső követelmény nélkül élhessék ki magukat, és hozhassanak létre eredményeket.


Ez sem csupán azok bűne, akik ezt a féket nem tartják magukra nézve kötelezőnek, hanem azoké is, akik önzésből olyan erényeket találnak ki és olyan állapotokat hoznak létre, amelyek az emberi lelket ferde irányba terelik, s olyan korlátokat építenek ki, amelyeket az érdekeltek nem tudnak respektálni - mert sokszor lehetetlen is, hogy respektálják - s azért kénytelenek olyan irányban keresni a vágyaik érvényesülését, amely nem felel meg az Isten akaratának.


Tehát nemcsak azok vétkeznek, akik "félrelépnek", hanem azok is, akik önzésükkel és álokoskodásukkal elterelik a természet útját, meg azok is, akik ezeket az igényeket a gyermekeikben felettébb megnövelik, akik bennük a munkától való iszonyodást kiépítik. Tehát vétkesek ebben a szülők és azok az emberek, akik álszenteskedésükkel és álerényeskedésükkel a lehetetlent akarják másokkal lehetővé tétetni.



[1] Szükséges is, hogy szegényesebb legyen, hiszen azok a más nemű fluidoktól eredő kielégítetlen érzések kísérik őket a testbe, amelyeket előző életükben ők maguk hívtak életre.

[2] Minden embernek a saját fluid köre, az a bizonyos kisugárzás, az a bizonyos aura, amely zárt egységet, burkot alkot körülötte, s megóvja őt attól, hogy más szellemek és emberek az ő lelki világába mint domináló hatalmak belenyomulhassanak. Ugyanígy az egy érzésben összetömörült szellemek körül is ilyen zárt burok képződik, amely őket egy közös egységgé teszi.

https://skydrive.live.com/view.aspx?resid=9314E93BA66D4EB1!303&cid=9314e93ba66d4eb1&app=WordPdf









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése